A férfiasság hajnala: miért toxikus a maszkulinitás?
Férfinak lenni rossz, a maszkulinitás pedig toxikus a legújabb szélsőbalos feminista agenda szerint, melynek lényege, hogy a férfiak alapjáraton vadállatok, akiket a nőknek kell megszelídíteni (a radikálisabb változatok szerint kiirtani), idomítani. A hivatkozási pontként kikiáltott radikális feministák - mily ironikus - nagyrészt férfiak, akik valamilyen megfontolásból arra tették fel életüket, hogy a férfi nemi szerepeket (merthogy ilyen van, akárki akármit mond) lebontsák, de legalábbis átrajzolják. Míg nyilvánvaló, hogy eme férfiak személyes frusztrációjuk ellentételezése gyanánt támadják az úgynevezett "toxikus maszkulinitást", nem mehetünk el amellett, hogy politikailag milyen nézeteket vallanak a szélsőséges feminizmus szellemi kútfői. Ebben a kérdéskörben beszélgetett Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára Jeffrey Tuckerrel, az Amerikai Közgazdaságkutató Intézet (AIER) alelnökével és Steve Fullerrel, a Warwicki Egyetem professzorával a Corvinuson rendezett Brain Bar fesztiválon, csütörtökön délelőtt, ahol kiderült az is, hogy a hagyományos családmodellt robotméhben nevelkedő gyerekekkel akarják felhígítani, és arra is fény derült, hogy hogyan lövik lábon magukat a feministák erőszakos férfigyűlöletükkel.
Miből lesz a feminizmus?
A feminizmus története a felvilágosodás koráig nyúlik vissza, és a szüffrazsettmozgalmak beindulásával ért a csúcsra. Miután a nők teljes politikai és jogi egyenlőséget nyertek, a nyugati világban lassan sorvadni kezdett a feminizmus. Ezzel egyidőben ugyanakkor erőre kaptak a különböző, a kommunizmuson alapuló ideológiák Oroszországban, Kínában és kisebb léptékben egyes nyugati országokban. Ezek a mozgalmak a munkás-proletariátus felsőbbrendűsége mellett a klasszikus nemi szerepek lebontását is zászlójára tűzték, ezzel elősegítve egy kollektivizált társadalom kiépülését. A nyugati világban éppen ellenkező előjelekkel bontogatta szárnyait a neo-feminizmus: az amerikai individualizmus eszméje az egyén korlátlan szabadságát hirdette, központi gondolata az volt, hogy az egyén vágyai a társadalom érdekei felett állnak. Ez női körökben oly módon jutott érvényre, hogy a családalapítás és anyaság, mint klasszikus női szerepkör háttérbe szorult; immáron nem a család, mint a társadalom alapköve számított (és számít) prioritásnak, hanem az egyén úgynevezett önmegvalósítása. Ennek propagálása rendkívül kidolgozott marketingstratégiák alkalmazásával történt és történik a mai napig, célja pedig az egyén fogyasztásra kondicionált biomasszává való változtatása. Mivel az egészséges házközösség általánosságban tudatosabban fogyaszt, mint az individualista-hedonista "szinglik", az önállóság és az "erős, független nő" képének megteremtése mögött jelentős gazdasági érdek állt és áll. Az erős és független nő nimbuszának fenntartásához kapcsolható például az abortusz egyre szélesebb körű elfogadottsága is. A kelet és nyugat találkozásából pedig kialakult a neo-feminizmus, azaz egy rendkívül harcias közösség, amely a fogyasztásorientált, személyiségétől megfosztott társadalom mellett, egy felforgatott nemi identitású jövőben érdekelt. Éppen ezért lelkes támogatói az igazi keményvonalas feministák az LGBTQ+ mozgalmaknak is.
Hagyjuk, hogy a férfiak férfiak legyenek!
