Kedves kollégák, nem lett vége a szír polgárháborúnak

“Nézem a tévében a híreket, ahogy a rendőrök ütik az szíreket” – Lukács László talán megbocsájtja, hogy egy csöppet átírtam a Civilizáció vége című punkklasszist, de ennél relevánsabb felütést nem tudok elképzelni arra, hogy mi történik az Aszad-rezsim bukása után Szíriában, és hogyan ünnepel ehhez a fősodratú média, anélkül, hogy egyáltalán megpróbálna keresztüllátni a rózsaszín ködön, amivel bevonták a diverzitáspárti dzsihadistákat.

Felüti az ember az olvasottabb hírportálokat, hogy megnézze, mi történik most Szíriában, miután Bassár el-Aszad 24 éves uralma véget ért. Ha az egyszeri ember véletlenül még újságíró is, akkor általában a saját portálját nézi meg utoljára, hiszen azzal általában egyébként is tisztában van, hogy ott mit írnak, és kik (a szírek kapcsán például Georg, Áron, meg ÉÉÉÉÉÉN – érkezési sorrendben).

Szintén jellemző, vagy legalábbis annak kellene lennie, hogy az ember az ellentétes oldalon álló kollégákat szemlézi először, ők mit gondolnak, írnak az eseményekről. Nos, jellemzően vasárnap óta semmit, vagy alig valamit. Van ahol le kell tekerjünk a lap aljára, hogy találjunk valakit, de a kedvencem az, ahol arról írnak, hogy egy orvos Aszad szörnyű börtönéből 13 év után került ki, addigra már a nevét is elfelejtette, milyen szörnyű kínzások voltak ezekben a börtönökben, és egyébként is, végre itt a demokrácia, és már nem akarják kiirtani az ellenzéket.

Aha, ha nem ilyen szemét téma lenne ez, talán még röhöghetnénk is rajta. Mert az tény, az aszadi börtönök emberhez méltatlan helyek voltak, kínzással, kivégzéssel, megalázással, tele politikai foglyokkal. Ez tény. De akkor nézzük már meg, hogy megy az új rezsimben az igazságszolgáltatás:

A fenti videón állítólag az el-Aszad család egyik tagját végzik ki, de ami biztos, hogy a most elűzött rendszer egyik magas rangú tagját. Tehát az ellenzék legyilkolása ugyanúgy folytatódik, csak most másokat ölnek mások. Cseppfolyós az idő, írta egyszer Neil Gaiman, és milyen igaza volt, a pokol ugyanis nem változik, csak a démonokat cserélik le.

Ahogy az akasztással sem állnak le a most hatalomra kerültek, úgy a polgárháború sem fog véget érni. A tucatnyi kisebb-nagyobb felkelő sereg, ami eddig kényszerszövetséget kötött a kormányerők ellen, most egymás torkának fog esni. A maroknyi hűséges alavitát a dzsihadisták és a forradalmi kormány fogja levadászni. A kurdokat szintén, de közben azért ők is gyilkolják majd a törökök által támogatott milíciákat, esetenként akár még Törökországba is átlőnek, mert már miért ne?

A polgárháborúnak nincs vége, és most már talán nem is lesz, addig amíg van egy olyan ország, amit Szíriának neveznek. Amíg a számtalan nemzetiségből összeeszkábált arab állam egy darabban van. Persze, a szomszédok addig lenyúlják belőle, amit lehet. A keresztényeket, a zsidókat és a drúzokat meg kiirtják. Minden marad a régiben.

…Bono hiába énekel
Hülye f@sz vagy, ha nem érdekel…

Fotó: PS (még az AI is átlátja a Közel-Kelet és a demokrácia összeférhetetlenségét)