Békés Márton: A nyugati baloldal Mohamedre cserélte Marxot
Békés Márton az összefestékezett Hősök Fala előtt (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
A nyugat-európai baloldal Mohamedre cserélte Marxot és Koránra a Tőkét. Valójában azonban már nem a baloldali pártok használják a muszlim közösséget, hanem fordítva – írja Békés Márton a Mandiner.hu-n közzétett elemzésében. A történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója írásában kifejti, „a baloldal hagyományos szavazóbázisa a gazdasági szerkezetátalakulás miatt jó ideje kicserélődött, és mivel eközben alapértéket is cserélt, nem túlzás arra következtetni, hogy részben emiatt a nyugat-európai pártokat egy szélesedő választásföldrajzi szakadék választja el egymástól”.
Békés Márton elemzésében arról is ír, a nyugat-európai baloldal soha nem adta fel a világforradalmat. A moralizáló nyomásgyakorlás, a politika puha befolyásolása jó ideig a hajléktalanok, a legkülönfélébb szexuális és életmód-kisebbségek helyzetének javítására irányult, miközben a baloldali ideológusok nem adták fel „a gyorsvasúttal hamar elérhető egyetemek jól fizető médiatanszékeit”.
A baloldali burzsoázia új gyámolítottjai az Európába érkező migránsok, akikkel egyszerre lehet a fennálló rend romlottságát és saját „jóemberségüket” demonstrálni
-fogalmaz a cikk. Hozzáteszi, a multikulturális társadalom megteremtésében, az államhatárok lebontásában, a nemzeti érdekek és a hagyományos kulturális értékek háttérbe szorításában a baloldal és a neoliberalizmus egymást stratégiai partnerének számít. A kortárs baloldali–liberális multikulturalizmus tulajdonképpen a globális kapitalizmus hivatalos ideológiája. A régi internacionalizmus és az új globalizáció céljai közösek és ehhez azonos eszközt találtak: a nemzeti kultúrák megbontását, az etnikai egységek felhigítását, az államok meggyengítését. A tömeges migráció támogatásában szerepet játszik ugyanakkor a nyugati balliberálisok számára a gyarmatosítás miatti lelkiismeretfurdalás csökkentése és szavazótáboruk bővítése. Kiemelt például Steve Jobs-t, aki szír apa leszármazottja volt. A nyugat-európai baloldal kézzelfogható politikai eredményeket könyvelhet el már most a bevándorlás támogatásából. A Mandiner.hu cikkének felsorolása szerint ilyen példa a pakisztáni származású muszlim polgármestera, Sadiq Khant, vagy a 2018-as olasz választásokon a baloldali pártszövetségre való voksolásra buzdító imámok. A valóságban ugyanakkor a baloldal értékrendje végső kulturális kérdésekben homlokegyenest szemben áll a bevándorlókével a nemzetállami érdeket azonban mindketten elutasítják. A cikk szerint közel az idő, amikor már nem a baloldali pártok fogják használják a muszlim közösségeket, hanem fordítva.
Békés Márton arról is szól, egy 2016-os felmérés tanúsága szerint minél baloldalibb valaki, annál inkább támogatja az összes jövevény befogadását, ezzel szemben a jobboldaliság a bevándorlás elutasításával és a határok védelmével jár következetesen együtt. Egy másik, 2010-es közvéleménykutatás ugyanakkor arról számol be, hogy a Hollandia lakosságának 6 százalékát akkor kitevő muszlimok jelentős része preferálta a baloldali pártokat. A 2011-es dán választásokon 8500 szavazattöbbséggel győző szocialista miniszterelnökjelölt mögött állt – előzetes felmérések szerint – a választójoggal rendelkező százezer dániai muszlim 89 százaléka. A 2012-es franciaországi elnökválasztás volt az első voksolás Európában, amelyet a muszlimok döntöttek el, mégpedig François Hollande javára. A franciaországi muszlim szavazatok 93 százaléka (1,7 millió) érkezett a baloldali jelöltre, aki nem kevesebb mint 1,1 milliónyi vokssal verte Nicolas Sarkozyt. Ez a kulturális együttállás Svédországra is érvényes, ahol egy 2015-ös felmérés szerint a muszlim szavazók 61 százaléka a szocdemekkel szimpatizált. A 2017-es németországi választások eredményeként 37 migráns hátterű képviselő jutott a Bundestagba jellemzően baloldali pártokból. A németországi törökök 70 százaléka a szociáldemokrata pártot preferálta, a muszlim szavazók nélkül az így is történelmi vereséget szenvedő német szociáldemokraták minden bizonnyal a harmadik helyre szorultak volna az AfD mögött.
Mint az elemzés fogalmaz, „a baloldal hagyományos szavazóbázisa a gazdasági szerkezetátalakulás miatt jó ideje kicserélődött, és mivel eközben alapértéket is cserélt, nem túlzás arra következtetni, hogy részben emiatt a nyugat-európai pártokat egy szélesedő választásföldrajzi szakadék választja el egymástól, amely ráadásul kulturális okoknál fogva egyre mélyül. A nemzeti identitás talaján álló, populista jobboldal egyre inkább az őslakos európai nemzetek szavazóit képviseli, osztályhovatartozásukra való tekintet nélkül, mely tömbnek tartalékai elsősorban vidéken és a nagyvárosi munkáskerületekben vannak”.
A baloldal ehhez képest a neoliberális gazdasági program és a multikulturális napirend képviselőjévé válik, és a metropolisz középosztálybeli, liberális értelmiségére, az anyagi segítségére számító – többnyire alsó középosztálybeli, munkanélküli – bevándorlókra, valamint a mindezek háttértámogatójának számító nemzetekfölötti struktúrákra (globális és föderális szervezetek, alapítványok, nemzetközi bíróságok) és azok helyi képviselőire (jogvédők, kívülről finanszírozott média, aktivisták) támaszkodik
-írja a történész.
A teljes elemzés itt olvasható.
A vezető képen Békés Márton látható. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
