Zsidó volt és magyar hazafi, Rákosiék felakasztották – A Csornoky-ügy története
A Csornoky-ügy a Rákosi-diktatúra történetének egyik legsötétebb fejezete. A történet azonban nem zárul le az akasztással, tovább kísértett a Kádár-rendszerben, sőt, túlnyúlt a rendszerváltáson is. Ahogy az ilyen kommunista történetekben lenni szokott, a tettesek nem nyerték el méltó büntetésüket, az áldozatoknak, illetve azok leszármazottainak viszont a hazájukat is el kellett hagyniuk. Most valahol Magyarországtól több ezer kilométerre élnek egy családi tragédia emlékével, amit talán a mai napig sem sikerült feldolgozniuk. Minden azzal kezdődött, hogy egy tehetséges zsidó fiú beleszeretett egy református lelkész lányába, feleségül vette, aztán az apósával együtt harcoltak a nácik ellen egy szabad, független, demokratikus Magyarországért. Majd tovább folytatták küzdelmüket a kommunisták ellen is... A történet másik kulcsszereplője egy gátlástalan irodalmár-ügynök, a sokak által még ma is ünnepelt Nagy Péter.
Hiába nyerte meg fölényesen az 1945 augusztusában tartott parlamenti választásokat a Független Kisgazdapárt, a Magyarországon állomásozó szovjet erők támogatását élvező magyar kommunista pártvezetés azonnal megkezdte a legitim módon megválasztott politikai elit szisztematikus kiirtását.
1947 februárja és 1948 júliusa között a választásokon abszolút győzelmet aratott kisgazdák legnevesebb vezetőit sikerült eltávolítani a közéletből. Kovács Bélát, a párt főtitkárát a Szovjetunióba hurcolták, míg a lányát Svájcban meglátogató Nagy Ferenc miniszterelnöknek Rákosi megüzente, hogy jobban teszi, ha nem tér haza. Nem sokkal később Varga Béla a Nemzetgyűlés elnöke is inkább az emigrációt választotta a letartóztatás helyett.
Ezek után már csak Tildy Zoltán kisgazdapárti köztársasági elnök állt a kommunista henger útjában. Az eredetileg református lelkész Tildy a második világháború alatt a nemzeti függetlenségi törekvések és a népfrontmozgalom egyik vezető alakja volt. Magyarország 1944. március 19-i megszállása után bujkálásra kényszerült, részt vett az antifasiszta Magyar Front megszervezésében, az ellenállási mozgalomban kapcsolatba került mind a szociáldemokrata, mind pedig az illegális kommunista párttal.
A többi között megkérdőjelezhetetlen antifasiszta múltja volt az oka annak, hogy Rákosiék se kiköpni, se lenyelni nem tudták a köztársasági elnököt. 1948-ra a kommunisták már minden politikai ellenfelükkel leszámoltak, a proletárdiktatúra kiépítésének útjában már csak az államfő, Tildy Zoltán állt.
Harc a nácik ellen, szerelem, washingtoni állás
A kommunisták számára is nehezen támadható múlttal rendelkező államfő elmozdításához Moszkva jól alátámasztott érveket, bizonyítékokat követelt a Rákosi Mátyás–Péter Gábor duótól.
Meg kell hagyni, Rákosiék zseniálisak voltak abban, hogy megtalálják azt a szálat, amely aztán megtámogatta a likvidáláshoz szükséges koncepciójukat. Gátlástalanságukra jellemző, hogy bármit megmozgattak a kívánt cél elérése érdekében. Ebben az esetben a koncepció kulcsfigurája Tildy veje, Csornoky Viktor volt.
Csornoky 1919-ben Bún Győző néven született egy pesti zsidó család egyedüli gyermekeként. Tizennyolc éves korában református hitre tért. A numerus clausus ellenére felvételt nyert a budapesti egyetem jogi karára, ám tanulmányait csak a kötelező katonai szolgálat teljesítése után kezdte meg.
A náci megszállás után részt vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban, itt került közelebbi ismeretségbe a Tildy családdal. Szerelmi kapcsolat alakult ki közte és a református lelkészlány, Tildy Erzsébet között, 1944-ben házasságot kötöttek. Csornoky tehetséges, kétdiplomás, öt nyelven beszélő, törekvő fiatalember volt, aki jövőjét a kisgazdapártban képzelte el. A párt lapjában megjelent cikkei arra engedtek következtetni, hogy egy magántőkén és demokrácián alapuló országban gondolkodott.
