Egy másodéves jogászhallgató levezette, milyen hazugságokkal hergelik a tüntető diákokat és tanárokat

Fekete Péter írása

Státusztörvény, kordonbontás és kavarodás a fejekben. „Le a státusztörvénnyel!” „Szabad oktatást!” annyira megvan zavarodva a baloldal a saját hazugságaik miatt, hogy már azt sem tudják, hogy kik, miért, és hogyan harcolnak. De egyvalami biztos: „ELEGÜK VAN! Már itt megfigyelhető jó pár ellentmondás, amelyekbe érdemes lehet beletekinteni. „Le a státusztörvénnyel!” „Szabad oktatást!” érdekes ez a két követelés egymás mellett. Már csak abban a tekintetben is, hogy ez a bizonyos „státusztörvény” egyelőre még csak előkészítés alatt álló törvényjavaslat és minden eddiginél nagyobb autonómiát biztosítana az iskolák vezetőségének, a pedagógusok értékelésével és bérezésével kapcsolatban.

De ízlelgessük ezt még egy kicsit. Hogyan lehet visszavonni egy törvényt, ami nem törvény, és hogy lehet egyeztetést követelni, miközben a szakmai egyeztetések zajlanak? Elvégre ez a „pökhendi” és a szakmai párbeszédre egyáltalán nem nyitott kormány március eleje óta számtalanszor ült le egyeztetni a pedagógusok szakmai képviselőivel. Ám az ellentmondások sora itt még nem ér véget. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy pártpolitikától „teljesen független” és csak a tanárok jogaiért harcoló kezdeményezés hogyan is csatlakozott rá először a DK 2022 október 23-ai tüntetésére, majd amikor ott már nem kellettek, akkor hogyan is keveredtek bele a Momentum kordonbontogatásába.

Az is egy kérdés, hogy a PDSZ-nek mi is az álláspontja a saját tüntetéséről, amikor azt nyilatkozza:

„Mi nemcsak, hogy elhatárolódunk, de el is ítéljük az erőszakot…”.

De ezzel egyidőben az általuk is rendezett tüntetés javarészt kiskorú résztvevői rendőrökre és újságírókra támadtak, például a PestiSrácok.hu stábjára is, amikor felvételt próbáltunk készíteni. A videó az alábbi linken érhető el.

Továbbá az sem világos, hogy miért csak a kormányt támadják a pedagógusbérek kapcsán, miközben jelentős részben a pártjaik politikusainak az agitációja miatt tartja vissza Brüsszel az országnak járó uniós forrásokat, amelyekből a kormány emelné a pedagógusok bérét. Amennyiben jóindulatúak vagyunk és feltételezzük, hogy ők tényleg a tanárok boldogulását tartják szem előtt, úgy megkérjük őket, hogy ne járassák le a pedagógus szakmát például azzal, hogy a szervezeteik minden megmozdulásuk alkalmával összemosódnak valamelyik politikai párttal, vagy egy, az ehhez a témához elvileg abszolút nem kapcsolódó másik mozgalommal.

De ejtsünk még pár szót erről a bizonyos státusztörvényről. Ez a mindenki által gyűlölt, a tanárok számára természetesen csak hátrányt jelentő tervezet annyira ki akar szúrni a tanárokkal, hogy az iskolák vezetőségének megítélésétől függően egy pályakezdő tanár akár havi 1.065.000 Ft-ot is kereshetne havonta. A pontos bértáblát itt láthatják:

- Pedagógus I. esetén 410.000 Ft-tól 1.065.000 Ft-ig terjedhet.- Pedagógus II. esetén 430.000 Ft-tól 1.135.000 Ft-ig terjedhet.- Mesterpedagógus esetén 520.000 Ft-tól 1,365.000 Ft-ig terjedhet.- Kutatótanár esetén 640.000 Ft-tól 1.470.000 Ft-ig terjedhet.

Továbbá az 50 munkanapnyi alapszabadság és a kisgyermekes szülőknek járó 44 nap szülői szabadság is csupán arra szolgál, hogy a pedagógusoknak rossz legyen.

De ha egyszer elkezdtük, ne álljuk meg. Rántsuk le a leplet még pár dologról. Hallottatok már arról a bizonyos rettegett rendelkezésről, ami alapján a tanárok jogait sárba tiporva Orbán Viktor személyesen nézheti át minden tanár számítógépét, vagy telefonját? Természetesen ez sem igaz. A törvény értelmében egyedül az iskola vezetősége lenne jogosult ellenőrizni, hogy valóban tanításra használják azokat a számítástechnikai eszközöket, amelyeket az iskola biztosít a pedagógusoknak. Akit kicsit pontosabban is érdekel elolvashatja a státusztörvény 11.§, „A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló ellenőrzése” részénél.

Végső soron ejtsünk pár szót a legtöbbször a PDSZ által is felemlegetett szakaszról, ami a pedagógusok (tankerületen belüli) „átirányításáról” szól. Itt ennél a pontnál akár jogos aggályokat is érezhetnék, ha nem tudnánk, hogy ez a pont eddig is életben volt a munkatörvény keretein belül 2012 óta, ráadásul majdnem minden munkavállalóra vonatkozik Magyarországon. Ezt a munkatörvény 53.§-ában és a státusztörvény 68.§-ában találhatjuk meg.