Köszönjük szépen, Vásárhelyi Mária!

Olvasom, hogy Vásárhelyi Mária feketeöves Orbán-gyűlölő szociológus rájött, hogy a saját maga által is a „generációja talán legtehetségesebbjének” nevezett Fábry Sándor most már igazából tehetségtelen. Körülbelül két napja következett be a változás. Pont ez az a pökhendi SZDSZ-es stílus, amit négyévente kétharmaddal küldenek el a fenébe a magyar választók. Történt ugyanis, hogy Fábry Sándor Karinthy-díjas humorista elment Veiszer Alinda podcastjébe, ahol elmondta a kendőzetlen válaszait az egyébként rendkívül provokatív, sok esetben bántó kérdésekre. Vásárhelyi Mária másnap egy Facebook-posztban öntötte töménytelen gyűlöletét Fábryra. Both Hunor írása a PestiSrácok.hu számára.

Csak azért vált tehetségtelenné Fábry, mert meg merészelte említeni az interjúban a Vásárhelyi által is olyan gyönyörűen fémjelzett SZDSZ-es értelmiség kétszínűségét, és azt is, hogy szerinte a rendszerváltás utáni legaljasabb, legkártékonyabb formáció volt az SZDSZ. És persze nem tetszett Vásárhelyi Máriának, hogy Fábry nem mondott szépeket Vásárhelyi Miklós – Mária apja – által is vezetett Soros Alapítványról. Így lett Fábry Sándorból „egy gyűlölködő, tehetségtelen, kisstílű, frusztrált hazudozó”.

Ha jobboldali vagy, akkor tehetségtelen

Ez a történet valahogy annyira jellemző, és nagyon sok ilyet láttunk az elmúlt tizenkét évben. Adva van egy hazai, szűk, balliberális értelmiség, amely a kultúrában, egyetemi, tudományos világban a sok évtizedes aránytalan és sok esetben igazságtalan egyedülállóságát követően egyszerűen képtelen elfogadni, hogy jobboldali emberek is fent lehetnek a pályán. Mind a művészetekben, mind az egyetemi életben. Mivel ezt elfogadni nem tudják, sokkal egyszerűbb lezárni azzal a kérdést, hogy a másik „tehetségtelen”, „pártkatona” és így tovább. Harmadik lehetőség nincs is. Ha ismerősek ezek a gondolatok, ne lepődjünk meg, hiszen az „ugyanabból a kommunisták által elzabrált villából” érkező Dés László is hasonló gyűlölettel tud bárkit „ledegradálni” a művészvilágból. (Dés László Vásárhelyi Mária volt férje, gyermekeinek apja.) A kétségtelenül tehetséges zenész a Petőfi 200. évforduló kapcsán nemrégiben kifejtette:

Rendkívül dilettáns és hozzá nem értő emberek milliárdokat kapnak, hogy ezt a Petőfi-kérdést rendbe tegyék. Valószínűleg rendbe is teszik egy életre, és akkor majd jövök én a Gesztivel. […] Nem adom fel, mert közel áll hozzám a téma, fontosnak tartom. Ugyanakkor most nem érdemes ilyesmit bemutatni, mert most a kurzus uralkodik ezen a dolgon.

Sokat gondolkoztam, hogy mi a fenéért „érzi közel magához” Dés Petőfit, mert a költő életútja, gondolkodása olyan távol áll Désétől, mint Makótól Jeruzsálem. Dés minden mondatából árad a végtelen, émelyítő önimádat, önelégültség.

Négyévente jön a csúnya pofon

Persze aztán jön a csúnya felismerés, mint például tavaly április 3-án. Vásárhelyi és Dés elvtársa, Csáki Judit színikritikus is hangosan meglepődött, amikor a szavazatokat számolta tavaly április 3-án. És maga is el kellett ismerje, hogy a többség nem kér belőlük. Persze Csák gyorsan elhessegette a kijózanodás és szembenézés gondolatát, és inkább válogatott mocskosságokkal szidta a jobboldali szavazókat. Sokkal egyszerűbb így, mint belátni, hogy valamit rosszul csinálunk.

Na, de tegyük fel a kérdést, hogy ki választotta meg Vásárhelyi Máriát, vagy épp Csáki Juditot vagy épp Dés Lászlót minden művész, vagy minden magyar ember ítélőbírájának, aki megmondhatja például, hogy ki a tehetség és ki nem? A válasz az, hogy senki.

Persze értem én, hogy hiányoznak azok az idők, amikor Vásárhelyi és az „üldözött”, akarom mondani, kommunista kitüntetésben részesített férje meg még néhány tucat liberális művész mondhatták meg, hogy ki az, aki jó és tehetséges, és ki az, aki nem az. De ezek az idők sajnos elmúltak. Vásárhelyi a posztjában mégis erre felhatalmazottnak érzi magát és így ír:

Mintha schmidt máriát vagy bayer zsoltot hallgatnám. De őket nem hallgatom, mert tudom, hogy belőlük a tehetségtelenség szülte gyűlölet beszél.

Minden hétre kérnénk egy gyalázkodást

Amennyire vérlázítóak, éppen annyira hasznosak ezek a sorok. Ne mérgelődjünk! Sőt, meg kell köszönnünk, és azt kell mondanunk, hogy szeretnénk még nagyon sok hasonló posztot kérni Vásárhelyi Máriától. Akár minden hétre egyet. Ez ugyanis nagyon jót tesz a jobboldali ember lelkének, gondolkodásának, mert szembesül vele, hogy pontosan ez az a lefitymáló, lenéző, oktondi SZDSZ-es stílus, amiből soha többé nem kérünk! És, ha rosszul dönt, ezek jönnek vissza! Vásárhelyi Máriának pedig az MTA-tagsága ellenére azt nem sikerült megértenie 13 év alatt, hogy azért érik választásról választásra csúnya meglepetések őket, mert egyre kevesebb embernek tetszik ez a pökhendi, lekezelő stílus. És egyre kevesebben tekintik őket az örök és mindenre kiterjedő igazságok tudorának. Hát ez van.

Ha pedig már mások erkölcsi számonkérésénél tartunk, kedves Mária, beszéljünk arról egy kicsit, hogy nem érzi rosszul magát azért, hogy egy deportált zsidóktól kommunisták által elzabrált rózsadombi villából harcol az orbáni „diktatúra ellen”. Nincs ebben némi ellentmondás?

A szerző a Megafon YouTube főszerkesztő-helyettese

Vezető kép: Vásárhelyi Mária 2020-ban, a pártelnök évértékelője után, miután éppen díjat vett átt Gyurcsány Ferenctől. Fotó: MTI/Kovács Tamás