Európa a XXI. században: a brüsszeli centralizáció véleménydiktatúrához vezet
A XXI. Század Intézet rendezvénysorozatot indított azzal a céllal, hogy a konzervatív értékek mentén tevékenykedő politikai, szellemi erők nemzetközi szinten is összefogjanak, és egymástól tanulva, de nem centralizálva legyenek képesek választ adni a kontinenst, sőt az egész világot globálisan lefedő kérdésekre. A nyitókonferencia fókuszában ma a migráció, a pandémia, illetve a big-tech cégek uralma állt, a rendezvény első részében Schmidt Mária történész, Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója, valamint Hidvéghi Balázs EP-képviselő előadását hallgathatták meg az érdeklődők, majd G. Fodor Gábor, Frank Füredi és Schöpflin György osztotta meg gondolatait.
A rendezvény első vendége, Schmidt Mária történész volt, aki először a kontinens második világháború utáni időszakáról beszélt, kiemelve a gazdasági válságot követő periódust. A történész szerint,
a második világháború után két részre szakadt Európa: egyik fele elkezdett amerikanizálódni, majd a rendszerváltozás után a keleti rész és hazánk is csatlakozott ehhez a folyamathoz, ez a korszak a 2008-as gazdasági válságig tartott. Azonban a nyugalmi időszakot követő pénzügyi majd migrációs válságra Európa nem tudott gyors és hatékony válaszokat adni, ahogy a világjárvány okozta kihívásokra sem volt képes jól reagálni
– fogalmazott Schmidt Mária, aki hazánkkal kapcsolatban kiemelte,
nekünk van víziónk, ez a különbség az Unió többi tagországa és Magyarország között….mi egy kalandvágyó nemzet vagyunk, kalandvágyból léptünk be az Unióba is, és remélem Európa nyugati részének pont ezt a lelkesedést tudjuk bemutatni az ő fáradságukkal szemben
Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója beszédében hangsúlyozta: a jövő nagy kihívása és egyben feladata az új bajtársak toborzása. Szavai szerint
A rendezvénysorozat szellemi alapot szolgáltathat a jövőben, ebben benne foglaltatik az iránymutatás, amely azonban nem egyenlő az útkereséssel... A jobboldal megtalálta a saját útját, de új partnerekre, támogatókra lesz szüksége. Főleg, hogy Európában, a hidegháború után egy világrend nélküli kontinens van kialakulóban, azaz a globális, neoliberális, feltörekvő eszmék veszik át az irányítást. Míg Magyarországon egy erős, stabil kormány van hatalmon, a kontinens többi részéről ez már nem mondható el, lassan annyira instabillá válnak ezek a kormányok, hogy eddig természetesnek vett folyamatokat kérdőjeleznek meg
"Pá, kisaranyom pá", avagy adieu Néppárt
Hidvéghi Balázs, európai parlamenti képviselő ugyancsak megerősítette, hogy a konferenciasorozat célja az, hogy nemzetközi szinten is összefogja a nemzeti szuverenitásban gondolkodó politikai pártcsaládokat, ami most kiemelten fontos, miután a nagyobbik kormánypárt kilépett a Néppártból. Hidvéghi szerint
a Néppárt mára elveszítette a rá régen jellemző iránytű-szerepet…nem az az ember érzése, hogy ez egy erős közösség, hanem egy sodródó, önfeladó szervezethez hasonló közönséget lát.… a Néppárt engedett a neoliberális, multikulti, progresszív nyomulásnak, amely elveti a hagyományt, a keresztény gyökereket, és így minden relatívvá válik.
Hidvéghi ezt a globális átalakulást szabadságellenesnek tekinti, és úgy látja, hogy a jobboldali pártok egyszerűen lemondtak a szavazóikról. Ezzel szemben a magyar kormány egy erős, kultúrát és a családot védő irányt támogat. Ahogy a kontinens nem ismerte fel a pandémia kezdeti szakaszában, hogy milyen veszély fenyegeti Európát és lakosait, annyira nem tudott a későbbiekben sem a járvány kezelésében, sem az oltóanyagok hatékony beszerzésében jól muzsikálni. Azon országok jártak jól, akik nem csak Brüsszeltől várták a segítséget, hanem nyitottak más térségek felé is. Hidvéghi úgy fogalmazott: a brüsszeliták örökké a szolidaritásról beszélnek, amely egyfajta központosítást jelent. Azonban ez a centralizált vezetési próbálkozás már a világjárvány alatt sem működött - tette hozzá.
