Az Öt című rétegműsornak a köztévében vagy bárhol a jobboldali sajtóban is lehetne helye, ha már az ellenzékiben láthatólag nincs
Egy, a közbeszéd részét rendszeresen képező beszélgetős műsor valószínű beszántása az ellenzéki nyilvánosságban nem tartozik a jó ötletek közé. Az Ötben rendszeresen hangzottak el olyan gondolatok, amelyek újnak vagy eredetinek számítottak nem csak az ellenzéki térben, hanem a senki földjén is. Számtalan nagyon határozottan jobboldali ember is szeretett sétálgatni ezen a mezsgyén, vagyis minden héten meghallgatta az Ötöt. Mert tudni kell azt is, hogy mit gondolnak a nagyon mások.
Hatalmas munkája van abban az állítólag független és objektív sajtónak, hogy az alapvetően tájékozatlan, de valamiért magukat ellenzékinek gondoló emberek szemében az Öt szereplői ne nagyjából független beszélő fejeknek (annak amik) tűnjenek, hanem álellenzékinek, a Fidesz fizetett bérenceinek. A nagyjából szót itt alapvetően pozitív értelemben használom, teljesen senki sem független, ha valaki törekszik rá, már az is egy érték, ahogy az elköteleződés valami mellett vagy akár valami ellen.
Schiffer András, Hont András, Ceglédi Zoltán és Konok Péter (még a műsorvezető hölgyet is kibírom, pedig ő nem igyekszik semmiféle plusz szabadságfokot megjeleníteni), a jelenlegi alapcsapat ideológiai beállítódása messze áll az enyémtől, de beszélgettek, amire az ellenzéki beszélgetős műsorok jelentős részében képtelenek a résztvevők. Élveztem az ellenzékről szóló sokszor vitriolos kritikáikat. A jobboldallal szembeni kritikusságukat azonban sokszor éreztem halványabbnak intellektuálisan, pedig itt sem fukarkodtak az erős jelzőkkel. És ennek ellenére is ebben a csapatban láttam a legtöbb igyekezetet arra, hogy valamit megértsenek a másik oldalból és átbeszéljenek arra a másik oldalra. Volna ebben még potenciál, a jobboldalra is ráférne még egy kis intellektuálisan frissebb kritika.
Annak ellenére, hogy minden kicsit is üzleti jellegű sajtótermék már régóta csak a hallgatók hangulati igényeit elégíti ki, minden magára is adó orgánumnak időnként túl kell terjeszkednie a fogyasztó elvárásokon, akkor is, ha ettől a törzsközönsége akár egy kicsit morcos is lesz. Úgymond a másik asztaltársaság is része a műintézmény törzsközönségének, tehát helyeselnünk kell, hogy a pincér nekik is kiviszi a sört, a kávét és a melegszendvicset. És sosem szabad megakadályozni, szétverni egy jó beszélgetést, akkor se ha nem a mi asztalunk. Kár, hogy az ATV nem kíván nagyvonalú, sőt láthatólag még különösebben udvarias sem lenni.
Komolyan gondolom, hogy a jobboldali média infrastruktúrájában is lehetne helye egy ilyen műsornak, mert ekkora dózisra a neki nem tetsző beszédből minden közélet iránt érdeklődő embernek szüksége van.
A köztévének pedig az értékmentés és a közbeszéd eszmei kiegyensúlyozása is feladata, illetve néha egy-két poént is megengedhet magának.
