Egy világ vége – az influenszerek kora
Kilátástalan korszakba csöppentünk bele ebben az évben, de ne tegyünk úgy, mintha ne lett volna már ilyen. A békeidőnek vége van, ahogyan Orbán Viktor mondta: ez az évtized a veszélyek, a bizonytalanság és a háborúk korszaka lesz. Új világ köszönt hamarosan ránk, amiben felértékelődik a kétkezi munka, az étel és a család, szépen lassan véget ér a túlfogyasztás, és a fogyasztói társadalom legtökéletesebb gyümölcsei, az influenszerek is el fognak tűnni, ugyanis szükség már nem lesz rájuk.
A béke évtizede lejárt; minden, amit eddig a múlt részének tekintettünk, hamarosan újra a legértékesebb kincsekké fognak avanzsálni. Az otthon megtermesztett étel, a család biztonságos buboréka, az otthoni fészek melege mind-mind olyan dolgok, amit a haladó világ jelenleg nem tud befogadni és megérteni. Ömlik ránk a reklámokból és a közösségi médiából ugyanis, hogy rendelj kaját gyorsan és egyszerűen, legyél független, boldog szingli, és élj a nagyvárosok szívében, egy apró lakásban albérletet fizetve, hiszen akkor nem vagy röghöz kötve és szabad vagy. Ez a világ az, amelyik azt kommunikálja felénk, hogy nincs fontosabb dolog az életben a szexuális irányultságnál, hogy az életet elég tökéletesnek mutatni az Instagramon, a való élettel ugyanis felesleges foglalkozni, hiszen ez egy „felperzselt” világ; reggel úgyis akkor kelsz fel, amikor először megnyitod a Facebookot.
A virtuális világ leghűségesebb katonái az influenszerek
A „mátrix” folyamatos fogyasztásra buzdító katonái azok az emberek, akik már saját maguk is elhitték, hogy az életük akkor lesz tökéletes, ha makulátlan az Instagram-feedjük, ha minél többen követik őket és minél több kommentet kapnak. Számukra az Instagram adja az otthon melegét, a követők jelentik a biztonságos családot és a kommentek a támogató barátokat. Holott mindez nem valós. Ők úgy váltak a közösségi média leghűségesebb katonáivá, hogy oda menekültek valamilyen valós probléma vagy csupán az unalom elől, és hamar be is szippantotta őket ez a világ. A feladatuk egyszerű: minél több fogyasztásra buzdítani és minél több katonát toborozni. A virtuális világnak ugyanis akkor jó, ha minél többen ragadnak bele és minél többen fordulnak el a való világtól és annak megoldandó problémáitól, feladataitól. Ha ez így folytatódik tovább, akkor egy idő után észre sem fogjuk venni a telefonunk képernyőitől, hogy már nem férünk el az összevásárolt holmiktól, hogy elfelejtünk személyesen beszélgetni egymással és hogy egy valódi felperzselt világon gyalogolunk a szeméthegyek tetején.
Egy túl közeli háború, túlságosan érezhető következményekkel
2022. február 24-én aztán Oroszország megtámadta Ukrajnát. A hadszíntér Kelet-Európa. Az Európai Unió és az uniós államok nagy része pedig úgy döntött, hogy beleszólnak, és tovább táplálják a háborút az Ukrajnának küldött fegyverekkel és a szankciókkal. Azokkal a szankciókkal, amelyek pár hónappal később már kemény, érezhető hatással bírnak az összes országra és azok állampolgáraira. A helyzet kilátástalan és félelmetes. Drágul a villany, a gáz, fogyóban az üzemanyag, kiesik a gabonaexport. Igazi apokaliptikus világnak hangzik ez, de még talán tehetünk azért, hogy ne legyen tragédia belőle. Az országok közti tárgyalásokat és a béke kiharcolását bízzuk a döntéshozóinkra, azonban nekünk, állampolgároknak is óriási feladatunk és felelősségünk van, ha nem akarunk tragédiát. A feladat egyszerű és világos: abba kell hagynunk a felesleges túlfogyasztást!
Mérsékelt fogyasztás és az influenszerek lejárati ideje
Senki ne értse félre, nem az influenszerek ellen vagyok. Engem is tudnak szórakoztatni a „kóstolós”, a „haul” és a különféle „outfit” videók. Én is szeretem görgetni az Instagramot, szeretek vásárolni és képet is szeretek megosztani a barátaimmal, ismerőseimmel. Azonban a világ jelenlegi helyzete egy óriási vörös zászlót lenget a fogyasztóknak. Azt üzeni nekünk, hogy állj, ne tovább. A helyzet az, hogy a katatörvény ellen tüntető biciklis futárok valójában azért tüntetnek, mert hamarosan nem lesz rájuk ekkora szükség, még ha ezt nem is tudják. Ezen ételárak mellett ugyanis mindenki hatszor átfogja gondolni, hogy rendeljen-e, vagy főzzön több napra való adagot. Most még bírjuk, de hamarosan a biciklis futárok nagy része eltűnhet az utakról. Az ételpazarlás ideje lejárt, ezt megérti, aki megérti, a többiek pedig majd utólag idegeskednek a boltban és szidják Orbán Viktort az árak miatt. És valóban, még mindig, öt hónappal a háború kitörése után is megtörténhet olyan, hogy egy gyorsétteremben kidobnak egy egész, kész pizzát, mert elszakadt a közepe. Öt hónapja zajlik a háború Európa keleti részén, és még mindig az a legfontosabb dolga az emberek nagy részének, hogy le ne maradjanak a leárazásokról, az új kollekcióról és a legújabb iPhone-ról.
Egy új világ, a háború után
Sokan rendkívül szkeptikusak a jövővel kapcsolatban. Sokak szerint meg kell húznunk a nadrágszíjat (klasszikust idézve). Én nem vagyok ennyire pesszimista. Szerintem elég, ha átértékeljük mindazt, amink van, abbahagyjuk a pazarlást és leszokunk a közösségi médiáról. A virtuális világ ugyanis minden eszközzel meg fogja akadályozni, hogy a valós dolgokkal foglalkozzunk és a való világban éljünk. A fogyasztásra buzdítás és a tökéletes mátrix-élet reklámozói, az influenszerek pedig egyre „szaporodnak”, egyre több lesz belőlük, amíg nézzük őket. Itt az ideje lejönni a socialmedia-drogokról, ideje az Insta-posztok helyett valódi szemmel nézni a tájakat, átélni az élményeket. Ideje értékelni, amink van, kilépni a fűre és meglocsolni a palántákat, és újra bekapcsolódni az élet körforgásába. Így pedig ki fogjuk bírni és lesz energiánk is imádkozni azért, hogy minél hamarabb befejeződjön ez a szörnyű háború és kialakuljon egy új világrend.
