Francia komcsi agitátor hergeli a fővárosban élő külföldieket a jobboldal ellen

JURÁK KATA – VÉSEY KOVÁCS LÁSZLÓ

A történelem rendszeresen ismétli önmagát: ahogy újra elkövethetjük ugyanazokat a fájdalmas hibákat, a ránk leselkedő veszélyek is ismétlődnek. Már 1919-ben is külföldön kiképzett kommunista ügynökök bukkantak fel Magyarországon, hogy részt vegyenek a hatalom megkaparintásában, és ez a folyamat ma is megfigyelhető. A 24.hu készített videót a választás előestéjén arról, hogy a bulinegyedben összejöttek a Budapesten élő külföldiek, arról beszélgetni, hogyan szavaznak majd mindannyian a kormánypártok ellen az önkormányzati választáson, és egyúttal minél több külföldit meggyőzni erre. Az ok természetesen ugyanaz, amit a nemzetközi baloldal sajtója és politikusai évek óta hangoztatnak: az Orbán-kormány állítólagos elnyomó, demokráciát csorbító mivolta. Ebben a videóban bukkant fel szervezőként a francia Vincent Liegey.

Ha valaki esetleg hitetlenkedve felszisszent volna a kommunista szót olvasva, ne tegye. Szép álom volt a rendszerváltás, de 1989-ben csak a kommunizmust sikerült úgy-ahogy felszámolni; a bukott, tömeggyilkos eszme hívei itt maradtak. Ahogy volt és van reneszánsza a hasonlóan bűnös náci eszméknek, úgy ma elsősorban az újkommunizmus hívei sokasodnak. Kihasználják, hogy eltelt harminc év, és egyre kevesebben emlékeznek már arra, milyen fojtó, áporodott légkört teremtett Magyarországon is a megvalósult kommunizmus. Ugyanolyan hevülettel hiszik és adják elő a kommunista eszméket, mint az 1919-es forradalmárok és az 1945 utáni kommunista puccsok végrehajtói. Az összes probléma gyors megoldásáról, társadalmi békéről, általános jólétről, a szegénység megszűnéséről osztják az észt a romkocsmák mélyén szervezkedő agitátorok, és a jó társaságra, az érzéseik megértésére, támogató közösségre, biztos megélhetésre, na meg sok bulira vágyó fiatalok körében sokakat megtévesztenek az utópiáikkal.

Érdemes megfigyelni Liegey előadását, amelyből olyan internacionalista meggyőződés sugárzik, mintha a korai '50-es évek valamelyik mozgalmi fejtágítóját hallgatnánk. Valószínűleg Rákosiék is meg lennének lepve, ha látnák, hogy az áhított világforradalmukat végül nem a munkásosztály, hanem jómódú, világjáró fiatalok kezdik el megvalósítani, akik az egész világot akarják megmenteni ahelyett, hogy valahol gyökeret eresztenének, és igazi, saját életet élnének. Egészen megdöbbentő, amikor Liegey azt mondja az általa posztolt videó végén (2:10-nél látható), hogy

A magyar főváros az újkommunista ügynökök szerint nem a magyaroké, hanem az övék, kozmopolita világforradalmároké – így értsük ezt. Az már magától értetődő, hogy ez a külföldi ügynökhálózat kiválóan be van ágyazva a magyarországi politikai baloldalba. Sőt, átfedések is vannak, hiszen ki döntené el teljes bizonyossággal az Egyesült Államokból származó, a magyar közéletben két és fél éve felbukkant, mostanra Momentum-alelnök Berg Dánielről (a Facebookon máig Daniel T. Berg), hogy magyar politikus vagy külföldi ügynök inkább? Berg a CEU-tüntetés ürügyén ejtőernyőzött a hazai közéletbe, később Washingtonban kért beavatkozást hazánk ellen, majd kiderült róla, hogy az „amerikai értékek” magyarországi képviselője, most pedig a külföldön szintén sokat és előszeretettel mozgó, DK-s Niedermüller Péterrel együtt biztatta a külföldieket, hogy az ellenzékre szavazzanak.

Mint arról a PestiSrácok.hu korábban írt: a Budapesten élő külföldiek lehetnek a mérleg nyelve a fővárosi voksoláson; portálunk több részes cikksorozatban hívta fel a figyelmet arra is, hogy jelentős lehet a külföldi befolyás a magyar politikai életben: a Választás.hu adatai szerint mintegy kilencvenezer, magyarországi lakóhellyel rendelkező külföldi él Budapesten.

