Nyert a PS, felsült a Kúrián Czeglédy irodája egy DK-s jegyző ügyében
Erőset koppant a napokban a Kúrián a Czeglédy és Társai Ügyvédi Iroda, amely a DK-hoz köthető Laza Margit felperesi képviseletét látta el a PestiSrácok.hu ellen indított sajtóperben. Erzsébetváros jelenlegi, Soroksár volt jegyzője azért perelte be portálunkat, mert sérelmezte, hogy megírtuk: a korábbi munkahelyén folytatott tevékenysége miatt jelentős anyagi kár érte az önkormányzatot, miközben magának az évi tízmilliós fizetése mellé háromszor több jutalmat járt ki, majd közpénzzel kitömve távozott a XXIII. kerületből, hogy aztán Niedermüller Péter mellett landoljon. Becslések szerint a soroksári önkormányzatnak – a károkozáson felül – csaknem százharmincmillió plusz kiadásába került Laza Margit ténykedése.
A Közpénz-tízmilliók, 33 milliós jutalom, taxikártya, ingyenautó – Íme, a DK-s Niedermüller Soroksárt megkopasztó jegyzőjecímű cikkünk verte ki a biztosítékot a Czeglédyék által képviselt Laza Margitnál. A sajtóperben első fokon a Fővárosi Törvényszék hozott döntést, amely a felperesnek adott igazat. A bíróság indokolásai között szerepelt egyebek mellett, hogy nem bizonyítottuk állításainkat, ami kissé megmosolyogtató annak fényében, hogy állításainkat a felperes sem vitatta, legfeljebb igyekezett más kontextusba helyezni, emellett azt kifogásolta, hogy azt írtuk: ügyeskedett. Azt, hogy egy kerületi jegyző a saját autója teljes költségét az önkormányzatra terheli, a járandóságainak háromszorosát fizetteti ki magának prémiumként, miközben taxikártyát is használt, talán nevezhető ügyeskedésnek. Az autó fenti módon történt átruházása egyébként megfelel a jogszabályoknak, de attól, hogy törvényszerű, még nem feltétlenül etikus. A Fővárosi Törvényszék helyreigazításra kötelezte portálunkat, amelyet nem teljesítettünk, hanem fellebbeztünk.
A fordulat
A Markó utca másik felére érve aztán megfordult a történet: a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A táblabíróság megállapítása szerint cikkünket a kemény, kritikus, sokszor számonkérő hangnem jellemzi; a felperes „példáján” keresztül azt kívántuk bemutatni, hogy
a balliberális oldal a jutalmak és a közpénzmilliók mellett az adóemelést, a megszorításokat és az emberek megsarcolását is nagyon szereti,
a jegyző új munkahelyének kerülete is adóemelésre, az adók, helyi közterhek emelésére készül. Ennél is lényegesebb talán a Fővárosi Ítélőtábla indoklásának az a részlete, amely kimondta:
A felperest a közügyekre vonatkozó véleménynyilvánítási szabadság kiemelt védelmére tekintettel a cikkben írt, közérdeklődésre számot tartó ügyben kifejtett vélemény, kijelentés, a hitelességét megkérdőjelező megnyilvánulások vonatkozásában fokozott tűrési kötelezettség terheli. Ennek közéleti szereplő, közéleti kérdésekben, közügyekben való megszólalás esetén is nemcsak az emberi státuszt alapjaiban tagadó véleménynyilvánítások képezik a korlátját, hanem a hamisnak bizonyult tényállítások is, amelyekkel szemben a véleménynyilvánítás szabadsága már csak akkor véd, ha a híresztelő nem tudott a hamisságról és a foglalkozása által megkívánt körültekintést nem mulasztotta el.
És akkor következzék a katarzis!
A másodfokú bíróság megállapítása szerint az első közlésnek a cikkbe ágyazott tartalma alapján „ügyeskedés” kifejezést a szerző a felperes tevékenységének a jellemzésére használja, annak leírására, hogy a felperes rendszeres jövedelme hogyan egészült ki különböző juttatásokkal, jutalmakkal, taxikártyával és az „ingyenautóval”. Ezért az „ügyeskedés” kifejezés az átlagolvasó számára azt közvetíti, hogy a szerződés aláírásával, az erre vonatkozó „művelet” végrehajtásával a felperes olyan béren felüli juttatáshoz jutott, amely a jogszabályoknak ugyan megfelel, de – a felperes által kapott egyéb juttatásokra is tekintettel – a cikk írójában, illetve az átlagolvasókban ellenérzést válthat ki. Ezt a minősítést a szerző a közérdeklődésre számot tartó ügyben jogsértés nélkül megtehette, a véleményként, értékítéletként megjelenő kifejezés miatt ugyanis nincs helye a helyreigazításnak.
A Fővárosi Ítélőtábla fenti, jogerős határozata ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálat kérelmet a Kúriára, a testület azonban a táblabírósággal értett egyet, indokolásában pedig részletesen kitért arra, hogy a tényeket, azok bizonyítását nem szabad összekeverni azzal, ha az újságíró értékítéletet fogalmaz meg, azaz visszatérve a fenti alapvetésünkhöz: ha valami törvényes – egyes esetekben talán csak kijogászkodható –, attól még nem biztos, hogy etikus. Mint a Kúria írta:
A másodfokú bíróság ezeket a szempontokat figyelembe véve vizsgálta a sérelmezett közléseket és helytállóan foglalt állást abban a kérdésben, hogy azok közügyben való megszólalásként értékelhetőek, közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröznek. A felperes a sérelmezett közlések tárgyában közszereplői minőségében érintett, mivel a cikk az önkormányzat jegyzőjeként végzett tevékenységét, a részére kifizetett juttatásokat, ezen keresztül közpénzek felhasználását vizsgálja és minősíti. A Kúria egyetértett a másodfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a sérelmezett közlések nem tényállítások.(...)A véleménynyilvánítási szabadságnak, ezen belül a sajtószabadság érvényesülésének ugyanis fontos része az, hogy a sajtó számára adott legyen annak lehetősége, hogy a tudomására jutott tényekből, adatokból következtetéseket vonjon le és erről kifejtse a véleményét.
Az eljárás illetékköltségei a felperest terhelik. Ezt most nem sikerült kiügyeskedni.
A sajtóperben a PestiSrácok.hu-t ezúttal is ifjabb Balsai István képviselte.
Fotó: ATV
