Európa élvonalába emelné a hazai lógyógyászatot az Angliából hazatért magyar lósántaság-specialista
Tizenhét év után költözött haza Angliából holland férjével és négy gyermekükkel dr. Nagy Annamária. A magyar állatorvos, lósántaság-specialista az Állatorvostudományi Egyetem Lógyógyászati Tanszék hívásának eleget téve három hónappal ezelőtt érkezett, hogy Közép-Kelet-Európában egyedülálló diagnosztikai eljárásokat és kutatásokat folytasson az intézményben. Az egyetem szeptemberben szerzett be egy lovak vizsgálatára alkalmas, speciális MRI-készüléket, hamarosan pedig - pályázati támogatásból - egy CT-vel is gazdagodnak. Annamária, aki Angliában a lógyógyászat kiválósága, dr. Sue Dyson mellett tanult és dolgozott, örömmel hozta haza a külföldön megszerzett tudását, hogy azt már hazai környezetben fejleszthesse még tovább. Holland férje és gyermekei is itthon érzik magukat és biztosítottnak látják jövőjüket. Bár mind a négy gyermekük külföldön született, kiválóan beszélnek magyarul - és a nagyobbak már most három nyelven beszélnek -, és otthonuknak tekintik Magyarországot. Annamária férje még küzd a magyar nyelvvel – amiben minden külföldi megegyezik, hogy az egyik legnehezebben elsajátítható idegen nyelv –, de kitartóan tanulja.
Október közepén ünnepélyes keretek között adták át az Üllői Lóklinikán a régió első olyan MRI-készülékét, amely álló helyzetű ló vizsgálatára alkalmas. Eddig a nagy értékű, sérült lovat általában Ausztriába vitték a tulajdonosok, csakhogy ott nincs radiológus. Magyarország, illetve a magyar lógyógyászat most rendkívüli esélyt kapott, és ez elsősorban még csak nem is a speciális MRI-készüléknek köszönhető, hanem annak, hogy az egyetem hívására 17 év után hazaköltözött családjával dr. Nagy Annamária lósántaság-specialista, aki az elmúlt több, mint másfél évtizedben lósántaság-diagnosztikában a világon egyedülálló helyen, a lóortopédia központjában, a szakma kiválósága, dr. Sue Dyson mellett tanult, majd dolgozott. A doktornő 7 éves kora készült tudatosan erre a ritka és különleges szakterületre. Azt tűzte ki célul, hogy az Angliából hazahozott tudást továbbfejleszti, a szigetországban egyedülálló eljárásokat meghonosítja, sőt, új kutatásokat is folytatna, hogy mindezek által kollégáival Európa élvonalába emeljék a lóortopédia, lóorvoslás szintjét hazánkban.
Nagy Annamária azon szerencsés emberek közé tartozik, aki egészen kiskorától elképesztő tudatossággal építette fel a jövőjét, a hivatását, egy olyan szakmát, amely ma nemcsak Magyarországon, hanem az egész kontinensen kuriózum.
Hétévesen kezdtem el lovagolni. A húgom 6 éves volt és ő kérte a születésnapjára, hogy menjünk el együtt lovardába. Akkor ott végérvényesen elköteleződtem. Többé le sem akartam szállni a lóról. Az egész gyerekkoromat egy tanyán töltöttem. Minden nap iskola után az első utam a lovardába vezetett. Akkor eldöntöttem, hogy állatorvos leszek, de nemcsak egyszerűen állatorvos, hanem lósántaság-specialista
– mesélte a PestiSrácok.hu-nak a doktornő.
Míg a gyermekkor és tinédzserévek a versenyzéssel, díjugrató versenyekkel teltek, az egyetem évei alatt már a sport lett a hobbi és tudatosan készült a tudományos pályára. Így juthatott ki a diploma megszerzése után a Angliába, szakmai gyakorlatra abba a lókórházba, amely a sántaság diagnosztikájának csúcsa, és ahhoz az állatorvoshoz, aki a világ legelismertebb sántaság-diagnosztája. A tanulóév gyorsan eltelt, de a kaland itt nem ért véget. Akkor, amikor először belépett az angliai klinika kapuján, talán még nem is sejtette, hogy másfél évtizedet fog ott tölteni.
Angliában végezte első gyakorlati képzéseit: előbb rezidensképzést, amely a specialistává válás előszobája, majd PhD-fokozatot szerzett. A 17 év alatt igazi társra talált holland férje személyében, aki mindenben támogatja. Családot alapítottak, ma már négy gyermeket nevelnek. Együtt mentek Dubaiba, ahol Annamária ugyancsak tudományos kutatásokat folytatott, és most együtt költöztek haza mindannyian Magyarországra.
