Baljós, hogy megszűnt az omlás a parajdi sóbánya fölött - Egyre világosabb, hogy Bukarest és a román vízügy a fő felelős
Egyre több releváns szakértői vélemény lát napvilágot az elárasztott parajdi sóbánya állapotáról és sorsáról. Az is egyre világosabb, hogy a Salrom állami bányavállalat vezetői és a vízügyi hatóság pontosan ismerte a problémákat, mégsem tettek semmit a Korond-patak betörésének megelőzésére. Közben hétfő délelőttig nem történt a felszínen újabb bányaomlás azt követően, hogy vasárnapra óriási kráterek keletkeztek a már régebben bezárt Dózsa-bánya fölött és közel félszáz családot kellett kitelepíteni. A szakemberek attól tartanak, hogy a viszonylagos nyugalom rossz jel lehet és egy nagyobb omlás következhet, ami akár sós árvizet is kilökhet a járatokból, ezért megfeszített munkával mobilgátakat emeltek a veszélyeztetett utcákban.
Találtak egy megoldást a patak gyors elvezetésére, de nincs idő a tétlenkedésre – mondta a Székelyhonnak Deák György, aki számára az a dühítő, hogy a parajdi bányakatasztrófa már a harmadik, ami a prognózisai ellenére bekövetkezett. "A Korond-patak vizének az elvezetése a legfontosabb most, mert amíg a víz befolyik a bányába, addig semmilyen mentési munkálatot nem lehet elkezdeni. Erre találtak egy megoldást, erről már hétfőn döntés születhet, utána pedig sürgősen munkához kell látni. A legfontosabb a bánya kezelőbázisának a megmentése lenne, hogy az továbbra is megélhetést biztosíthasson a településen élők számára. Valószínűleg a Telegdy-bánya is menthető, de erre vonatkozóan is vizsgálatokat kell végezni" – érvelt a szakember, aki az Országos Környezetvédelmi Kutató és Fejlesztő Intézet vezetője, aki társszerzője annak a 2007-es tanulmánynak, ami már 18 évvel ezelőtt feltárta a parajdi sóbányát fenyegető kockázatokat, ugyanakkor tagja a sóbánya megmentéséért jelenleg dolgozó kríziscsoportnak is.
A döntést meg kell hozni minél hamarabb. Mi kaptunk egy megoldást arra, hogy hamar el tudjuk vezetni a Korond-patak vizét úgy, hogy az ne legyen probléma az emberek számára, tehát a házakra ne jelentsen veszélyt. Kaptunk egy megoldást, de azt meg kell nézniük a vízügyeseknek is – ma jönnek hozzám. A döntést meg kell hozni minél hamarabb. Az egyetlen probléma az, hogy nagyon drága lesz ez a megoldás, de én más lehetőséget nem látok
– fogalmazott a szakértő. Ez a megoldás még nem publikus, de szerinte már ma dönthetnek róla.. Deák Györgyöt érzelmileg is megviselte a parajdi bányakatasztrófa.
Ezt nem kellett volna én megérjem, megmondom őszintén. Ezt lehetett volna jobban kezelni. Én nagyon sok prognózist csináltam. Megmondtam, hogy mikor fog beszakadni a bánya Ocnele Mari-on (Vâlcea megye, szerk. megj.). Megmondtam, hogy Marosújváron mikor fog beszakadni. Sajnos senki se hallgatta meg, amit mondtam. Csak akkor hívtak, amikor már be volt szakadva. Addig mindenki okoskodott, de amikor beszakadt, akkor mindenki elfutott. Ez a dühítő sajnos” – mondta a szakértő. A parajdi sóbánya esetében is ez történt, noha már majdnem húsz éve rendelkezésre áll a veszélyekről szóló tanulmány. A sóbányánál próbáltak tenni valamit, de nem tudja, hogy pénzhiány miatt, más szakhatóságokkal nem tudtak dűlőre jutni, vagy milyen más okból nem tudták megelőzni a katasztrófát
– zárta a beszélgetést Deák György. További részletek ITT olvashatóak.
Kráterek jelentek meg, közel ötven családot telepítettek ki
Emlékezetes, hogy vasárnapra elkezdett beomlani a már felhagyott, úgynevezett Dózsa-bánya, amely fölött méretes kráterek alakultak ki, ezért azok közvetlen környezetéből 45 családot kitelepítettek. A beomlások mára megszűntek, de ez nem feltétlenül jó jel, mert a szakemberek attól félnek, hogy ezt követően egyben omlik majd össze több nagyobb üreg és ez sós árvizet okozhat a községben. Ezért kezdtek több száz métert hosszan mobilgátakat felhúzni, amit sokezer homokzsákkal erősítettek meg. A zsákolás éjszaka is folyt, a abban önkéntesként sok helybeli részt vett. Minderről többek között a Maszol.ro cikkében olvashatnak bővebben,IDE KATTINTVA.
A beomlásokról pedig a Sóvidék TV tett közzé légi felvételt.
A hódokra és a környezetvédelmi hatóságra mutogatnak Bukarestből
Nicușor Dan frissen megválasztott államfő is a helyszínre sietett hétvégén és azt üzente, hogy meg fogják keresni a vétkeseket, a lakosságot pedig nem hagyják magára a bajban. Előbbi feladatot a kormányfő ellenőrző szervének végzi el. Ennek megfelelően az ügyvezető miniszterelnök, Cătălin Predoiu szombaton el is rendelte a Miniszterelnöki Ellenőrzési Testület vizsgálatát.n a Kovászna megyei árvízkárok helyszínén is tájékozódott.