Erős felütéssel kezdődött a két liberális szakértő és Novák Katalin közti kerekasztal-beszélgetés, miszerint a férfiakat "meg kell javítani", illetve jobbá kell tenni, hogy ne legyenek károsak a társadalomra. A téma felvezetése szerint ugyanis a férfiak nagy része nem képes beilleszkedni a társadalomba (abban a társadalomba, melynek felét ők adják), mivel "toxikus maszkulinitásuk" miatt "nem tudnak jobb emberré válni".Jeffrey Tucker, az AIER alelnöke szerint a megközelítés, miszerint a férfiak javítandóak és nem képesek az önálló beilleszkedésre, rendkívül veszélyes koncepció. Mint kifejtette, tapasztalatai szerint nemcsak az otthonokban és a magánéletben hordoz veszélyeket ez a feminista agenda, de mint közgazdász, arra is figyelmeztetett, hogy a munkahelyeken a nők számára is kontraproduktív lehet a szélsőséges férfigyűlölet térnyerése. Szerinte ugyanis az Egyesült Államokban a férfi vezetők nem mernek női alkalmazottat felvenni, mivel félnek az esetleges szélsőséges feminizmus által tüzelt személyes támadásoktól. Hozzátette: ez a szélsőséges feministáknak róható fel, akik olyan szabályozást "nyomtak át" a törvényhozáson, amellyel a dolgozó nőket egyfajta fegyverré, időzített bombává változtatták, utalva ezzel az Egyesült Államokon végigsöprő #metoo-mozgalomra. A szakértő kifejtette továbbá: ha az államok törvénybe foglalják a férfigyűlöletet és a genderagendát, annak katasztrofális következményei lesznek. Hasonlóan vélekedett a kérdésről Novák Katalin is, aki kifejtette: szerinte nemcsak szükségtelen, de kifejezetten hátrányos lenne jogszabályokkal támogatni a feminista propagandát. Az államtitkár szerint a férfiak és nők közti különbségek természetesek, amelyeket semmilyen külső behatással sem szabad megváltoztatni. Mint mondta, nem az ő tiszte, vagy bármilyen más szakértő feladata dönteni a férfiak és nők közti tradicionális különbségek helyességéről vagy helytelenségéről. Figyelmeztetett továbbá, hogy a nők és férfiak közti politikai árokásás helyett inkább a nemek együttműködése lenne hasznos a társadalomnak.
Hagynunk kell, hogy a férfiak férfiak, a nők pedig nők legyenek, ahelyett, hogy folyamatosan konfliktusokat keresnénk vagy kreálnánk köztük... Úgy gondolom, hogy nem politikai úton kell megoldást találnunk a meglévő különbségekre, hanem meg kell bíznunk a férfiakban nekünk, nőknek, illetve észben kell tartanunk, hogy csak a férfiak és nők megegyezésen alapuló együttműködése vihet előre minket
- fogalmazott Novák Katalin.
Apaméhet a férfiaknak!
Steve Fuller bombát robbantott a beszélgetésben, a feminizmus nagy képviselője ugyanis azt találta mondani, hogy a tradicionális, egy férfiból, egy nőből és opcionálisan gyerekekből álló családmodell kezd kimenni a divatból. Szerinte ugyanis a jövőben egyrészt a társas kapcsolatok átrendeződése miatt, azaz a megszaporodó azonos és a szivárvány minden színében pompázó nemi identitású pároknak "köszönhetően" már nem feltétlenül lesz meghatározó a heteroszexuális családmodell. Szintén elképzelhetőnek tartja a szociológus a férfiak és nők közti biológiai különbségek lebontását is, amely szintén a heteroszexuális házközösségek meggyengülését eredményezné. Példaként hozta, hogy a tudósok már férfiakba ültethető "apaméh" kidolgozásán fáradoznak, melynek köszönhetően a nemi szerepek közti egyik leglényegesebb különbség "végre" megszűnhetne. Novák Katalin erre reagálva kifejtette, hogy támogatja a tudomány fejlődését minden létező szakterületen, de az ehhez hasonló kísérletek felvetik a kérdést: csak mert képesek vagyunk megtenni valamit, az még nem jelenti, hogy valóban meg is kellene azt tennünk.
