Lassan kiszorulnak a lakók a fővárosi bulinegyedből
Megszoksz, vagy megszöksz címmel közölt cikket legfrissebb számában a HVG. A lap a budapesti bulinegyedről, az onnan elvándorló lakók mindennapjairól fest nem túl bizalomgerjesztő képet. Az aggodalomnak természetesen van alapja, de a helyzet talán mégsem annyira szörnyű, mint azt sokan állítják.
Budapest bulinegyedének története 2002-ben kezdődött az azóta ikonikussá vált Szimpla kert megnyitásával. Ahogyan azt a HVG is írja akkoriban sokan éltek azzal a lehetőséggel, hogy gyakorlatilag tőke nélkül tudtak szórakozóhelyet nyitni, használt bútorokkal. Azóta sok minden változott, a romkocsmák hungarikummá, kulturális exportcikké váltak, és évente partituristák tömegeit vonzzák a magyar fővárosba. Ez nem feltétlenül rossz dolog, ugyanis részben ennek is köszönhetően körülbelül 30-40 százalékot fejlődött a hazai turizmus az elmúlt öt évben: tavaly a vendégéjszakák száma már 25 millió volt, és 10 millió külföldit fogadhattunk – ebből Budapest 80-90 százalékot visz - írja a HVG.
Az ide érkező turisták jelentős része valóban az olcsó sör, a bérelhető törpe és a szép magyar lányok miatt érkeznek, de vitathatatlan, hogy kijózanodás után más szolgáltatásokat is igénybe vesznek, elmennek például fürdőbe, megnézik a Budai Várat, és sokan különböző kulturális programokon is részt vesznek. A HVG által megkérdezettek szerint a probléma a hangoskodás, a helyiek kiszorulásával van. Aki járt már a Kazinczy utca környékén egy átlagos hétköznap este az pontosan tudja, miről van szó, tény, hogy a Supermannek öltözött angol turisták nem a visszafogottságukról híresek és az is igaz, hogy a bulinegyedbeli lakásokat ingatlanbefektetők vásárolták fel kiadásra, magas áron. Ez egyébként a cikk írója szerint azért probléma, mert a turisták, akik korábban hotelekben és hostelekben szálltak meg, beszivárogtak azokba az épületekbe, amelyekben a helyiek élnek, akik nem szeretnének bulizni, hanem mondjuk reggelente dolgozni járnak.
Fontos kihangsúlyozni, hogy a probléma valós, de nem feltétlenül a bulituristák tehetnek mindenről, a megfelelő törvényi szabályozással akár még egy jó dolog is lehetne az egész. Ezen kívül pedig nagy szükség lenne egy jól meghatározott Budapest-brandre, amely meghatározza, meghatározná a város arculatát, és elmagyarázná, hogy itt emberek élnek, és nem egy évi 365 napig tartó fesztiválról van szó. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket zavarnak a külföldiek. Barcelonában a turisták és a helyi lakosok aránya elképesztő: 1,6 millió állandó lakosra évente nagyjából 7,5 millió külföldi látogató jut. Nem is csoda, hogy turistaellenes civil szervezetek alakultak. Az amszterdamiak ennél jóval türelmesebbek: ők a bérelt bringák miatt dühöngenek, Berlinben pedig a dzsentrifikációt (ami pl. a szépséges neuköllni no go zónából termelői piacot csinált) és a hipsztereket utálják. A világon egyébként minden 11. embernek a turizmus ad munkát, amire azért érdemes emlékezni a dühöngés előtt.
A címlapfotón a Kazinczy utcában található "emléktábla" látható, amit fővárosi művészek helyeztek el a bulinegyedben. Fotó: Index/Kalas Györgyi
