Dacos, kemény elszántsággal – Kern Károly vezérkari tiszt, a doni áttörés hőse
Pontosan nyolcvan esztendővel ezelőtt történt az úgynevezett doni áttörés, amely mindörökre kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar nemzet emlékezetében. A szovjet alakulatok 1943. január 12-én törték át a magyar arcvonalat a Don-kanyarban, a kezdetben hősiesen kitartó, csaknem kétszázezres 2. magyar hadsereg erejét azonban felőrölték az embertelen körülmények, az éhség, a rendkívüli hideg. A hadsereghez tartozó honvédek és munkaszolgálatosok közül csaknem 120 ezren estek el, sebesültek meg vagy kerültek hadifogságba. Az évforduló alkalmából a Magyarságkutató Intézet Facebook-oldalán Babucs Zoltán, az intézet munkatársa jelentetett meg rövid írást, amelyben kiemeli: ideje eloszlatni a pártállami tévhitet, hogy „a vezérkari tisztek dőzsölve, jól fűtött házakban, térkép felé hajolva, az arcvonaltól biztonságos távolságban osztogatták a dermesztő hidegben küzdő csapatoknak a parancsokat”, a valóságban ugyanis a tisztek osztoztak a hadsereg sorsában, és amikor úgy hozta a szükség, maguk is fegyvert ragadtak.
Babucs példaként a II. Királyi Honvéd Hadsereg kötelékében szolgáló lovag Kern Károly példáját hozza, aki nagyban hozzájárult a hadsereg emberfeletti teljesítményéhez, még akkor is, ha állásaiból utóbb kivetették
és a mostoha időjárási körülmények, az ellenség túlereje, valamint saját szövetségesei bajtársiatlan magatartása hatására úgy hátrált Nyugat felé, hogy elkerülje a bekerítést és a teljes felmorzsolódást.
A Veszprém vármegyei Hántán született Kern Károly 1942. június 29-én kapott hadibeosztást, a 20. könnyű hadosztály vezérkari főnökeként vonult el Egerből a magyar 2. hadsereg hadműveleti területére. 1942. október 30-án lépett elő őrnaggyá. 1943. március 5-ig volt az egri seregtestnél, ezen időszakban érdemelte ki a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal (1943. május), a Bronz Signum Laudist hadiszalagon a kardokkal (1943. március 31.) kitüntetéseket, a Tűzkereszt 1. fokozatát, valamint a német Vaskereszt II. osztályát (1942. december 28.).
Az egri seregtest eredetileg a magyar 2. hadsereg miskolci VII. hadtestének alárendeltségébe tartozott és a hadsereg harmadik kiszállítási lépcsőjében került ki a Donhoz. Részt vett az uriv–sztorozsevojei szovjet hídfő felszámolását célzó támadásokban (1942. augusztus 10., szeptember 9–16.), amelyek során jelentős veszteségeket szenvedett. Az 1943. január 12-i urivi szovjet betörést követően Sztorozsevojénál két napon keresztül próbálta állásait megtartani, majd osztozott a magyar expedíciós hadsereg zömétől elszakított III. hadtest sorsában és elképesztő veszteségek árán tört magának utat a szovjet bekerítésből. Doni hadműveleti tevékenysége során példának okáért az egri 14. honvéd gyalogezred 4300 fős állományából véres vesztesége 1933 fő volt, vagyis létszámának 45 százaléka.
A fiatal vezérkari törzstiszt helytállására a 20. könnyű hadosztály parancsnoka, vitéz Vasváry Frigyes vezérőrnagy úgy emlékezett vissza:
a mozgósítás, a felvonulás és a Don-ra való előremenet alatt minden nehézséggel dacolva a számára is újszerű orosz viszonyokhoz alkalmazkodva kezdeményezően vette ki részét a hadosztály vezetésében és parancsnokának már ekkor nélkülözhetetlen támasza, munkatársa volt. A téli védelmi vonal kialakításának pillanatától kezdve éjt nappallá tevő munkával az első vonalakban is személyes jelenlétével támogatta nehéz munkájában a hadosztály csapatait.
Hozzáteszi:
a januári orosz tél elhárító harcaiban éppúgy, mint annak előkészítésében, elszánt nyugalmával, mindenre kiterjedő, részleteiben is megfontolt tevékenységével parancsnokának és az egész vezetésnek támasza, pillére volt. Az, hogy a hadosztály csapatai állásait tartották az igen erős és állandóan megismétlődő orosz tömegtámadásokkal szemben, nagyrészben a vezérkar főnöki tevékenységének is köszönhető. De Kern őrnagy később is, mikor az ellenség oldal és hátbatámadása a hadosztályt kényszeritette, hogy állásait feladja, dacos, kemény elszántsággal és személyének fenntartásnélküli latbavetésével igyekezett a védelemnek újabb és újabb szervezésével az orosz térnyerést lassítani.
Amikor a visszaemlékezés szerint a csoport feloszlása után törzsével és szétszórt részekből alakított csoporttal, azaz a Kern-csoport élén, fegyverrel a kezében kitört az orosz gyűrűből, az őrnagy elöljáróinak és munkatársainak, különös megbecsülését is elnyerte. Az őt jellemzők szerint
fanatikus, lelkes magyarnak, nagytudásu, de elszánt harcos katonának, erélyes, de megértő, igazságos elöljárónak, nyíltszívű, önzetlen bajtársnak tanulta őt mindenki ismerni, a legnehezebb körülmények között. Élete és tettei révén a magyar királyi honvéd vezérkari tiszt mintaképének tekinthető, aki példaként szolgálhat a mai Magyar Honvédség tisztjei számára is.
Szombaton, este 20 órától az M5 TV História a Doni hadműveletről, katasztrófáról lesz szó, többek közt Babucs Zoltán vezető kutatónk részvételével.
Forrás: Magyarságkutató Intézet/Facebook; Fotó: Magyarságkutató Intézet (Dr. Sándor Istvánné Kern Mária családi gyűjteménye)
