Száztizenöt éve született Wass Albert
1908. január 8-án, pontosan ma száztizenöt éve született Wass Albert, a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb figurája, a nemzeti oldal irodalmi ikonja. A kommunista rezsimek üldözték, Magyarországon a népbíróság apjával együtt halálra ítélte, Ceaușescu a Securitate ügynökeivel akarta kivégeztetni. Munkásságát hazánkban hosszú évtizedeken át betiltották és csak a rendszerváltás után fedezhettük fel újra.
Wass Albert Erdélyben született, az egyik legősibb magyar nemesi család sarjaként. Felmenőit egészen az Árpád-korig lehet visszavezetni. Édesapja gróf szentegyedi és cegei Wass Endre, huszárszázados, édesanyja báró losonci Bánffy Ilona volt. Apai nagyszülei, gróf szentegyedi és cegei Wass Béla, Szolnok-Doboka vármegye főispánja, a széki református egyházmegye főgondnoka, országgyűlési képviselő, az Erdélyi Bank alelnöke, és báró losonci Bánffy Rachel voltak.
A második világháború során az Ellenzék című napilap munkatársa volt, azonban a Gestapo figyelni kezdte, mint ahogy a korabeli magyar mérsékelt jobboldal több alakját is. Szorult helyzetéből édesapja barátja mentette ki, aki katonaruhát szerzet neki, és szárnysegédjeként magával vitte a mai Ukrajnába. Itt Wasst kétszer is kitüntették a vaskereszttel szolgálatáért.
Két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, hogy a német hadsereg megbízásából »felügyelniük« kell a lapot, egyszerűen kisétáltam az irodámból, és felmentem a hegyekbe. Két hét múlva édesapám régi barátja, Veress Lajos tábornok üzent, hogy a németek »keresnek« engem. Hogy elkerülje a kellemetlenségeket, Veress tábornok, aki az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg parancsnoka volt, egyenruhát adott nekem, s mint alhadnagyot Ukrajnába küldött a 9. Magyar Királyi Lovassággal, ahonnan csak karácsonykor tértem vissza
– emlékezett vissza a történtekre önéletrajzában.
Első drámáját 1944-ben mutatták volna be, azonban a premier Budapest ostroma miatt elmaradt. Wassnak menekülnie kellett. Előbb Németországba, majd az egyesült államokba szökött. A román hatóságok többször is kérték kiadatását, amit az Egyesült Államok visszautasított. Válaszul Ceaușescu a Securitate fejvadászait küldte a nyomába, akik több merényletet is megkíséreltek ellene, utoljára 1986-ban próbálták leszorítani autóját az útról. Itt ki kell térnünk arra, ami a baloldal egyik kedvenc vesszőparipája, miszerint a Wiesenthal-alapítvány feljelentést tett ellene, mivel azok között, akiknek kivégzésére állítólag parancsot adott, két zsidó is volt, azonban az ügyet kivizsgálva semmiféle bűnösségére utaló jelet nem találtak.
Antall József kezdeményezésére 1993-ban Wass Albert megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, amit a következő évben a floridai magyar konzul és Csoóri Sándor adott át neki otthonában. Magyar állampolgársága visszakapására 1997-ig kellett várnia. Életének 1998-ban, a hivatalos verzió szerint saját kezével vetett véget, de máig fenntartják magukat a híresztelések, miszerint a volt Securitate ügynökei végeztek vele. Végső kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi egykori Kemény-kastély kertjében, Kemény János mellett nyugszanak. Most már látogatható a Kemény család kastélya is a visszaszolgáltatás után.
Korszakalkotó irodalmi tevékenysége sokáig csak külföldön volt ismert, hazánkban a kommunista diktatúra tiltólistájára került, ezért írásai csak szamizdat formában terjedhettek. A rendszerváltás után azonban hatalmas népszerűségre tettek szert munkái. A kétezres években a legolvasottabb magyar szerzők közt tartották számon.
A magyar író feladata minden időben az, hogy írjon, szóban és szellemben magyarul. Ha ezt teszi, nem kell politizáljon. Mert ha magyarul ír, magyar szellemben, lelkiismeretének és felelősségének parancsa szerint s nemzete iránt érzett aggódó hűséggel, ez már több mint politika. Ez már honvédelem
– Wass Albert.
PS-összeállítás; Fotó: Erdélyi napló
