Az új médiakorszak kezdete: se kamera, se fényképezőgép, csak az ember, aki ott sincs
Egy egész ország gondolta tavaly ősszel, hogy Lackner Csaba kispesti szocialista politikus kokainozik a széles nyilvánosság elé került felvételen. De aztán új idők jöttek, és minden megváltozott: többé semmi sem az, ami volt és többé semmi sem az, ami. Többé semmire sem jók a videokamerák, fényképezőgépek, felvételre állított mobiltelefonok a sajtómunkások kezében.
Az emberek voltak olyan buták, és azt hitték, hogy amit látnak, az igaz. Jobban hittek a szemüknek, mint Lackner Csabának. Pedig hát ha jobban megnézzük, a vak is látja a Lackner Csabát bemutató videofelvételen, hogy az Lackner Csabán kívül bárkit ábrázolhat. Lássuk be, előítéletesek voltunk! Az a figura, aki gyakorlott kézzel rendezgeti a csíkokat a tányéron, és közben bennfenteskedő modorban kioktatja a butuska nebulókat a kokainozásról és még az önkormányzati lopás módszertanáról is, legfeljebb csak nagyon-nagyon hasonlít Lackner Csabára. A megszólalásig. Sőt, még azon túl is. Na, de ne komolytalankodjuk el ezt a dolgot! Attól, hogy a kokain- és lopásmester figura ugyanúgy néz ki, mint Lackner Csaba, ugyanolyan a hangja és a hanghordozása, ugyanúgy az önkormányzatnál tevékenykedik, és ugyanúgy ismer ott egy Péter nevű nagyembert, attól az még nem okvetlenül Lackner Csaba. Sőt, biztos, hogy nem ő.
Lackner mindenkit hülyének néz, ami részéről logikus reakció. A totális, csúf lebukás után csak a megszégyenült eltűnés vagy a cinikus tagadás marad lehetőségként. Neki elég vastag arcbőre van az utóbbihoz, és aztán lassan elültek körülötte a hullámok, azóta is boldog önkormányzati képviselő. Ma már alig zavar valakit, hogy egy ilyen alak ül választott, demokratikus tisztségben. Ezt főleg a nyílttársadalmi lakájmédiának köszönheti, amelyre a Lackner-ügyben valahogy nem jellemző az a szenvedélyes igazságkeresés, amellyel nekiugrott például a Borkai-ügynek. Pedig – az azóta lemondott – Borkai ügyében a kokaint senki se látta, csupán ígérgették az ezt tanúsító felvételeket, és a lakájmédia terjesztette szorgalmasan a pletykát. Nem voltak az asztalra kihúzott csíkok, nem volt gyorstalpaló előadás arról, hogyan kell profin kólázni meg lopni az önkormányzati ügyletekből. Aztán ahogy – az azóta sem lemondott – Lackner elkezdte lassan megúszni a megúszhatatlant, felbátorodott a sajtója is.
Az egy héttel ezelőtti mosakodó interjúja szerint Gajda Péter megint nem ismeri fel a videofelvételen azt a Lacknert, akit először nem ismert fel, majd az önkormányzati választás után mégis. Most aztán maga Lackner Csaba kapta meg a lehetőséget, hogy újra bizonygathassa az állítását. Mindezt „Lackner Csaba a vagyonáról: családi segítség, öröklés, hitel” címmel, csak így, egyszerűen, a politikusi kijelentések iránti, szokásos kétely nélkül közölte a 24.hu. A cikk legfontosabb része pedig kétségkívül ez:
A politikus a nyilvánosságra került felvételekről sem kívánt nyilatkozni, mert – ahogy fogalmazott – nem tudja, hogy azokon ki és hogyan szerepel, azok tele vannak fals információkkal.
És valóban, fogalmunk sincs, ki van azon a felvételen. Ahogy fogalmunk sincs, ki van azon a felvételen, amelyen egy Borkai Zsoltra nagyon hasonlító ember szajhák társaságában mulatozik egy jachton. Nem tudjuk, ki van azon a felvételen, amelyen egy idióta nő nekiszalad az ajtónak a tévészékházban. Nem tudjuk, ki az a szerencsétlen marha, aki ugyanott a kameráknak mutogatta a lyukas zokniját. Nem tudjuk, ki az a szeszkazán, aki rendszeresen lihegve-hörögve, néha belebüfizve szólal fel az Országgyűlésben, vagy az a másik, az az elmeháborodott, aki ingerülten villogó szemekkel ordibál és hadonászik. Persze mindannyian hasonlítanak egy-egy politikusra, valóban nagyon hasonlítanak, majdnem ugyanúgy néznek ki, de hát ez ma már nem jelent semmit. Félő, hogy összevágott, manipulált felvételek is lehetnek ezek, és nem is azok vannak rajta, akiket mindenki gondol.
Igazából a 24.hu magabiztossága a legmeglepőbb. Kitettek egy képet a cikkükhöz, amelyről nem lehet megállapítani, ki és hogyan szerepel rajta. Nem tehettünk mást, mi is kitettük ugyanannak az embernek a képét, habár nem tudjuk, ki ez.