Eközben a Főtér.ro híradása szerint Constantin Dan Dobrea, az Országos Sóipari Társaság (Salrom) igazgatója szombaton arról beszélt, hogy az Európai Sótermelők Szövetsége arról biztosította őket, hogy nagy teljesítményű szivattyúkat, valamint munkásokat és szakértőket is küldenek a helyszínre, hogy ki lehessen szivattyúzni a bányából a vizet. Azt ugyanakkor még ki kell találni, hogy a sós vízzel mit kezdjenek, hiszen az egészet biztosan nem lehet csak úgy a környezetbe engedni.
Miközben az illetékesek, ahogy ez lenni szokott, egymásra mutogatnak. A Salrom sóipari társaság szerint a vízügyi hatóság feladata lett volna biztosítani a terepet, miközben a vízügyisek szerint az érintett terület a Salrom kizárólagos tulajdona, így nekik kellett volna elvégezni a munkálatokat.
Bogdan Ivan gazdasági miniszter nyilatkozott egy olyat, ami még kacifántosabbá teszi az egész történetet. Mint mondta:
azokat a beruházásokat – elsősorban a Korond-patak medrének elterelését –, amelyek megmenthették volna a bányát, egy hódcsalád jelenléte akadályozta meg. A hódok ugyanis védett állatok Európában az uniós törvények szerint, így a környezetvédelemért felelős szervek nem bocsátották ki az engedélyeket a szükséges munkálatok megkezdésére.
Huth Gergely az Origón: a Székelyföld kincseit az autonómia tudná megőrizni
A PestiSrácok munkatársai napról-napra vendégírásokkal jelentkeznek az Origón. Huth Gergely, a PS főszerkesztőjetegnap arról írt:
Megint szembe jött Trianon
Napok óta szörnyülködve figyeli az ország, hogy miként semmisül meg a szemünk láttára a Székelyföld egyik legtöbb turistát vonzó attrakciója, a parajdi sóbánya. Még az sem kizárt, hogy a katasztrófa miatt a község egy részét is ki kell telepíteni, de az már szinte száz százalékosan kimondható, hogy az egyébként színmagyar Sóvidéken már semmi nem lesz olyan, mint azelőtt volt. (...) Köztudott, hogy a román rekviráció óta Bukarestből intézték a sóbánya ügyeit, de a milliárdok kilapátolásán túl nem aggasztotta az ottani vezetőket a székely Sóvidék sorsa.
A gazda tehát román, a bányászok, dolgozók pedig magyarok, miként szintén színmagyarok a látogatható üregekbe telepített éttermek, játszóházak, boltok tulajdonosai és persze a település lakói. Több ezer székely élt a bányászatból vagy az eddig oda látogató, közel évi egymillió turistából. Az ő kárukat csak enyhíteni lehet, megoldani nem. Ha sikerül is legalább részben újranyitni a sóbányát, várhatóan az is éveket vesz majd igénybe, de ennél sokkal sötétebb forgatókönyveket vázolnak fel a szakemberek.
Hogy miért nem volt a bukaresti anyavállalat szíve-csücske Parajd, némi magyarázatot ad a bánya története: azt a középkortól fogva székely sóbányaként emlegették, Európa szerte ismerték a székely sót, amit Szent István királyunk rendeletére már 1003-tól a Maroson keresztül, bárkákon exportáltak sokfelé. A székelyektől még a Habsburgok is csak kis időszakokra tudták elvenni a bányászat jogát, annyira erős volt a közösség kiállása. Aztán szembe jött Trianon.
Most tönkrement ez az óriási érték és sóoldatban úszik (ha még össze nem omlott) Európa egyetlen föld alatti kalandparkja, a szanatórium, az ökomenikus kápolna, a játszóterek, boltok, éttermek, kiállítások. Ki tudja, kóstolhatjuk-e még a páratlanul ízletes parajdi sót?
Bár a baloldalon ezt sokan még mindig nem értik, de mi magyarok akkor vagyunk erősek és sikeresek (a gazdaságban is), ha otthonosan mozoghatunk az egykori történelmi Magyarországon. Ha a határon túlra szakad magyar testvéreink tudják, hogy számíthatnak ránk és mi is számíthatunk rájuk. Ezért nagyon fontos, hogy Orbán Viktor segítséget ígért Parajdnak és magyarországi mérnökök, turisztikai szakemberek rögtön a helyszínre siettek. Mi magunk pedig annyit tehetünk, hogy szervezzünk kirándulást a Székelyföld szívébe, a Bucsin-tetőre, a Hargitára, Korondra, Énlakára, Székelyudvarhelyre, és ha tehetjük, foglaljunk Parajdon szálllást, vagy álljunk meg ott egy ebédre!
A megnyugtató megoldás azonban csak az autonómia lehet. Ha Székelyföld kincseit nem Bukarestből, hanem helyben felügyelik és igazgatják. Azért pedig meg kell harcolni, másként nem megy."
zárta sorait a főszerkesztő.
PS-hírösszefoglaló. Vezető kép: friss omlások, kráterek a parajdi Dózsa-bánya fölött. A légifotót Hargita Megye Tanácsa adta közre.
