Demszky Gábor – Egy élet a népért

Ne kerülgessük a forró kását! Mielőtt kielemezzük a történteket, kezdjük azzal, amivel Budapest hercege minősítette a Facebookon az őt bemutató portréműsort a megjelenése után:

Lássuk be, valószerűtlenül hangzik, hogy Demszky Gáborral az ártatlanul meghurcoltság élő szobrával kapcsolatban bárkit jobban érdekelne a szerelmi élete, mint az, hogy mit, mennyit és hogyan lopott esetleg. Azt is rögzíteni kell ugyanakkor, hogy nincs túl jó formában, dülöngél, olykor motyogva beszél, és az összhatáson az üzbég sapkája sem segít, noha készséggel elhisszük annak praktikus mivoltát. A rossz nyelvek szerint meghibbant, amit Péterfi Judit nem is restell pacekba megkérdezni tőle, habár sajnálatunkra ő nem kapja meg Demszkytől a „maga egy hülye” minősítést, mint jelen sorok erre azóta különösen büszke írója.

Az egykori városvezető viszont – különösen az elején – rettentő erős állításokat sorjáz, miközben érvelési technikájáról megállapítható, hogy főpolgármesteri stáb nélkül gyengébb, mint valaha. Erre egyszer ő maga is utalást tesz, amikor a hivatali idejében kapott kritikákról kérdezik, hiszen azt mondja, nem zavarták ezek, volt ugyanis egy profi stáb, amely válaszolt rájuk. Nyáry Krisztián vezetésével, aki azóta átmentette a liberális propagandatevékenységét az elhunyt magyar írók és költők hálószobatitkainak területére – tesszük hozzá a magunk részéről. Most viszont már nem vigyáz rá senki, hogy mit mondjon Demszky – ettől igazán jó a műsor. Azt állítja egyébként, hogy nem kell mosakodnia, mosakodjon az, akinek oka van rá. Nyilván a Budai Liberális Klubban megejtett fellépése sem mosakodás volt, csak úgy ad hoc elmondta, ami eszébe jutott.

Élete fő műve, a metró

Na, de ez mind csak a körítés, úgyis mindenkit a pénzügyek érdekelnek. Kiderült, hogy természetesen nem volt adócsalás Demszky horvátországi apartmanja körül, csak egyszerűen nem jelentette be a bérlőket. Itt dobja be először a végső érvet is:

Rég volt, tán igaz se volt bizony. A meglehetősen puritán nyaralóházról az is kiderült, hogy az egyik volt feleségével közösen birtokolják, de így is nehéz fenntartani. Hiába, nem könnyű az élet, ha az ember húsz éven át, vezető politikusként egy fillért sem lop. A 4-es metróra viszont nagyon büszke, a szavaiból arra tippelünk, hogy ha szabadna ilyet, még a beköltözést is megfontolná. Úgy mondja, hogy a 4-es metrón nem stresszes az élet, az emberek jól érzik magukat, mintha a Sziget Cökxpon Ambient sátráról beszélne, nem pedig egy tömegközlekedési viszonylatról. Igaz ami igaz, húsz éven át érzelmileg is hozzánőhet az emberhez egy projekt, főleg ha sokat köszönhet neki. Az OLAF jelentés legalábbis azt sejteti, hogy a metróépítési beruházás körül sertepertélő tisztségviselők – akik közül Demszky volt a legmagasabb beosztásban – egyike-másika elég jól járt.

Mindenki más hülye, különben is ő nem tud semmiről

Demszky viszont ragaszkodik ahhoz, hogy nem történt lopás, és ezt alá is támasztja azzal, hogy megépült a metró. Tehát ami végül megépül, az mindegy mennyibe került, abból nem loptak semmit – ez az a logika, amire kommunikációs stáb nélkül is képes Budapest nyugalmazott hercege. Péterfi Judit azonban csak nem hagyja abba, újfent rákérdez a lopásra, ennek a párbeszédnek pedig ide kell kerülnie az örökkévalóság részére:

Hát igen, van az a pont, ahol az ember meghajol, még ha nem is lehet vele pontosan tisztában, hogy mi előtt. Már csak az OLAF-jelentés maradt a riporter egyetlen kapaszkodója, de arról meg pillanatok alatt kiderül ismét, hogy össze-vissza írogattak az OLAF szakértőnek álcázott kóklerei, szegény Demszky nem is tudja, mi alapján hordták össze ezt a baromságot, de különben sincs jelentősége, valamint ő és az egykori kollégái már egyébként is megcáfolták az egészet. Nem hallgathatjuk el ugyanakkor, hogy Demszky részéről rendszerint abból áll ez a cáfolás, hogy a Budapesten 1990 és 2010 között történt dolgok legfőbb felelőseként semmiről sem tud, és amiről esetleg mégis, arra is csak szakaszosan emlékszik. Abban viszont biztos – figyelem, Demszky-érvelés következik! –, hogy a metróépítés drágulása az évek során azért van rendben a stadionépítések drágulásával szemben, mert metróra szükség van, stadionra meg nincs. Na és mi lett volna, ha Demszky mégiscsak tudott volna mindarról, amiről nem tud?

A lopás ténye elleni további bizonyítékként hozza fel – figyelem, Demszky-érvelés következik! –, hogy a jelenlegi városvezetés és a kormány nem fizeti vissza a metróépítés körül szabálytalanul felhasznált, illetve eltüntetett pénzeket. Demszky szerint ugyanis nem érdeke a városvezetésnek és a kormánynak elkerülni a visszafizetést. Szerinte ezek szerint az ő érdekük az lenne, hogy hirtelen 167 milliárdos mínuszban találják magukat.

„Budapesten kevesebb a pénz”. Na, de kinél?

Természetesen egy ekkora formátumú egykori politikusnak van véleménye a jelenről is. Kifejezetten büszke rá, hogy – ahogy mondja – miután négy évig harcolt Orbánnal, 2002-ben ő buktatta meg, hiszen Budapest buktatta meg. Ez tehát a volt szabad, demokrata főpolgármester világképe: Demszky = Budapest. Szerinte a maffiaállamot a közös bűn tartja össze, és egyszerűen képtelenség szavakba önteni azt a bizsergető érzést, amikor Hagyó Miklós, Horváth Csaba, Mesterházy Ernő és a többiek egykori főnöke erkölcstani kioktatást tart a közös bűn által összetartott maffiáról. Ugyanakkor nem győzte meg a 2010 óta lezajlott rengeteg felújítás és közlekedési fejlesztés, Demszky szerint ugyanis az látszik Budapesten, hogy kevesebb a pénz. A szabad, demokrata, szocialista sleppnél, mondjuk, egész biztosan kevesebb pénz van, és ez tagadhatatlanul látszik a fővároson.

De hova lett a pénz?

Ez a rejtély maradt a végére. Itt van ez a bizonytalanul motyogó, megrozzant agg ember, a puritán lakásával meg a fapados nyaralójával, a fakó gúnyáiban, aki a pletykák szerint rengeteg pénzre tehette rá a kezét 2010 előtt, mégsem látszik most rajta. Gyanúnk szerint a nőknél kell keresni a választ. Péterfi Judit is felveti Demszky nőcsábász előéletét, amire zavart hebegés-habogás, illetve az „az már régen volt” örök érvényű érv után kiböki a poszt-weinsteini időkben különösen pikáns liberális magyarázatot:

Csakhogy most nem a nőket tárgyi eszközként használó és egyúttal az egyenlőségükért folyton síkra szálló progresszív értelmiség a témánk, ezért inkább azt emeljük ki, hogy Demszky – saját szavai szerint – lakásokat hagyott a feleségeinél. Így, többes számban. Valakiknek csaknem egy életbe telik, mire összehoznak a családjukkal egyet, Demszky viszont többet is a feleségeinél hagyott. Hogy miből, azt csak ő tudhatja. Meg esetleg Hagyó Miklós, Horváth Csaba, Mesterházy Ernő meg a többiek.

A főpolgármester dicsősége viszont így vagy úgy, de elmúlt. Nem sok maradt. Se népszerűség, se vagyon, se hatalom, csak a régi fittség árnyéka meg Konrád György barátsága. Kicsit már mi is megsajnáltuk a végére. A tanulság pedig, hogy nem szerencsés Frontinra inni.

A teljes adás

megtekinthető.