Amit szabadon választottunk - Balsai István könyve a "rendszerváltásról", ami nem "rendszerváltozás"
Civilek a mikrofonok erdejében. A rendszerváltás színe és visszája. Antall József humora és a kamikaze-kormány. Balsai István, a korszakról szóló Szabadon választott című kötetének bemutatkozása a Polgárok Házában.
SUSÁNSZKY MÁTYÁS - PestiSrácok.hu
Már megvásárolható Balsai Istvánnak, a Kairosz kiadó gondozásában megjelent Szabadon választott című kötete. A rendszerváltás időszakát ismertető munkáról a szerző, valamint Sándorfi György, az Igazságügyi Minisztérium, majd a Miniszterelnöki Hivatal volt főosztályvezetője, és a kötet előszavát jegyző Kahler Frigyes, volt Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi főosztályvezetője tartottak előadást. A beszélgetést Pindroch Tamás újságíró vezette.
Kahler Frigyes, Balsai István, Pindroch Tamás, Sándorfi György
Az események sodrában
Történelemhamisítás volna rendszerváltoztatásnak nevezni ezt a rendszerváltás időszakát, hiszen az egypárt-rendszerben elképzelhetetlen lett volna a demokratikus átmenet megvalósulása – reagált Pindroch Tamás bevezető kérdésére Balsai István, amelyet a rendszerváltást relativizáló rendszerválasztás, rendszerváltoztatás kifejezésekkel kapcsolatban tett fel. Balsai szerint az akkori szocialista vezetőknek természetesen voltak elképzeléseik egy általuk levezényelt rendszerváltoztatásra. Ilyen volt Kulcsár Kálmánnak, a Hazafias Néprfont utolsó elnökének azon törekvése, hogy Magyarországon egy un. demokratikus szocializmusra történjen meg az átállás. A volt MSZMP akkori erejét, súlyát valójában a szocialisták választásokon elért 11 százalékos eredménye jellemezte.
Fontosak azonban a megelőző időszak azon eredményei, amelyek lehetőséget teremtettek a változásra. Ilyennek tekinthető a munkásőrség felszámolása, vagy a Vasfüggöny átvágása. Ezek az akkori hatalom fontos lépéseinek tekinthetőek, még akkor is, ha utóbb kiderült, hogy Kohl kancellár jelentős anyagiakkal honorálta például a Vasfüggöny átvágását.
Lázas időszak volt
Az akkori ellenzék korai tevékenységével kapcsolatban Balsai István felidézte azokat az első és második Lakitelki Találkozóról szóló rádiótudósításokat, amelyek hírt adtak a politikai szervezetté alakulásról. A csatlakozók számára megadott postafiók tulajdonképpen Lakitelek címe volt, ahol Lezsák Sándor egy nagy ládában gyűjtötte a támogató leveleket. Három hónap múltán a elsőnek meghatározott tízezerhez képest harmincezren csatlakoztak a kezdeményezéshez. Az embert egyszerűen magával sodorták az események.
Két civil a mikrofonok erdejében
Antall József messze túlnőtt belpolitikai riválisain
A miniszteri felkérésérnek előzményeiről szólva Balsai István visszaemlékezett Antall Józseffel való első találkozására a Parlament 17-es kapujában, akiben egy jó értelemben vett nem-profi politikust ismert meg. Ekkor zajlott az Országházban az ellenzéki kerekasztal megbeszélés-sorozata, amin Balsai, mint az MDF jogi szakértője, vett részt. A tárgyalások alatt született meg a sarkalatos törvények tervezete, amelyet aztán az utolsó pártállami országgyűlés elfogadott. A felkérés ezek után tulajdonképpen formális volt, mert Balsai bekerült azon jogászok körébe, akik Antalltól bizalmat kaptak a rendszerváltás jogi levezénylésére.
Az Antall Józsefhez kapcsolódó személyes emlékek sorából kiemelte a kötet borítóján is helyett kapott fényképet, amely a ’90-es választás első fordulóját követő sajtótájékoztatón készült. A fotón jól látszik mindkettőjükön a kialvatlanság, és hogy tulajdonképpen civilek voltak a mikrofonok erdejében. Az első forduló eredményei alapján ezen a sajtótájékoztatón jelentették be az MDF választási győzelmét, amelyet a szoros második helyen végző SZDSZ képviselője, Tölgyessy Péter hasonló bejelentése követett.
