Csisztu Zsuzsa kőkeményen beleszállt a gyerekdrukkereket rasszistázókba: ki a politikával a sportpályákról!
Az olimpiai nyolcadik helyezett tornász, műsorvezető a Mandineren írt egy hosszú publicisztikát azzal kapcsolatban, hogy a hétvégi magyar–angol focimeccset követően voltak olyanok, akik a magyar gyerekdrukkereket szabályosan lenácizták és rasszistának bélyegezték őket. Mint ismert, büntetésből zárt kapus meccsen kellett volna játszania a magyar válogatottnak, ám az MLSZ élt a lehetőséggel, miszerint a tizennégy éven aluliak bemehetnek drukkolni a kedvenceiknek. A nyugati sajtó a mérkőzést követően nagy lendülettel esett neki a magyar szurkolóknak, akiket rasszistának tituláltak, és volt olyan orgánum, amely lenácizta a gyerekeket, amiért nem tetszett nekik a britek térdelése a meccs előtt.
Az olimpikonból lett médiaszemélyiség, újságíró a Mandinerre írt véleményében kifogásolta, hogyan szivárgott be a politika a sportpályákra, ahol egyáltalán nem lenne helye. Csisztu Zsuzsát külön felháborította a hétvégi eset, amely során már a gyerekeket sem kímélték.
Hogy merészeli bárki, mondom bárki közel negyvenezer magyar gyerekre kollektíve kijelenteni, hogy rasszista? Micsoda elborult gondolkodás kell ahhoz, hogy valaki pusztán egy politikus – nem mellesleg az ország miniszterelnöke – iránt érzett személyes, kigyógyíthatatlan utálatát egy az egyben átvetítse ennek a generációnak közel negyvenezer tagjára?
– írta véleménycikkében Csisztu Zsuzsa, aki igazán útba igazítaná azokat, akik kollektív bűnösnek titulálták a mérkőzésen szurkoló kiskorúakat, gyerekeket. Véleménye szerint a gyerekeket ócsárolni nem más, mint felháborító, dühítően ostoba és kártékony tevékenység. Az újságíró szerint a baj nem az, hogy amikor az MLSZ eltervezte, hogy a „zártkaput” jobb célokká konvertálva tizennégy év alatti olyan gyerekek tízezreinek is lehetővé teszi, hogy eljöjjenek erre a meccsre, akik talán még Budapesten sem jártak, nemhogy a Puskás Arénában, akkor kizárólag olyanokat hívtak volna meg, akik megbízhatóan átestek előbb „a nagy rasszista teszten”, és akikről bebizonyosodott, hogy abban a pillanatban majd, ha valaki rogyasztani kezdi a térdét a pályán, bombabiztosan pfújolni kezdenek a lelátón.
Mert, ha jól értem, valami ilyesmit akarnak azzal a nyolcvanezer szülővel most benyeletni, hogy a Puskásban járt gyermekeik mind ilyenek, akiket egy furfangos, nagypolitikai terv részeként erre készíttettek fel az elmúlt hónapokban a következő magyar „Hitlerjugend” generáció tagjaiként. Emberek, ezek hallják, vagy visszaolvassák, amit lepötyögnek? Nem az a baj inkább, amit hosszú ideje mantrázok, hogy a politikát olyan helyekre is berángatták az elmúlt években, ahol egyáltalán nincs helye? De semmilyen formában nincs. Hát, nem ennek a következményeiről vitatkozik már a világ jó ideje? Hogy térdel, vagy nem térdel? Hogy mi van a kapitányi karszalagon, vagy mi nincs? Hogy a „tisztelet” felirat vajon kevesebbet ér-e, mint a szivárványszínű karszalag? Hogy a fogyatékkal élő parasportolót ki lehet-e politikai alapon tiltani – szerintük ki lehet – a pekingi paralimpiáról az utolsó pillanatban, mert orosz vagy fehérorosz származású? Hogy „megvédjük”, vagy szankcionáljuk az orosz és fehérorosz sportolókat azzal, hogy kitiltjuk őket a nemzetközi sporteseményekről? Hogy az-e a kúlabb, aki Wimbledonból is kiírtja a világklasszis orosz teniszezőket, mert igazodik, vagy az, aki ezért – élve a sportágában megfogalmazott diszkriminációmentesség jogával – nem oszt majd ott szerezhető ATP és WTA világranglista pontokat, mert igazságtalannak és a sportág eredeti céljaival ellentétesnek tartja mindezt? Nem arról megy-e a kibicek vitája, hogy milyen jelek és rövidítések PC-k és mik nem egy sportoló mezén?
– olvasható a véleménycikkben. Csisztu Zsuzsa szerint a véleménycenzorok és a gyerekeket lenácizók azok, akik szisztematikusan belerángatják a nagypolitikát a sport legszentebb területére, a játéktérre.
Ha jó ütemben haladunk a „gyerekeink agymosásával”, ahogy ezt manapság olvasom, akkor rövidesen érkeznek majd a lelátóinkra a rasszista ovisaink, az idegengyűlölő bölcsiseink – olyan is csak nekünk van –, és a rasszista magzatok is előbb-utóbb. Jelentsük be őket is az Amerikai Népszava hasábjain, mint veszélyes elemeket minél előbb, készüljön róluk ultrahang kép és arcfelismerésre alkalmas fotó. Legyenek ők azok, akik, ha majd felnőnek, ne kaphassanak munkát, mert már az anyjuk hasában sem voltak eléggé politikailg korrektek a sportpályák lelátóin. Bocs, most én sem voltam az, mert nyilván azt kellett volna írnom, hogy az anyjuk vagy az apjuk hasában sem... Hát, itt tartunk... Szóval, ki a politikával a sportpályákról!
– zárta cikkét Csisztu Zsuzsa.
Forrás: Mandiner; Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
