Ma megint bukott az Orbán
Itt a vége, kisember! Legkésőbb 2011-ben bukik és csomagol, Grácig meg sem áll a váli-völgyi taschenhitler, a csúti törpe, a pannonbolsonaro... Na jó, ezt egy kicsit meg kell magyaráznom. És egy bennfentes titkot árulok el a Pesti Srácok olvasóinak: ilyen és hasonló poénokat sütögetünk el a jobboldalon, egyfajta duplacsavart alkalmazva. Így gúnyoljuk azokat a baloldali politikusokat, elemzőket, újságírókat, egyéb megmondóembereket, Kéritől Pulain és Somogyin át Puzsérig (de lehetne még több tucat nevet felsorolni), akik különböző gúnynevekkel, elterjesztett fals sztorikkal megspékelve, 2010 óta rendszeresen kijelentik, irigylésre méltó magabiztossággal, hogy az Orbán-kormánynak vége.
Csakhogy a szánalmas, humortalan, Bödőcs-féle gúnyneveket mi négyzetre emeltük, kimaxoltuk, ezzel kifigurázva a szerencsétlen balosokat, akik még gúnyolni, parodizálni, lejáratni sem tudnak rendesen. Minden alkalommal, amikor kettőnél több ellenzéki aktivista egyszerre fingik egyet, ezek a „szakértők” azonnal az Orbán-kormány bukását vizionálják, mi meg erre kontrázunk ilyenkor rá egymás között.
Ja, és miért legkésőbb 2011-ben? Ez pedig onnan jön, hogy a Fidesz 2010-es 2/3-os győzelmét követően azonnal kijelentették a „zsenik”, hogy a következő évben összeomlik a gazdaság, az ország, a kormány, a népharag pedig elzavarja Orbánt. Vagy ha nem a népharag, akkor André Goodfriend. Vagy Angela Merkel. Ha ő sem, akkor az IMF. Meg az internetadó, a „nemtetszikarendszer”, az etikus hekker, a „Tanítanék!” mozgalom, a FreeSZFE, Schilling Árpád, Gerendás Péter, Enyedi Ildikó, Alföldi Róbert, Antsi és NoÁr. (Ezt a listát is a végtelenségig lehetne folytatni.) 2011 óta folyamatosan nyomják tovább, az azóta történt három újabb 2/3 sem zavarja őket. Ezek a kretének tényleg azt hiszik, hogy egy demokratikusan választott, elsöprő támogatást élvező kormányt csak úgy meg lehet buktatni néhány utcai performansszal vagy lakásszínházas előadással, egy-egy erősen fogalmazott petícióval. Meg ha beülnek egy étterembe, és ott szótlanul, csúnyán néznek. De azt is képzelik, hogy valamilyen külföldi politikai erő vagy entitás, esetleg annak idevezényelt helytartója is bármikor képes ugyanerre a buktatásra. Mondjuk, ebben speciel igazuk van, ha a világpolitikát nézzük: az elmúlt években nem kevés nemzeti kormányt buktattak meg a globalisták, különböző helyi ügynökök, Soros-szervezetek és egyéb NGO-k hathatós közreműködésével. De Orbán Viktor mindig a torkukon akad.
Ennek ellenére nem tágítanak attól a részben vágyvezérelt, részben bolsevik küldetéstudattól fűtött lázálmuktól, hogy megbuktatják. Merthogy ha megnézzük, a magyarországi ellenzék elmúlt 12 éves tevékenysége semmi másról nem szólt. Semmilyen víziónak, átfogó koncepciónak még az írmagját sem fedezhetjük fel náluk. Az ország gazdasági, (geo)politikai jövőjére vonatkozóan nincs egyetlen koherens gondolatuk sem, nemhogy átfogó koncepciójuk. Szlogenek vannak, meg frázispufogtatás; az egyetlen cél vagy irány, amit képesek felmutatni, hogy mindenben engedelmeskedjünk a globalista törekvéseknek (amelyeket számunkra az EU közvetít), és tegyük mindezt tapsolva, magunkévá téve az uralkodó eszméket, különböző multikulti, sötétzöld, szivárványos és egyéb elmebeteg ideológiákat. Ja, legújabban a kék-sárgát, vagyis, az ukránmániát is... De miért is beszélek ennyit az ellenzék 12 éve tartó szánalmas próbálkozásairól? Mert, ahogy fentebb is írtam, nem tágítanak, nem hagyják abba a „kormánybuktatást”. Ezekben a napokban is folyamatosan szervezik a rendbontást, a balhét, lázítanak és hergelnek, egyre kisebb számban, egyre kisebb buborékhoz szólva, de egyre hangosabban és agresszívebben.