A győzelmet követően mutatkozott meg Antall József igazi politikai zsenije, amelyet nemcsak a hazai, de a külföldi visszaemlékezések is megerősítenek. Ezt az időszakot a bel-, és külpolitikai viharok, mennydörgés és a villámlás jellemezte: az ország szomszédságában polgárháború dúlt, a német egyesülési törekvések sem mentek zavartalanul, Csehszlovákia pedig szétesett. Antall József politikai jelentőségét talán csak a mai kor képes helyesen megítélni, különösen annak fényében, hogy csak 3 év adatott neki.
Egy azonos értékrend mentén szerveződő munkaközösség
Nem kamikaze-kormány, inkább öngyilkos vállalkozás
Antall József egy alkalommal kamikaze-kormányként jellemezte az MDF működését. Balsai István szerint az Antall humorára jellemző kijelentés nem egy, végül a földbe csapódó kormány működését takarta. A törvényhozás tekintetében valójában sikeres időszak inkább volt egyfajta öngyilkos vállalkozás, hiszen számtalan jogi problémát kellett rendezniük a világkiállítástól kezdve a kárpótlással vagy a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban. Hasonló törvényalkotási teljesítményt csak a Belügyminisztériumnak kellett felmutatnia.
Sándorfi György, Balsai akkori beosztottja az akkori Igazságügyi Minisztériumban munkátját úgy jellemezte, hogy az egy olyan azonos értékrend mentén szerveződő ügyvédi munkaközösség volt, amely kifelé az egységességet kommunikálta, belülről viszont az őszinte szakmai viták jellemezték.
Miért nem söpörték ki a kommunistákat
Az MDF országlásának időszakát megelőzően 800 ezren rendelkeztek MSZMP pártagsággal, amely nem feltétlenül jelentett emberi minőséget. Balsai visszaemlékezése szerint csak a bíróságokon 90 százalékos volt a párttagság aránya, míg az ügyészségen talán a 100 százalékot is meghaladta. Az egyetlen megoldást tehát az új rendszerbe való betagozódás jelentette, különben az ítélkező szervek elnéptelenedtek volna, s ez megbénította volna Magyarországot a demokratikus átmenetben. Az Alkotmánybírósággal, vagy Göncz Árpád köztársasági elnökkel kapcsolatban fölmerülő viszályok természete emiatt nem hozható összefüggésbe a párttagság kérdésével. Világosan kell azonban látni, hogy a választópolgárok által az MDF-re ruházott 63 százalékos felhatalmazás ennyi mozgástérre adott lehetőséget, sem többre, sem kevesebbre.
Sándorfi György a témához kapcsolódóan megjegyezte, hogy abban az időszakban a pártállamból ottmaradottak részéről feltételezett egyfajta betartást, amely egy hosszabb távú stratégia részét képezte volna. Utólagos megítélése szerint ez inkább jelentette egy bürokratikus rendszerben az egyes szervezeti egységek helyezkedését, érvényesülési próbálkozásait, mintsem tudatos stratégiát.
Kahler Frigyes, volt büntetőjogi főosztályvezető szerint mást jelent az adott szituáció, és megint mást jelent az arra való visszaemlékezés. Akkoriban a jogalkotókat az a cél vezérelte, hogy ez talán egy soha vissza nem térő alkalom egy új jogállam megteremtésére, s ehhez társult egyfajta természetes lelkesedés. A Balsai István vezette Igazságügyi Minisztérium ebben a szándékban kiszámítható, következetes, és tisztességes partnernek bizonyult. Aki a szakma szabályai szerint, becsülettel dolgozott, eredményes munkát végezhetett.
Szabadon választott
Szembeszélben, avagy hová tűnt a demokratikus lelkesedés
Kahler Frigyes szerint a társadalmi lelkesedés hullámzó. Az ’56-os események valójában hasonló traumát eredményeztek volna, ha szerencsésen túlélik a szabadságban töltött pár hetet. Balsai István ellenben a lelkesedés elapadásának okaktént a világpolitikában megfigyelhető változásokat is megnevezte. Bár a párton belül megrepedező egység időközben 6-7 különálló frakció létrejöttét eredményezte, az MDF mindenkor széllel szemben dolgozott. Itt fontos megemlíteni a korabeli sajtót, amely az aktuális ellenzék, de tulajdonképpen a korábbi hatalom képviselőinek véleményét és értékrendjét képviselte.
Fotó: Susánszky Mátyás
