Kisökör, Jupiter, Márki-Zay
Még kisiskolás voltam, amikor egyszer a tanárunk újságot olvasott a napköziben a tanári asztalnál. Mindezt látva az egyik társunk maga is elővette a táskájából a sportújságot. A tanár habozás nélkül elvette tőle, majd elkérte az ellenőrzőjét is, igaz, az intő végül elmaradt. Amikor az iskolatársam félénken bár, de megjegyezte, hogy „de hát a tanár úr is olvasott”, kapásból jött a válasz: amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Nagyon megjegyeztem ezt a közmondást, annál is inkább, mert nemcsak az egykori napközimben, de a magyar közéletben is tökéletesen megfigyelhető ugyanez a jelenség.
Az 1990-es évek vége óta kísérem figyelemmel a honi politikát, közéletet. Azóta folyamatosan jelen van a közbeszéd egyfajta tematizálása, illetve az olykor bicskanyitogató méreteket öltő kettős mérce. A balliberális szellemi erőtér – vagy ahogyan Csurka István roppant találóan nevezte őket: a körúton belüli, belpesti értelmiség – saját magának vindikálja annak jogát, hogy eldöntse, ki antiszemita és ki nem, illetve mikor kell jajveszékelni és rasszizmust kiáltani és mikor nem.
És valahogy mindig úgy jön ki a történet, hogy ha egy nemzeti oldali ember mond egy félreértelmezhető, vagy félremagyarázható mondatot, akkor az súlyos antiszemitizmus, rasszizmus, és ezek a belpesti körök fennhangon követelik az illetőtől való teljes elhatárolódást, valamint ellentmondást nem tűrően közlik a megfellebbezhetetlen verdiktet: az adott személynek el kell tűnnie a közéletből, hiszen ordas eszméket képvisel.
Amikor viszont a másik oldalon történik ilyesmi, akkor az visszhang nélkül marad. Ott nem fordul senki Brüsszelhez, Strasbourghoz, nem fordul senki az amerikai kongresszushoz – mint a már említett Csurka István Néhány gondolat című tanulmánya után, 1992 nyarán –, nem történik semmi, mindenki hallgat, mindenki félrenéz. Zuschlag János ügye volt az egyedüli kivétel, de vélhetően ott sem az volt a baj, hogy a szocialista politikus a haláltáborba elhurcoltakon nevetgélt, hanem az, hogy olyan pénzügyi machinációk zajlottak, amit már nem lehetett szőnyeg alá söpörni, s bűnbak gyanánt éppen kapóra jött a kegyeletsértő viselkedésű Zuschlag, akire így ráhúzták a vizes lepedőt.
Az ő ügyén kívül mindig bocsánatos bűn marad, ha a balliberális oldalon mond valaki vállalhatatlant, de legtöbbször még halovány ügyecske sem lesz belőle, mert egyszerűen visszhangtalan marad minden. Említhetjük például, amikor az egyik erőteljesen ellenzéki portál vezetője finoman fogalmazva is sajátos stílusú belső levelezése napvilágra került. (Írásainkat erről lásd: itt és itt!) Nem tudom, hogy lett volna-e olyan nemzeti irányultságú újság, portál, amely esetében ennek a stílusnak a töredékéért ne tört volna ki egek kárpitját szaggató, nemzetközi botrány?
Kézenfekvő a válasz, hiszen a honi közéletben is megvannak a balliberális Jupiterek és a nemzeti oldali kisökrök. Sőt, a helyzet az elmúlt időszakban tovább színesedett, ugyanis megjelent egy merőben új entitás, Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt személyében.
Ez az új entitás, azóta, hogy megnyerte az ellenzéki előválasztásnak nevezett bohózatot, gyakorlatilag azt mond, amit akar, senki nincs, aki megálljt parancsolna neki. A vidéken élőktől a nyugdíjasokig gyalázhatja a társadalom különböző csoportjait, érdekes szövegkörnyezetben beszélhet a Covid nyugdíjas áldozatairól, aljas módon betámadhatja a miniszterelnök nem közszereplő gyermekét, listázhatja, hogy szerinte ki zsidó és ki homoszexuális a kormánypártban, néhány, a balliberális oldalhoz tartozó közszereplő közösségi oldalon közzétett, személyes véleményén kívül nem történik semmi.
(Hont András, Schiffer András és Ceglédi Zoltán előtt ebben az ügyben le a kalappal!) A másság, a különböző kisebbségek és egyéb körök érzékenységét oly’ harcosan képviselő szervezetek, politikusok, pártok és megmondóemberek most hallgatnak, mint a sír.
Nem vagyunk könnyű helyzetben itt, a nemzeti oldalon. Eddig csak a balliberális Jupiterek mellett volt kuss a nevünk. Most viszont már meg kell tanulnunk elfogadni, hogy Márki-Zay Péternek talán még a Jupitereknél is többet szabad. Bármikor kedvére gyalázhat bennünket, úgysem lesz semmi következménye.
Szép, de nehéz ez a kisökör-élet itt, a Kárpát-medencében, annyi szent...