Apósa még nem volt köztársasági elnök, amikor Csornokyt kinevezték az újonnan felállítandó washingtoni követség tanácsosává, a kinevezésben nagy szerepet játszott a Független Kisgazdapárt elsöprő választási győzelme. A kommunista párt viszont csúfos vereséget szenvedett a még viszonylag szabad választáson.
A kémjátszma megindul
Az 1945-öt követő két évben Tildy és köre, illetve a kisgazdapárt vezetése számára egyértelművé vált, hogy a kommunisták nem kötnek semmilyen kompromisszumot, hanem az ország függetlenségére és a magyar társadalom érdekeire fittyet hányva koncként dobják oda a nemzetet a szovjet birodalomnak.
A még itthon maradt kisgazda politikusok a közben amerikai emigrációba kényszerült társaikkal együtt igyekeztek útját állni a tervnek. Itt jött a képbe a fiatal diplomata! Csornoky washingtoni megbízatása alatt közvetített, leveleket, információkat szállított az ellenállók között, illetve diplomáciai kapcsolatait latba vetve igyekezett tájékoztatni az angolszász világot arról, hogy mi zajlik Magyarországon.
Washingtoni kinevezése után az ÁVO, illetve a Külügyminisztérium megfelelő osztálya már rajta volt Csornokyn. Egy érdekes kémjátszma kezdődött, a kommunisták még nem fedhették föl lapjaikat, óvatosan kellett kezelniük a Csornoky-ügyet, hiszen a megfigyelt személy egy, a nyugati világ által elismert és erős kormánypárt kiemelt diplomatájaként végezte dolgát. Péter Gáboréknak annyit mindenesetre sikerült elérniük, hogy hazug vádakra (pénzügyi machinációk, valutázás stb. – a későbbi perekben is előszeretettel alkalmazták ezt a koncepciót) hivatkozva Csornoky Viktort hazahívják Washingtonból.
A kommunisták által elcsalt kékcédulás választás után Tildy vejét kinevezték kairói nagykövetnek. A háttérben a szálakat ekkor már valószínűleg Rákosi és titkosrendőrsége mozgatta, ugyanis új állomáshelyén Csornokyt a Külügyminisztérium egyik elszánt és dörzsölt titkos kapcsolata fogadta.
Nagy Péter később, a Kádár-rendszerben komoly irodalmi és akadémikusi karriert futott be. Naná, hogy busásan honorálták neki a többi között azt is, amit a Csornoky-ügyben tett a Pártért.
A szintén zsidó származású Nagy Péter kommunista meggyőződését a Tanácsköztársaság idejéig vezette vissza. Érdekes, hogy későbbi áldozatához hasonlóan ő is részt vett a világháború alatt Svájcban az antifasiszta ellenállásban, tehát egy oldalon harcoltak, mégis alapvetően más irányt vett az életük. Nagy az '50-es évek elejétől és még a Kádár-érában is „Borisz” fedőnéven titkos ügynökként jelentett, feladata a népi ellenzék megfigyelése volt.
No de nézzük, hogyan is indult el ez a nagy besúgó-irodalmár karrier Kairóban.
„Borisz” színrelép
A külügy titkos egyiptomi megbízottja nem rejtette véka alá, hogy már megérkezésük első percétől kezdve mérhetetlen ellenszenvvel fogadta a Tildy házaspárt. Későbbi visszaemlékezése jól kifejezi hozzáállását:
'47 végén, '48 elején érkezett Chornoky Viktor Egyiptomba, az ő kis nejével együtt... A felesége teljesen jelentéktelen volt, kívül-belűl egyaránt: az a fajta, akinek az ember harmadszorra is bemutatkozik. Természetesen kedvesek voltunk egymáshoz, mint a farkasok; de ők erősen fenn hordták az orrukat, s én a más gőgjét mindig rosszul tűrtem. Chornoky alacsony, erősen hízásra hajlamos, már majdnem teljesen kopasz ember volt – nekem fizikailag is ellenszenves az első pillanattól kezdve. Eredeti neve Buhn volt, s azt hiszem ügyvéd-fi.
