Hogy ki a rossz és ki a jó fiú a Közel-Keleten, azt az analógiák és a költészet határozza meg, nem a valóság (Polbeat-videó)
Tulajdonképpen szerencse, hogy a két vendégünk közül csak egy jutott el végül az R56 sörözőbe az M0-ás autópálya közlekedési morálja miatt, így nem négyen foglaltunk el négyféle álláspontot, csak hárman háromfélét. De legalább a témához, a Közel-Kelethez illő bazári beszélgetés alakult ki, amiben a kurd-török konfliktus mellett megbeszéltük, hogy Sayfo Omar egy takiázó (alakoskodó – a szerk.) muszlim, a sörrel csak álcázza magát, és megválaszoltuk azokat a felvetéseket is, miszerint a PestiSrácok.hu eladta-e magát a muszlimoknak.
Nem az iszlám, hanem a közel-keleti szocializáció a problémás; a vallás bírálata csak a nyugati polkorrektségbe bújtatott migrációellenesség
– adta meg az alaphangot Omar. Könnyebb kimondani, hogy túl sok fejkendőbe bújtatott nő van, mint azt, hogy túl sok nem európai van az utcákon. Omar azt is elárulta, hogy a fekete-afrikai keresztények szomszédságából ugyanúgy menekülnek az őslakosok Svédországban, mint a marokkóiak mellől, és kifejtette: vallástól függetlenül túlreprezentáltak a börtönökben a migránsok a bennszülöttek „kárára”.
A kötelező körök után Huth Gergely hirtelen egyedül maradt: nem akarta elhinni, hogy Afrikában a kannibalizmusba hajló vallásháborúkban az amerikai finanszírozású keresztények pont ugyanolyan véres akciókat folytatnak a muszlimok és a helyi hitűek ellen, mint amilyet a muszlimok folytatnak például Nigériában a keresztények ellen. Szóba került az is, hogy a korlátlan befogadás és a kritikátlan vendégszeretet kontraproduktív, mert egyrészt nem szűrik meg, kik érkeznek, másrészt a bevándorlókkal továbbra is úgy bánnak, mint a gyarmati időkben. Nem egyenjogúként tekintenek rájuk, hanem szolgaként, ami logikus módon indulatok vált ki.
A migráció-iszlamizáció kérdései után végre a kurd-török viszály is szóba került, ami kapcsán csak annyira jutott az Omarral kiegészült PS-es csapat, hogy senkinek nincs igaza, de nagyon helyes, hogy nem ítélkezünk, mert államférfiak esetében a kimondott szavaknak következménye kell legyen; nekünk meg nincsenek B-52-es bombázóink, így szőnyegbombázás helyett csak a szánkból kijövő levegővel tudnánk érvényt szerezni az akaratunknak, azzal pedig nem sokat lehet elérni a térségben.
Nézze meg a teljes beszélgetést! Polbeat minden kedden este héttől élőben közvetítve a Revolution ’56 Szabadságharcos Sörözőből (II. kerület, Bem rakpart 53., a Margit híd budai hídfőjénél).
Készítette: László Petra és Susánszky Mátyás Pál/PestiSrácok.hu
