Mégis megkaphatja a nyomravezetői díjat a móri mészárlás megoldóembere
Ismét pereskedik a tizenhét évvel ezelőtt elkövetett, nyolc halálos áldozatot követelő móri mészárlás nyomravezetői díjáért az ügyet alapjaiban befolyásoló Szebenyi István, akinek küzdelme – a körülményekből úgy tűnik – ezúttal nem hiábavaló. Erre utal, hogy a sokadszor beadott keresetét ezúttal nem utasították el már az érintettek meghallgatása előtt az illetékesek, hanem a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) július elejére tárgyalást tűzött ki az ügyben. Szebenyi annak a huszonötmillió forintnak a felére tart igényt, amelyet a vizsgálatot holtvágányra terelő, szándékosan hamisan tanúskodó Kiglics Attilának fizettek ki a hatóságok, amelyeknek képviselői ma is helyénvalónak tartják ezt. Az alperes a nyomravezetői díjat egykor kitűző Országos Rendőr-főkapitányság.
Újabb lehetőséget kapott a móri vérengzéskor, illetve a veszprémi postásgyilkosságnál használt fegyvereket és egyéb eszközöket a nyolc halálos áldozatot követelő támadás után megtaláló Szebenyi István, akinek perújítási eljárásában július elejére tárgyalást tűzött ki a PKKB. A huszonötmillió forintos nyomravezetői díj egy részéért indított újabb forduló kissé döcögősen indult, mivel az illetékesek olyan hiánypótlásra szólították fel a felperest, hogy egyebek mellett indokolja meg: miért veszítette el korábban a hasonló okból indított pereit. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a döntéshozók ezúttal nem utasították el már a felek meghallgatása előtt, úgymond csuklóból Szebenyi keresetét, aki így ismét bíróság előtt bizonyíthatja be, hogy felfedezése, szerepe nélkül a nyomozóhatóságok sohasem jutottak volna el a móri vérengzés valódi elkövetőihez, Nagy Lászlóhoz és Weiszdorn Róberthez, az ügyben tévesen elítélt Kaiser Ede pedig élete végéig a móri gyilkosok egyikének stigmájával élhetne. Kaisert elsősorban korábbi bűntársa, a vele számos fegyveres rablásban együttműködő Kiglics Attila terhelő vallomása alapján ítélték el, a tanú pedig nemcsak a börtönt úszta meg, hanem felvehette a nyomravezetőnek járó huszonötmillió forintot is. Az összeget azóta sem kérték vissza tőle az illetékesek, sőt, a hatóságok hivatalos álláspontja jelenleg is az, hogy helyes volt a kifizetés, mert Kaiser Ede és Hajdú László letartóztatása további súlyos bűncselekmények elkövetésének lehetőségét hiúsította meg. Ez valószínűleg igaz, csakhogy a nyomravezetői díj kiírása kizárólag a móri gyilkosok elfogásához szükséges információkra vonatkozott, és egyértelműen kiderült, hogy Kiglics ilyet nem szolgáltatott, sőt, szándékosan hazudva vitte félre a nyomozást.
Sosem jelentkezett volna a védett tanú Szebenyi felfedezése nélkül
A Szebenyi István által felfedezett tárgyak vizsgálata után jelentette be a rendőrség, hogy a móri vérengzés és egy veszprémi postás meggyilkolása, valamint több másik kézbesítő megtámadása között összefüggés van. A hírek, felhívások hatására jelentkezett a nyomozóknál egy védetté tett tanú, aki olyan információkat szolgáltatott, amelyek alapján a rendőrség azonosítani tudta a Móron hét embert, illetve a Veszprémben a postást meggyilkoló Nagy Lászlót. A később öngyilkosságot elkövető Nagyon keresztül jutott el a rendőrség társához, Weiszdorn Róberthez, aki a jogerős ítélet szerint egy emberrel, a móri bankfiók biztonsági őrével végzett. A védett tanú vallomásában egyértelművé tette: csak azután jött rá, hogy releváns információ birtokában van, miután a hírekből tudomására jutott Szebenyi István felfedezése. A nyugdíjakat kézbesítő postás megölésének ügyében a Magyar Posta, és az áldozat egykori lakóhelye, Herend önkormányzata is nyomravezetői díjat tűzött ki, amely összegek felére Szebenyi ugyancsak igényt jelentett be. Ezek jogosságát a nyomozóhatóságok és a kiíróik ugyancsak vitatták, a bíróságok a megindított perekben azonban gond nélkül megítélték neki; a móri ügyben azonban az illetékesek jelenleg is minden szinten szorosan összezárnak, és elzárkóznak a díj újabb kifizetésétől.
Eddig sem volt szükségszerű a kudarc
Bár Szebenyi István igényét a nyomravezetői díjra már számos alkalommal elutasították a bíróságok – közöttük a PKKB is –, a férfi szerint eddig sem volt szükségszerű a kudarc; a döntéshozóknak ehhez mindössze a hasztalan nyelvészkedés helyett az ok-okozati összefüggéseket kellett volna vizsgálniuk. A felperes a PestiSrácok.hu-nak elmondta: véleménye szerint döntő fordulatot hozhatna a perben, ha meghallgatnák szerepéről a védett tanút, amit ő már többször indítványozott, érthetetlen okokból azonban ezt mindig elutasították a bíróságok. A mai technikai lehetőségekkel élve már a tanú inkognitója, személyes biztonsága is garantálható lenne. Elgondolkodtató, hogy a nyomravezetői díj kiírását lehetséges kétféleképpen értelmezni úgy, hogy a bizonyítottan hamis tanúnak az alapján ki lehet fizetni egy vagyont, a megoldóembernek pedig egy fillért sem.
Újabb könyvet írt történetéről a nyomravezető
A napokban jelent meg Szebenyi István „Corpus delicti, avagy én voltam a móri ügy kulcsa?” című könyve, amelyben a móri ügy őt érintő fordulatai, tapasztalatai mellett bemutatja a fémkeresőzéssel foglalkozó emberek világát. A szerző egy ilyen társaság tagja; az amatőr hadtörténészek főképp a második világháborúban, a Vértesben megvívott hatalmas csaták tárgyi emlékeit kutatják, katonasírokat gondoznak, elesett katonákat azonosítanak. Egy ilyen fémkeresőzés hozta el Tatabánya mellett azt a felfedezést, amely aztán valódi megoldást hozott a móri vérengzés és a veszprémi postásgyilkosság vizsgálatában; utóbbi támadást az adatok szerint a Móron hét emberrel végző Nagy László követte el. Szebenyi István könyvének bemutatója hamarosan az R56 Sörözőben lesz.
Vezető kép: Borsonline
