Vád nélkül – Megrázó dokumentumfilm az ÁVH által megölt, majd eltüntetett báró Biedermann Imréről
Többszörösen kitüntetett háborús hős, a szélsőségek ellen kiálló politikus, vármegyéje közismert, közkedvelt alakja volt az a Biedermann Imre, akit vád nélkül hurcolt el az ÁVH, majd ölt meg Kistarcsán. Nevét sokáig egyáltalán nem ismerhettük. A róla készült friss dokumentumfilmet (Vád nélkül) most, február 25-én mutatja be a Duna TV. Biedermannék története sok-sok magyar család története is, akiket megaláztak és meghurcoltak a kommunista diktatúra sötét éveiben.
Február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján vetíti le a Duna TV Kisfaludy András zenész-filmrendező új dokumentumfilmjét, a Vád nélkül-t. A film 21:35-kor kezdődik; főszereplője báró Biedermann Imre, akit 1951-ben hurcolt el az ÁVH, hogy aztán Kistarcsára internálják. Biedermann báró sohasem térhetett vissza a feleségéhez; 1953-ban halt meg, a papírok szerint szívelégtelenségben.
Még koszorút sem vihettek a sírjához
Ugyanúgy, ahogyan Somogyváry Gyula író, akiről tudjuk, hogy kegyetlenül vallatták, éheztették, ahogyan azt korábbi cikkünkben is megírtuk. Biedermann halála mögött is az ÁVH állt.
Kisfaludy András rendező (akivel korábban kétrészes interjút készítettünk a Kex-ről és a kommunizmus más elhallgatott zenekarairól, valamint a tönkretett Radics Béláról) Biedermann Imre unokaöccsével, Biedermann Dénessel kutatta a filmben a báró sorsát. Akit a halála után is meggyaláztak, testét a többiekkel együtt jeltelen sírba, a 301-es parcellába tették. A család az ötvenes években erről semmilyen információt nem kapott; amikor felesége 1964-ben levelet írt a Belügyminisztériumnak, akkor kapott egy pár soros választ: férje már több, mint tíz éve halott.
Idegenből érkeztek, de igaz magyarok lettek
A kommunista diktatúra minden erejével üldözte a Biedermann Imréhez hasonló, kiemelkedő embereket, családokat. A zsidó származású Biedermannék 1850-ben Dél-Magyarországon vettek 20 ezer holdat, és letelepedtek. A katolizáló család Szigetváron épített egy leány-, majd egy fiúiskolát, egy ma is működő kórházat, a tűzoltóság épületét, vasutat, vadászházat, Szentegáton pedig egy hatalmas kastélyt és egy kápolnát. Uradalmi központjuk is Szentegáton volt; Biedermann Ottó apja, Biedermann Rudolf oda álmodta meg azt az említett Mária-kápolnát, amely a kommunizmusban pusztulásnak indult, és csak néhány éve hozták teljesen helyre.
Maga Biedermann Imre báró a második világháború előtt a vármegye elismert alakjának számított, az első világháborúban többször megsebesült, többször ki is tüntették, családi birtokán mintagazdaságot hozott létre, a kor legfejlettebb eszközeit használva a mezőgazdaságban. Biedermann mindezek mellett országgyűlési képviselő is volt, egyszerre ellenfele a szélsőjobboldali, szélsőbaloldali mozgalmaknak. És így tökéletes célpontja lett a diktatúrának. Ez a film nemcsak róla, róluk szól, hanem minden üldözött, megfélemlített családról, ahol még az emlékezés, a temetés jogát is elvették az utódoktól.
Biedermann Dénes a filmben fel akarja kutatni nagybátyja holttestét; ezen az úton kíséri végig őt Kisfaludy András és a filmes csapat, hogy legalább a végtisztességet meg lehessen adni a bárónak. A filmben megcsodálhatjuk a felújított és valóban csodálatos Mária-kápolnát, valamint beavatnak Biedermann báró történetébe. Érdemes megnézni, mert rólunk, saját őseinkről is szól. És azokról a traumákról, amelyeket még csak fel sem dolgozhattunk.
Vezető kép: A recski tábor. Fotó: MTI