"Kormányozni a vírust"
Ezzel a címmel tartott előadást G. Fodor Gábor, politológus, aki szerint a vírussal kapcsolatban mindenki bizonytalan, de Európa – leginkább a nyugati részén - a járvány előtt magabiztos volt. Aztán a brüsszeli bürokrácia és személytelenség felzabálta a politikai életet és bizonytalanná vált minden. Ahogy a szakértő fogalmazott,
Ebbe a rideg rutinba csapódott bele a vírus, és hegyezte ki élesen a kérdést: az élet vagy a gazdaság, azaz mi a fontosabb? Ezért a kormányok úgy döntöttek, amíg nem lesz meg az átoltottság, az élet védelmének érdekében korlátozni kell az emberek szabadságát. Egyszerre kell kezelni a vírust, és közben gondolkodni a vírus utáni jövőről. Azonban a cselekvő kormányzatokkal szemben a bürokratikus kormányok egy pszichopata triász jegyeit hordozzák magukon: nem tanultak hibáikból (migráció) és nem is szoronganak azaz nem érdekli őket az átlagemberek sorsa, és nem is cselekszenek, amire jó példa, hogy sok kormány várja, hogy ölébe hulljon az oltóanyag. Ezzel a személytelen bürokratikus irányítással áll szemben a reális, aktív kormányzási módszer
Mit igazol a vírus?
A politológus szerint nagyon egyszerű, alapvető téziseket:
Például azt, hogy a liberalizmus nem működik. A globalizációt valahogy menedzselni kell. Szabályozni kell a közösségi médiát. Szükség van személyes politikai felelősségre, döntésképességre. Furcsa módon, minden olyat igazol, amely a magyar jobboldal fundamentalizmusa
Frank Füredi, Angliában élő szociológus a jobboldal legnagyobb problémájának azt látja, hogy mindig reagál a baloldal felvetéseire, mindig a liberálisok adják a napirendet. Magyarország azért is emelkedik ki a térség tagországai közül, mert újjáéleszti a nemzeti, szuverén hagyományokat. Hangsúlyozta:
Az amerikai soft powerrel szemben mi tudunk fellépni. A soft power egy veszélyes, egyelőre még név nélküli ellenkultúra, amely el akarja pusztítani a régi világunkat. Ez a lágy erő leginkább a fiatalok között tarol, hála a Netflixnek, az új irányzatoknak. Veszélyes, mert a nemi semlegességgel veszélyeztetik az életünket, a kozmopolitizmussal a nemzeti identitást, a hagyományokat. Bár a föderalizmus és a globalizmus meggyengült a pandémia alatt, a kozmopolitizmus viszont nem. Láthatjuk, hogy sok helyen, Franciaországban, Olaszországban is kezdenek ébredni az emberek, kérdéseket keresnek arra, mit jelent franciának, olasznak lenni. A mi célunk, hogy magyar választ adjunk európai kérdésekre
Schöpflin György, egykori parlamenti képviselő a liberális monopóliumok veszélyeire hívta fel a figyelmet. A fő kérdés a mai napig az, hol húzható meg a határ a jobb és baloldal között. A professzor kiemelte,
A liberális baloldal a lisszaboni szerződéssel egy időben az európai integráció kérdését is kisajátította magának, s erre a monopóliumra a jobboldalnak nem volt válasza. Ugyanakkor ez a helyzet a baloldalnak sem tett jót, hiszen kiiktatta a kritikus hangokat….mostanra a liberális világrend csődöt mondott. A nagy válságok sorozata megtépázta az EU-t. A több Európa nem működött, Esetleg a kevesebb Európát kellene elfogadni.
– húzta alá a politikus.
Forrás: Facebook.hu; Fotó: MTI