Szerencsés vagyok, mert gyermekként a szüleim mellettem álltak és támogattak a terveim megvalósításában, és most is olyan családom van, akikre számíthatok, és akikkel együtt értem el mindezt. A férjem munkája nem röghöz kötött, otthonról online is tud dolgozni, illetve sokat utazik és igazából mindegy, hogy honnan száll fel a repülőgép. A nyaralások, hazalátogatások alkalmával megszerették Magyarországot, ezért örömmel és izgatottan vágtak bele velem együtt az új életbe
– mondta Nagy Annamária. 8, 5, 3 és másfél éves gyermekeik közül a nagyok három nyelven beszélnek, magyarul is anyanyelvi szinten. A család hazaköltözésének gyakorlatilag az egyetlen feltétele az volt, hogy a gyermekek ne szenvedjenek hátrányt, lehetőségeik ne szűküljenek. Éppen ezért most nemzetközi iskolába járnak, hogy az angol nyelvtudásukat ne veszítsék el, napi szinten használják. Egyébként Annamária gyermekei is örökölték édesanyjuk állatszeretetét, lovak iránti rajongását, aminek kimondottan örül, hiszen vallja, hogy az állatok szeretete erősíti, fejleszti az empátiánkat, érzelmi intelligenciánkat, a lovaglás pedig fejleszti a gyerekek motorikus készségeit és egyensúlyérzéküket. Magyarországon még keresik a megfelelő lovardát, ahol folytathatják a lovaglást, de addig is mindenhová velük megy a család kutyája, egy Angliából importált magyar vizsla.
Elvágyódtunk már Angliából. Igazából néhány éve, Dubai után már felmerült, hogy hazajönnénk, de akkor még nem voltak adottak a feltételek ahhoz, hogy a munkámat itthon folytatni tudjam. Most nagyon jókor talált meg a lehetőség. Amikor kiderült, hogy az egyetem megvásárolja az MRI gépet és a szaktudást is szeretnék kiépíteni, megkerestek, állást ajánlottak és rövid családi tanácskozás után igent mondtam
– fogalmazott a doktornő.
Most Csillebércen, egy erdő szélén laknak, ahonnan sokat járnak kirándulni, túrázni, és arról álmodnak, hogy majd vásárolnak egy nagy transzportert, amiben elfér az egész család – természetesen a kutyával –, és beutazzák előbb egész Magyarországot, majd Európát, de mindig ide térnek haza. Ez az álom azonban a járvány miatt egy darabig biztosan várat magára, ahogy másfél évtizede várt családi összejövetelek is. Mert hiába vannak közel a nagyszülők, most a Covidtól féltve őket, nem lehetnek együtt.
Nagy Annamária és családja nagyon is komolyan veszi a járványt és sokkal óvatosabb, mint az átlag; ők a távoli szigetországban sok mindent láttak, amit nemrég még el sem mertünk képzelni. Éppen ezért a doktornő számára az is érthetetlen, hogy Magyarországon egész mozgalmak épültek a vírustagadásra. Mint mondta, igazából nincs jó megoldás, csak kevésbé rossz, mert ha nincsenek megfelelő korlátozások, óvintézkedések, annak beláthatatlanok a következményei, viszont ha a gazdaság áll le, abba pusztulunk bele.
Tavasszal Angliában nagyon későn intézkedtek, sokkal több halálozás volt. Ellenben Magyarország időben zárta le a határait és ezzel az első hullámban megvédte a lakosságot, töredékannyira nem volt érezhető a járvány itt, mint máshol a világon, például Angliában. Ott a késői intézkedések után viszont az emberek komolyan vették a korlátozásokat, ami annak is köszönhető, hogy a sajtó kíméletlen őszinteséggel mutatta be a járvány erejét. Az emberek megértették, hogy ez nem játék, hogy mennyire szörnyű, amikor valakinek úgy kell meghalnia, hogy a szeretteit nem láthatja. Napi szinten olvastunk riportokat intenzív osztályokon dolgozó orvosokkal, elfogadtuk, hogy mindent meg kell tennünk, hogy megóvjuk magunkat és egymást ettől a vírustól
– fogalmazott. Három hónapig éltek bezárva. Ehhez képest nehéz volt megszokniuk a nyári hazaköltözés alkalmával, hogy Magyarországon szinte már abszolút korlátozások nélkül, a megszokott mederben folyt az élet.