Valamilyen ügyre mindig rátelepszenek, legyen az a tanárok helyzete, a járványkezelés, a vasárnapi boltzár, vagy most épp a kata-törvény. Lehetnek ezek között olyan kérdések is, amelyek esetében a kifogásoknak bőven van létjogosultsága, az intézkedéssel szembeni bírálatok simán legitimek. Sőt, a kifogások, bírálatok jöhetnek akár Fidesz-szavazóktól is. De az ellenzék mindegyiket elbassza. Lassan már tényleg azt hisszük, hogy direkt. A mostani kata-sztorinak is pár nap után vége. Nem úgy, ahogy ők állítják az Orbán-kormányról. Hanem tényleg. Az első délelőttön még valóban voltak az utcán olyanok, akiket konkrétan a kata-szabályozás megváltoztatása érintett hátrányosan, és ez ellen tiltakoztak. De ez mindössze fél napig tartott. Aznap estére már megjelentek a politikusok, azóta pedig teljesen átvették a tematizálást. És föl is emelték egyből a tétet. Már szinte szó sem esik a katáról, csakis az Orbán-kormány bukásáról. Ezzel két probléma van. Egyrészt ha túl magasra emeled a tétet, és azt nem sikerül megugrani, akkor az alacsonyabb szinten elért eredmény már kevés azoknak, akiket felhergeltél. A tüntetők most már csak akkor lesznek elégedettek, ha megbukik az Orbán-kormány. Márpedig néhány száz randalírozótól nem fog. (Még akkor, sem, ha körözött bűnözők is hőbörögnek a tüntetők között.) Így ismét csalódás, kudarc, sikertelenség lesz a vége, ami ráég a tüntetés ellenzéki vezéreire. és újabb csökkenést jelent a támogatottságukban. Persze, lesznek, akik sosem adják fel (vagy akiket mindig megbíznak, megfizetnek), újra és újra kimennek tüncikézni, de láthatjuk, hogy egyre kevesebben.
A másik probléma a tét ilyen fokú megemelésével, hogy elinflál, kiüresít bármiféle tiltakozó megmozdulást. Merthogy egy ilyen után már nem lehet csak úgy tiltakozni, szót emelni, tüntetni valamilyen konkrét ügyért vagy ügy ellen. Kormánybuktatni kell! Ha az állatvédelmi törvény szigorításáért szerveznek tüntetést, a kutyát sem érdekli már, ha nem egy jó kis O1G-zéssel. Mondjuk, az állatvédelem valójában pont nem jó példa: épp ők talán az egyetlen olyan csoportosulás, kezdeményezés, akiknek esze és ereje van, hogy távol tartsák az ügyüktől az opportunista ellenzéki politikusokat, ezáltal ne váljanak súlytalan politikai eszközzé, hanem valóban kénytelen legyen a hatalom érdemben foglalkozni velük. Szegény katásokról ez nem mondató el.
Ráadásul rengeteg olyan érintett, katás vállalkozó is kifogásolta a törvénymódosítást, akik amúgy stabil Fidesz-szavazók. És azok is maradnak. De ettől még lehetnek ebben a konkrét kérdésben kritikusak, és tán még aktívan részt is vettek volna valamilyen markáns érdekérvényesítésben. Akár az utcán, akár a tárgyalóasztaloknál. De amilyen vehemenciával rögtön ráültek az ellenzékiek a témára, és egyből kormányváltó protest-ügyet kreáltak belőle, azzal sikerült ezeket a Fidesz-szavazókat is azonnal visszatolni a helyükre. Sikerült elérni, hogy ma már inkább benyelik szó nélkül a törvényváltoztatást. Majd valahogy megoldják, legrosszabb esetben több adót fizetnek, elvégre az eddigi volt a példátlan, aránytalan, fenntarthatatlan, kegyelmi állapot, stb., sőt, a végén még Parragh Lászlónak is szobrot emelnek. Mert ha aközött kell választani, hogy a katát akarja valaki megtartani, vagy az Orbán-kormányt; ha az a kérdés, hogy több adót kell-e fizetnünk, vagy a dilettáns-kártékony-hazaáruló baloldal kerüljön kormányra, akkor épeszű ember számára nincs többé kata-kérdés. Márpedig a magyar lakosság kétharmada, hála Istennek úgy tűnik, épeszű.
