Takács Péter megint elijesztette Kulja Andrást
Stábunk is ellátogatott az MCC-feszt első napjára. Mivel a programok között szerepelt egy Takács Péter-Kulja András vita, így némi leplezett kárörömmel vártuk, hogy az egészségügyi államtitkár megint földbe döngöli kihívóját, de Kulja helyett valami mással kellett beérnünk. Igaz, a mostani "ellenfél" is pont annyira értett a szakmai kérdésekhez, mint a Tisza sztárja.
Minden újságíró elfogult és minden újságíróban van egy kis gonosz elégedettség, ha a saját oldala úgy legyalulja a másikat, ahogyan azt Takács Péter tette Kulja Andrással folytatott emlékezetes vitáján. Meg is örültünk, hogy a vita ismétlésre kerül, méghozzá éppen az MCC feszt első napján. Kölcsön fotóssal és kölcsön kocsiban kis is mentünk a helyszínre, ahol megláttuk, hogy Kulja bizony berezelt, ezért a Tisza egy másik, nem kevésbé tehetséges politikusával kellett helyettesíteni:
Életünkben először sajnáltuk, hogy nem láttunk a színpadon ellenzéki politikust, hiszen a beszélgetés során olyan kérdések hangzottak el, amikről kifejezetten érdekelt volna minket a "szakpolitikai" véleménye. Bár, valószínűleg éppen azért nem ment el, mert neki nincs ilyenje.
Felmerültek azonban az állandó hazugságai is, amiket Takács Péter folyamatosan megcáfolt. Itt azért jó lett volna, hogyha a színpadon is tud reagálni arra, hogy miért rágalmazza folyamatosan hazugságokkal a kormányt, és a magyar egészségügyi dolgozókat. Vagy, hogy honnan szedte, hogy ma Magyarországon egymillió embernek nincs háziorvosa (itt megjegyeznénk, hogy a négymillió mélyszegény mellett ez is egy olyan szám, amit valószínűleg a baloldal megbízói eredetileg egy sokkal nagyobb lakosságú országra találtak ki).
Takács Péter a budai úrifiúk szerszámnézegetéséről
Az előadás során volt szerencsénk néhány szót váltani az államtitkárra, ahol minket is az érdekelt a leginkább, hogyan tudják kezelni a folyamatos hazugságcunamit. Takács Péter szerint ebben nagyon sokat köszönhet azoknak, akikkel együtt dolgozik, hiszen kollégái amellett, hogy kiváló szakemberek a kommunikációban is jók.
Mint mondta, ebben neki is van gyakorlata, hiszen igazságügyi orvosszakértőnek készült, tehát korán meg kellett tanulnia, hogyan fogalmazzon szakmai kérdésekben úgy, hogy azt "a bíró, a rendőr, sőt még az ügyvéd is megértse". Mindennek ellenére a rágalmazás folyamatos, és mint mondta ezt nem is igazán lehet megakadályozni, csak helyre kell tenni a dolgokat a köztudatban. Ennek kapcsán Magyarék kórházjárásának egyik epizódját is felidézte:
Amikor Szolnokon lementek az alagsorba és a két budai úrifiú rácsodálkozott, hogy ott vannak olyan szerszámok, amikkel kétkezi munkát lehet végezni, például lombsöprű, gereblye. Hát fiúk, tudom, hogy a kétkezi munka tőletek messze van, de van ilyen és annak ott van a helye. Persze ezt előadták úgy, hogy "tíz méterre onnan, ahol az államtitkár állt...", csak én tíz méterrel feljebb álltam, a földszinten, ahol van betegforgalom. Az alagsorban meg nincs betegforgalom.
Arra vonatkozóan, hogy a hasonló álhíreket hogyan lehet elkerülni, Takács azt mondta, hogy ő ezt nem tartja szükségesnek, a huszonegyedik században egyébként sem tudjuk megakadályozni, mindenki készíthet felvételeket, ahol akar, csak a tálaláson torzítanak sokan. Szerinte itt a hangsúly azon van, hogy továbbra is közöljék az emberekkel a valóságot is.