Nagy Péter („Borisz”) sorai mögött nemcsak a megbízatásának eleget tévő kommunista ügynök sejlik föl, hanem a féltékeny, cinikus, gyűlölettel teli ember:
Amellett hát neki sem lehetett jobb véleménye rólam, mint nekem róla: ezt a komcsit azért akasztották a nyakába, hogy kémkedjen utána. De hát ő ügyvéd-gyerek, azt hiszem, maga is elvégezte a jogot, majd csak túljár az eszén a büdös… (s ide tessék behelyettesíteni egy megfelelő szót: prolinak, parasztnak, komcsinak, zsidónak – bár ez utóbbi neki nem juthatott eszébe, mert ő is az volt, legalábbis összes felmenőire nézve).
Csornoky ekkor is és korábban is tudta, hogy az ÁVO követi minden lépését, hogy ügynökök hada lohol a sarkában, mégis vállalta a veszélyt és teljesítette azt, amiről úgy érezte, hogy a hazája érdekében meg kell tennie. Egyiptomban is közvetített a jobboldali emigráció és apósa között.
Persze levelei a ráállított ügynök kezébe jutottak, aki azonnal továbbította azt megbízóinak. Csornokyék terve az volt, hogy az államfőt megszöktetik Magyarországról és külföldön emigráns kormányt alakítanak. Nagy így emlékezett:
Mivel közben én is fogtam el hozzá érkező leveleket, s olvasmányokból merített technikával bontogattam és olvasgattam őket, sőt, egyet-egyet el is sikkasztottam közülük, a kép kezdett kibontakozni. Egyfelől minden Pestről jövő táviratot, utasítást, tájékoztatást lemásol, és elküld amerikai elvbarátainak, másfelől annak a tervét szövögeti, hogy Tildyné a következő őszön megint kijön hozzájuk látogatóba, itt Kairóban „súlyosan megbetegszik”, s azt kéri, hogy még egyszer láthassa a férjét. Ezt nem tagadhatják meg neki, s ha Tildy kijött, itt megtagadja a közösséget az otthoni viszonyokkal, s mint aktív köztársasági elnök, új, emigráns kormányt alakít.
Hogy miért folytatta tevékenységét ennek ellenére Csornoky Viktor? Ismerői szerint vakmerő volt, magabiztos és mindenek felett dacolni akart az ellenséggel.
Miután a „bizonyíték” megvolt, a koncepció készen állt, Csornokyt 1948. július 21-én hazarendelték. Másnap a külügyminisztériumba ment, ahonnan nem tért többet vissza. Egyes jelentések szerint, amikor le akarták tartóztatni, nem adta meg magát, tűzharcba keveredett az ÁVH embereivel.
A koncepciót erősítendő, Rákosiék – biztos, ami biztos – azzal is megvádolták Csornokyt, hogy kairói követként kapcsolatot tartott fenn az amerikai titkosszolgálattal.
A fiatal diplomatát koncepciós perét követően 1948. december 7-én kivégezték. A Csornoky-ügy segítségével Rákosiéknak sikerült lemondásra kényszeríteniük Tildy Zoltán államfőt.
A Csornoky család története Viktor kivégzésével nem ért véget. A feleség, Tildy Erzsébet férje halálhíre után elhagyta a kairói követséget, de nem tért haza, bár Rákosi különböző ígéretekkel és fenyegetésekkel próbálta erre rábírni. Kisfiával, Lászlóval egy teherhajón Amerikába menekült, ahol újra férjhez ment.
A kommunista diktatúra kiépítésének utolsó akadályát jelentő államelnök lánya, 2012-ben halt meg az USA-ban Elisabeth Tildy Boyd néven.
Szenvedéseinek okozója, Nagy Péter alias „Borisz” viszont fényes karriert futott be: a '70-es évek végén még a Nemzeti Színház igazgatói posztját is betöltötte. Nyilván a 2010-ben bekövetkezett halálakor született, balliberális lapokban megjelent nekrológok „szemérmesen” hallgatnak arról, hogy az ünnepelt irodalmárnak micsoda szerepe volt a gyilkos Rákosi-rendszer kiépítésében.
Ezért a következő cikkben részletesebben is foglalkozom majd „Borisz” múltjával.