Eleinte sokkolt a tömött kávézók látványa. Csodálkoztam, hogy emberek zárt térben csak úgy ülnek egymással szemben, méghozzá maszk nélkül és beszélgetnek. Mi akkor ilyet már hónapok óta nem tettünk. A barátainkkal is csak úgy találkoztunk, hogy együtt sétáltattuk a kutyákat a szabadban a megfelelő távolságtartással. Még most ősszel is úgy élték az emberek az életüket, mintha ide nem érne el újra a hullám. Mi nagyon óvatosak vagyunk, mert láttuk, hogy mire képes ez a vírus
– jegyezte meg Nagy Annamária. Az utazásról, Magyarország bebarangolásáról szóló tervek így egyelőre váratnak magukra. Nem úgy a szakmaiak... A doktornő elmondta, hogy az MRI-készülék után, ezúttal pályázati támogatásból egy speciális CT-t is kap az egyetem, ami tovább bővíti a lehetőségeiket.
MRI-t évtizedek óta használnak a humán gyógyászatban. A '90-es évektől lovakon is, de még jó 10 éven át az emberi MRI-ben vizsgálták a lovakat is. Kisebb állatoknál, kutyánál, macskáknál ez ma is működő eljárás, de egy ló hatalmas állat; altatás nélkül, bódításban csak egy speciális berendezés alkalmas a képek elkészítésére.
Az MRI nagy előnye, hogy három dimenzióban készít felvételeket, a csont és a lágyszövetek is jól láthatóak általa. A lovak sántaságának gyakori oka a patatájékról eredő fájdalom. Röntgennel főleg csontos elváltozások vizsgálhatók, ultrahanggal pedig a lágyszövetek, ínak és szalagok, de az utóbbi nem képes a szarutokon belüli struktúrákat megfelelően leképezni. Most ezzel a speciális, lovak számára gyártott MRI-készülékkel a patán belüli képletekről, illetve egyéb csont- és lágyszöveti sérülésekről is részletes információkat kapunk, ezáltal pedig sokkal pontosabb kezelési tervet állíthatunk össze. Az új, szintén speciális fejlesztésű CT-vel számos tájékot (fej, nyak egy része, lábvégek) tudunk álló helyzetben, bódításban vizsgálni, altatásban pedig egészen nyaktövig, illetve a térd magasságáig tudunk majd felvételeket készíteni. A CT sokat fog segíteni lábtörések műtét előtti vizsgálatánál, fogászati kezelések tervezésekor, idegrendszeri kivizsgálások során, illetve azoknál a különleges sántaságoknál, amelyek oka a nyak tövétől eredő valamilyen elváltozás. A lovak nyakát, illetve a térdét három dimenzióban eddig egyáltalán nem tudtuk vizsgálni Magyarországon
– részletezte az új képességeket Nagy Annamária.
Az új berendezések, diagnosztikai eljárások új kutatásokat tesznek lehetővé. A doktornőnek pedig számtalan kutatási terve, ötlete van, amelyek még magasabb szintre emelik a hazai lógyógyászatot. Ez pedig egy lovas nemzet esetében kiemelkedően fontos.
Kíváncsiak voltunk, hogy a lóspecialista miben látja a különbséget a két nemzet lovas hagyományai és jelene között. Nagy Annamária azt mondta, az angolok rendkívül büszkék a lovas múltjukra, lovas hagyományaikra, annyira beépítették a mindennapokba, hogy ott nemcsak a lovasok járnak lovas rendezvényekre. Az angol telivérek versenye például közkedvelt tömegsport, családok töltik meg a lelátókat. De nagyon népszerűek a lovas sportok is. Több tucat tízezreket megmozgató rendezvény van, amelyek közül a Hickstead Derby és a Badminton Horse Trials a legkiemelkedőbb. A gyermekekbe kiskorukban beoltják a lovak szeretetét, széles körben elérhetőek a lovas oktatások. A lovas sportok persze nem olcsók, sem Magyarországon, sem Angliában, de a szigetországban nem egy olyan „elvetemült” lovassal találkozott, aki ugyan lakókocsiban élt, de volt saját lova. Éppen ennek a lóközpontúságnak az eredménye, hogy Angliában nemcsak a sportlovak, hanem a hobbilovak száma is kiemelkedő.
A doktornő úgy látja, Magyarország is jó úton jár, főleg az elmúlt években erősödtek sokat a lovas hagyományok. Itthon is sokkal több versenyző van, mint régen, a jelentős részük amatőr, de akkor is növelik a versenyek és az azokon részt vevők számát. Már csak a lovas rendezvényeket kellene nyitottabbá, népszerűbbé tenni, és bevonzani a nem elkötelezett lovasokat is.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula
