Boross Péter: A szabadságért semmilyen ár nem drága - A Magyar Vidék Országos '56-os Szervezet 25 éve alakult
A magyar emberekben olyan szabadságszeretet él, amely minden alkalommal, amikor a szabadságunk veszélybe kerül, megmagyarázhatatlan, minden realitást felülmúló energiákat szabadít fel - erről beszélt Boross Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány Kuratóriumának elnöke Veszprémben, a Magyar Vidék Országos '56-os Szervezet fennállásának 25. jubileumi évfordulóján pénteken. Azt mondta, a történelem során eddig szinte minden évszázadban meg kellett mutatni erőnket, megvillantani a kardunkat és mérhetetlen elszántságunkat, amelyet megmaradásunk betyár erős ösztöne diktál, és amely a generációk véréből táplálkozik. Ismétlődő szabadságharcainkból pedig építkezünk; építkezünk a Rákóczi-szabadságharc emlékeiből, építkezünk Kossuth apánk szabadságharcának emlékeiből, '56-ból, és megmutatjuk, hogy a szabadságért semmilyen ár nem drága. A szabadságot akkor is vállalni kell, ha alig van benne reális lehetőség, mert a lelki maradványai tovább élnek, és építik azt a szabadságszerető lelkiséget, amelyik, ha kell, újból képes ugyanilyen erővel kitörni. Az ünnepségen egyházi vezetők, Szenn Péter, a Horvátországi Református Egyház püspöke és Márfi Gyula veszprémi érsek párhuzamba állította 1956-ot napjainkkal, amikor újra nemzeti szuverenitásunk, a szabadságunk a tét.
A veszprémi városháza adott otthont a Magyar Vidék Országos '56-os Szervezet negyed évszázados jubileuma ünnepi rendezvényének. A Vitéz Pintér Kornél vezette országos szervezet töretlenül végzi misszióját a történelmi kutatás terén, az '56-os hősök emlékének ápolásában, a még élő politikai foglyok pártfogolásában és 1956 szellemiségének továbbvitelében. Születésnapjukra a többi '56-os szervezet vezetője, egykori politikai foglyok, '56-os túlélők és családtagjaik is ellátogattak - ahogy Veszprém alpolgármestere fogalmazott - Boldog Gizella, Mindszenty József, Brusznyai Árpád és Horváth Balázs városába, szabad nemzetünk egyik bölcsőjébe.
Diktatúrában sem, de ultraliberális világban sem akarunk élni
Szabadságra születtünk, arra vagyunk elhívva. Ezt a szabadságot az ember, ha megvonják tőle, akkor kevésnek érzi magát. Az ember, ha szabadságában megpróbáltatás alá vétetik, fájdalmat, félelmet, rettegést, de Isten segedelmével felbuzdulást, kiállásra való hívást is érez. Amikor a történelmünket vizsgáljuk, látjuk, hogy a történelem nem csak betű, nem csak írás, hanem olyan szerves része az egyéniségünknek, a mi közösségünknek, amely jövőre nevel és egyesít bennünket
- fogalmazott köszöntőjében Szenn Péter a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház püspöke.
Mint mondta, rögös az utunk és vannak próbatételek, amelyeket ki kell állnunk, de a Jóisten mindezekkel meg is erősít bennünket, egyben utat mutat. Vannak olyan idők - hangsúlyozta az egyházi vezető -, amikor Isten azt várja tőlünk, hogy a nemzet jövője érdekében az életünket tegyük a történelem oltárára.
Márfi Gyula veszprémi érsek egyenlőségjelet tett szabadságunk és keresztény hitünk közé. Azt mondta,
a szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk.
Ezért kell kiállnunk hitünkért mindenkor, és nem szabad megengedni, hogy a szolgaság igájába hajtsanak bennünket.
Napjainkban megvan az a veszély, hogy újra szolgaságba akarnak minket hajtani. Voltunk már csatlósai, kényszerből a Szovjetuniónak, most pedig az Európai Unió kezd átalakulni egy olyan intézménnyé, amely maga alá akarja gyűrni a fajokat, a nemzeteket, és egy nagy kolhozzá akarja átalakítani Európát
- jelentette ki az érsek.
Rámutatott, hogy ezzel a nemzetek, a tagállamok elveszítenék önállóságukat, vallásukat, a nyelvüket, kultúrájukat, vagyis a szabadságukat. A célja pedig az unió mai vezetőinek mindezzel, hogy egy olyan masszát gyúrjanak a nemzetekből, amelyet a nagytőke könnyen tud manipulálni, amely engedelmes munkaerő, de még annál is engedelmesebb fogyasztó.
A szabadság hatalmas érték, de csak mértékkel. Mert a szabadság olyan, mint a gyógyszer: ha túladagoljuk, nem életet ment, hanem öl. Nem akarunk diktatúrában élni, de nem akarunk ultraliberális világban sem élni
- figyelmeztetett Márfi Gyula.
A megmaradás kényszere belső parancs
Ünnepi beszédében Boross Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány Kuratóriumának elnöke emlékeztetett, hogy 62 éve, 1956-ban csak a szabadság számított. Senkit sem érdekelt, hogy mi lesz az ország felszabadulása után, hogy alakul a közigazgatási rendszer, milyen lesz a vagyonpolitika, hogy alakulnak majd a földviszonyok, vagy mi lesz a kormányprogram.
'56-nak nem volt programja. Egy volt: szabadság! Ezen kívül semmi nem volt. '56 kikiáltotta a szabadságot. Létrejött ugyan egy kormány múltbéli személyiségekből, de ki törődött vele?! Aki akkor forradalmi bizottságban ült, annak csak az számított, hogy az oroszok kimennek és létrejön egy szabad Magyarország. Mert ez a lázas és lelkeket betöltő érzelmi hullám csak egy szót ismert: "megszabadulni" tőlük!
- fogalmazott a volt kormányfő.
Ma sem tudjuk, mi lett volna, ha a forradalom győzedelmeskedik. Csak egy biztos: hogy szabad lett volna az ország. A Rákosi-korszak után olyan kesztyűs kezű bánásmód, mint '89 után, bizonyára nem lett volna - mutatott rá.
Boross Péter megjegyezte, hogy huszadik századi szabadságharcunk nagyon hasonlatos nemzetünk múltjához. Ha alaposan megvizsgáljuk '56 indítékait, szellemiségét, születésének körülményeit, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy ez nem új dolog a magyar történelemben.
Amióta nagyhatalmi állásunk a török hódoltsággal megrendült, azóta minden évszázadban volt egy olyan esemény, amikor meg kellett küzdeni a szabadságunkért. És vállaltuk a harcot úgy, hogy még a reális erőviszonyokat sem mértük fel.
A szabadságért vívott harcot akkor is vállalni kell, ha alig van benne reális lehetőség
Mi adhatta az erejét, erőtényezőinek realitását egy török hódoltáságból éppen kikerülő országnak? A megmaradás kényszere, az a fajta belső parancs, hogy "akkor is!" Mintha üzenetet hordoztunk volna eleinktől, akik a keletről ide áramlók közül egyedül tudtak országot teremteni ezen a tájékon. Mindezt csak annak tulajdoníthatjuk, hogy valami parancs érkezett generációk véréből táplálkozva is, hogy muszáj
- mondta a volt miniszterelnök.
Hozzátette, hogy mindezekben az időkben muszáj volt megvillantani kardunkat, erőnket, képességeinket és mérhetetlen elszántságunkat. Ez volt a XVIII. században, majd a XIX-edikben egy világhatalommal szemben ugyanez megismétlődött. Olyan energiák szabadultak fel, amit a józan elemzést teljesen kizárt. De mögötte a megmaradásnak és életben maradásnak a betyár erős ösztöne diktált.
Szunnyad valami a magyar lelkiségben...
Rámutatott, hogy 1848-nak, 1956-nak sem volt nemzetközi, világpolitikai realitása, de építkezünk belőlük, ahogy a Rákóczi-szabadságharc emlékeiből, a Kossuth apánk vezette szabadságharc emlékeiből, és az érzelmek hullámhosszán a mai lelkünket is nagy mértékben megindítja és befolyásolja, ha eszünkbe jut, hogy a szabadságért semmilyen ár nem drága!
A szabadságért vívott harcot akkor is vállalni kell, ha alig van benne reális lehetőség. Mert a lelki maradványai tovább élnek és építik azt a szabadságszerető lelkiséget, amelyik ha kell, újból képes ugyanilyen erővel kitörni
- húzta alá Boross Péter.
'56 egy sorozatba illeszthető; ugyanazon lelkiség rendkívül produktív, erőteljes, testet-lelket megmozgató megnyilvánulása - vélekedett. Mint mondta, amikor '56 és emléke előtt fejet hajtunk, akkor valóban arra kell gondolnunk, hogy szunnyad valami a magyar lelkiségben, a megmaradás ösztönétől és vágyától vezérelve.
Ami közös minden száz esztendőben: a kirobbanó, mérhetetlen, fékezhetetlen magyar önazonosság és szabadságvágy.
Ismét ártó szellemek keringenek körülöttünk
Boross Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy újra sorsforduló ponthoz közeledünk, mert "ismét ártó szellemek keringenek a magyar közélet felett". Időnként olyan lejáratókampányokkal, tőlünk teljesen idegen gondolati képződményekkel fertőzik a lelkeket, különösen nagyvárosokban, amire fel kell figyelnünk.
Mindenkinek, aki '56-os volt, vagy akik '56 szellemét felvállalva élik az életüket, résen kell lenniük és terjeszteniük kell az igazi igét - jegyezte meg a politikus. Rámutatott, hogy a televízió, az internet által korlátlanul és gátlástalanul terjesztik az elfajzott liberalizmust, annak szabados tüneteit. Hangsúlyozta, hogy ezért napjainkban, egy "négy évtizeden keresztül kegyetlenül megfertőzött országban" hihetetlen jelentősége van azoknak a csoportoknak, csoportosulásoknak, amelyek a jó igéket hirdetik. "Mert a fertőzést okozók maradványai környékünkön és világunkban most is jelen vannak."
Ebben a lassú rendszerváltoztatásban nagyon sok mindent nem tudtunk véghezvinni. De ez a mi sorsunk, és ebből adódik minden kötelezettségünk!
- zárta gondolatait a rendszerváltozás utáni első szabad magyar kormány második miniszterelnöke.
Vezető kép: Facebook
