"Mondják el az igazságtalanságot, a kínzó rettegést" - A kommunista diktatúra áldozataira emlékeztek Brusznyai városában
"A megemlékezéseken általában adni szoktunk. Lerójuk tiszteletünket, hálával adózunk az arra érdemesek előtt. Én ma mégis kérni szeretnék Önöktől: bármennyire fájó emlékek is járják át az 1989 előtti évtizedeket, szakítsák fel a sebeket és meséljenek. Mondják el gyermekeinknek, unokáin és nekünk, milyen volt élni és túlélni a kommunista diktatúrában. Mondják el az igazságtalanságot, a kínzó rettegést és azokat a reményforrásokat is, amelyek erőt adtak ahhoz, kitartsanak mindvégig" - mondta Ovádi Péter a Fidesz veszprémi országgyűlési képviselőjelöltje a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján, Brusznyai Árpád veszprémi vértanúhalált halt tanár szobránál.
A kádári megtorlás során legkevesebb 130 ezer embert deportáltak szovjet munkatáborokba, több mint 25 ezer magyart tartottak kényszertáborokban, a népbíróságok 27 ezer embert ítéltek el, ebből 477 ítélet halálos volt, köztük Brusznyai Árpádé, Veszprém megbecsült polgáráé.
Brusznyai Árpád a veszprémi középiskolai tanár volt. Fiatal tanítványait forradalmi csoportba szervezte, hogy távol tarthassa őket a fegyveres harcoktól és megóvja az életüket. Azt mondják, Brusznyai Árpádnak köszönhető, hogy 1956-ban Veszprém utcáin nem folyt vér. Bár a Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa tetteiért "csak" életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte, Papp János veszprémi tanácselnök személyes közbenjárására az ítéletet megváltoztatták. Brusznyai Árpádot 1958. január 9-én kivégezték, testét jeltelen sírba temették.
Megemlékező beszédében Ovádi Péter azt mondta, nemcsak azokat illeti tisztelet, akik elszenvedői voltak a kommunista rendszernek, hanem azokat is, akik már csak a bukásának voltak a tanúi. Akik már az új, szabad Magyarország szülöttei, meg akarják érteni, át akarják érezni mindazt, amit a nagyszüleik és a szüleik éltek meg.
Én magam ezen utóbbi generációhoz tartozom. Gyerek voltam, de még emlékszem a rendszerváltás szellemére, a kommunista rezsim utolsó vergődésére. Azt, hogy pontosan mit jelentett szüleimnek és nagyszüleimnek, csak érett, felnőtt fejjel, az elbeszéléseikből értettem meg - mondta.
Ovádi Péter kijelentette, hogy soha nem szabad lemondanunk a megemlékezésről, hogy évről-évre felidézzük a mártírok szenvedéseit és mindazt, amiért szenvedtek, amiért az életüket adták.
Ez figyelmeztet minket arra, hogy küzdjünk minden olyan kísérlet ellen, amely meg akarja ismételni modern történelmünk legborzalmasabb időszakát - fogalmazott a politikus.
A megemlékezéseken általában adni szoktunk, lerójuk tiszteletünket, hálával adózunk az arra érdemesek előtt. Én ma mégis kérni szeretnék Önöktől - folytatta. Majd arra kérte a vörösterror túlélőit, elszenvedőt, hogy meséljék el történetüket. Mondják el az igazságtalanságot, a kínzó rettegést és azokat a reményforrásokat is, amelyek erőt adtak ahhoz, kitartsanak mindvégig.
Egy szenvedés sem ölheti meg teljesen a reményt. Mert nincs az a fenyegetés, kínzás és terror, amely kiirtaná a szikráját annak a gondolatnak, hogy eljön az idő, amikor változik a sors kereke - fogalmazott Ovádi.
Majd a fiatalabbakhoz szólt, akiknek szintén fontos feladata van: megbecsülni ezeket a történeteket és a jelenlegi helyzetünket, amiért elődeink, talán a teremtő gondolat erejével, türelmükkel, kitartásukkal és áldozatvállalásukkal nem hagyták, hogy eluralkodjon a terrorra és fenyegetésre épülő rendszer.
Mind magam, mind Veszprém közössége nevében köszönöm Önöknek és azoknak a társaiknak, akik már a mennyekből néznek le ránk a kitartásukat. Hálánk mellett egy valamit tudunk még adni Önöknek. Az ígéretet, hogy soha többé nem hagyjuk, hogy Magyarországon magyar ember magyar ember ellen forduljon, hogy egy elnyomó diktatúra leláncoljon minket. Ennyivel tartozunk Önöknek, magunknak és legfőképpen gyermekeinknek - jelentette ki a Fidesz veszprémi országgyűlési képviselőjelöltje.
Fotók: Holczer Balázs