A Budapesten élő, EU-s állampolgár, magyarországi lakcímmel rendelkező külföldiek szervezője, a Vote4 kör aktivistája, Vincent Liegey kulcsfontosságú lehet az ellenzéki összefogás háttérembereként. A férfit a „nemnövekedés gazdaságtana” apostolaként emlegeti a balliberális gittegylet több médiaegysége, a mindennapi életben viszont egy biciklis vállalat vezetője, amely zöldségeket is kiszállít. Eddig talán nem is olyan izgalmas a kép, ami kirajzolódni látszik, de érdemes kicsit mögé nézni.

Vincent Liegey évek óta ad interjúkat a 444-nek, a Mércének, vagy éppen a 24.hu-ban bukkan fel, sőt, a Mandiner hasábjain is olvashattunk róla. Az egyébként francia nemzetiségű, Párizsból származó férfi felesége volt Szabó Rebeka társadalompolitikáért és környezetvédelemért felelős zuglói alpolgármester (közös videókban hirdették a zöldpolitika fontosságát és a közösségi javak megosztását), az utóbbi időkben pedig a Vote4Budapest, illetve a Night Embassy of Budapest nevű szervezetek együttműködésével szervezett találkozót a hazánkban élő magyarok és baloldali jelöltek között az önkormányzati választások hajrájában.

Liegey tizenkilenc évvel ezelőtt érkezett Magyarországra (tehát véletlenül éppen Fidesz-kormányzás alatt), és saját bevallása szerint „már a Keleti pályaudvaron” beleszeretett a fővárosba. Ezután Budapest utcáin sétálva érezte meg „a közösségi kezdeményezések elindításához szükséges kreatív potenciált”, és ha erről lefejtjük a cukormázat, akkor azt jelenti, hogy támadtak használható ötletei a jobboldali kormány elleni akciókhoz. Tény, hogy hamar munkához látott: néhány év alatt már a hazai sajtóban is osztotta nagyszerű elméleteit. Egyik kedvencünk 2016-ból való, amely a 444-nek adott interjúban olvasható:

Talán nem véletlenül tűnnek ismerősnek ezek a szavak: az ellenzéki összefogás gondolata 2016-ban kezdett a Klubrádióban is vissza-visszatérő motívummá válni. De nem csupán ebben van egyezés: nagyon összecsengenek Liegey eszméi és az ellenzék által új Demszkyként magasba emelt Karácsony Gergely szolidaritás-autómentesség-ültessfát mantrája.

(forrás: Dívány.hu)

Nemzetközi hálózat a háttérben

A mozgalmakat nemzetközi szinten a Wellbeing Economy Alliance (WEA) nevű szervezet köti össze, de létrejött olyan kutatói hálózat is, amely az alternatív gazdaságok lehetőségeit vizsgálja. A WEA honlapján található információk szerint adományokbóltartják fenn magukat (ez is igencsak ismerős szöveg), ezekből rendeznek több ezer fő részvételével konferenciákat és végzik tevékenységüket a világ számos nagyvárosában, így Budapesten is. Az sem mellékes, hogy az OECD fórumán is képviseltetik magukat, amelyet véletlenül az Open Society Foundations (OSF) támogat lelkesen.

Liegey egyik fő elve az, hogy:

Ez utóbbit, úgy tűnik, tényleg komolyan vette. Az általa hirdetett tanok egyike pedig véletlenül a szolidaritás kultúrájának megerősítése, amellyel meg lehetne osztani a javakat a közlekedésben, a használt tárgyak adásvételében, a közös gyermekfelügyeletben. Az új épületek felhúzása helyett fontos lenne a meglévő lakások kihasználtságának fokozása is. Minderről az Ökopolisz Alapítvány videójában is beszélt. Jó kis kommunizálás meg a nagyvárosi életmódra átszabott kolhozok, az kéne még nagyon. Aztán majd csak kell egy hatalom, amely eldönti, hogy ki milyen mértékben részesülhet a nagy közös vagyonból – feltehetően arra is van már ötletük, hogy ezt a hatalmat ki gyakorolja. Helló, 1947!

Folytatjuk.