Legsötétebb nap: ezentúl csak ideológiai meggyőződésből lehet hazát árulni, pénzért már nem
Che Guevara meggyújtja Sartre szivarját /Fotó: Critical-theory.com
Tegnap nem sokkal éjfél előtt a kormánypártok benyújtották a parlamentnek a közélet átláthatóságáról szóló törvényjavaslatot, ami a költői cím ellenére pusztán arról szól, hogy a magyarországi globalista lerakat munkatársai ezentúl csak ideológiai alapon dolgozhatnak Magyarország ellen. Pénzért nem, illetve ha mégis, azzal rendkívül sokat kockáztatnak. Nem erkölcsileg (az amúgy sem érinti őket), nem büntetőjogilag, hanem a zsebük tartalmára megy ezentúl a játék.
A kormánypártok ráéreztek a politikai hadviselés legfontosabb szabályára, oda kell ütni, ahol az fáj. Ez pedig a magyarországi baloldal esetében a pénztárca. (Lásd még: Puzsérnak sem lenne semmi baja Hont Andrással, ha a centrumot valóban megképző Öt nem az ő zsebéből venne ki pénzt.) A beterjesztett törvényjavaslat, aminek indokoltságát a kolléga ITT egy kifejtős fogalmazás keretében részletesen ismertette, nem kertel: ha mindenképpen Magyarország ellen akarsz dolgozni, ellenséges dezinformációkat szeretnél terjeszteni, akkor azért ezentúl nem fogadhatsz el mindezért cserébe külföldről javadalmazást. Ingyen kell kiszolgálnod Brüsszelt, Moszkvát, Berlint, Washingtont, Bucurestit, Isztambult, Dubai-t stb.
A hidegháború alatt a nyugati értelmiség szovjet társutasaiban mindig kevésbé bíztak Moszkvában, mint a rendes, fizetett ügynökökben. Mert a társutasok, az ideológiai meggyőződésből vagy kalandvágyból Szovjetunió apologétáinak szegődött Sartrék és Hemingway-ek bármikor megtalálhatják imádatuk új tárgyát. Aki viszont zsetonért szolgál, az hű marad a lebukásig.
Világszerte elkezdtek fellépni az NGO-knak álcázott hálózatok ellen. Véget értek a nyugalmas idők, az úgynevezett világrendváltás, a befolyási övezetek és a szövetségi rendszerek át- és újraszervezésének közepén megengedhetetlen, hogy ezerszám dolgozzanak alig fedett ellenséges ügynökök és kémek egy szuverén nemzetállam területén.
A jogi környezet nekik kedvezett korábban, hiszen meglehetősen kockázatmentes volt valamely ellenséges államnak mondjuk egy civilnek mondott jogvédő szervezetet finanszírozni, akik utána már belföldről premizálhatták azokat az ügynököket, akik pl. a véderő fellazításával, terroristák ellen fellépő szolgálatokkal szembeni kampányokkal, az államba vetett bizalom aláásásával foglalkoznak. És mielőtt nagyon izgatottá válna a kedves (és esetleges) ellenzéki olvasó, hogy miket írok a Telexről, most Izraellel példálóztam, ahol szintén korlátozni akarják a NGO-knak álcázott, európai kerülővel iráni és katari pénzekből működő hálózatok működését.
Marad tehát az ideológiai meggyőződés a hazaáruláshoz.
Részünkről kíváncsian várjuk, hányan maradnak ügynökök így a terepen, hogy le kell költözniük az emberek közé a hóhatár feletti villából, fel kell adni a zöld rendszámos Teslát és az évente 8-10 hétnyi, konferenciának álcázott luxusnyaralásokat.
(A nyitóképen a Szovjetunióból már kiszeretett, Kubával még ismerkedő, éppen randizni kezdő, ideológiailag nagyon meggyőződött Sartre látható szivarral és Che Guevarával)
