Kedves, tehetetlen dühödben rajzolgató liberális embertársam!

„Aki tudja, csinálja. Aki nem tudja, tanítja. Aki meg tanítani se tudja, abból lesz a tornatanár!” – tartja a szellemes mondás. Nos, a sor végére nyugodtan beilleszthetünk téged, aki jelenleg olyan mély mentális és egzisztenciális válságban vagy, hogy jelenleg tornatanárrá is maximum rajzolni tudnád magadat.

A korlátok normálisak egy ember életében. Fiatalon mindenféle hülyeségről ábrándozunk és irreális vágyálmokat tűzünk ki magunk elé. A felnőtt életbe beletanulva aztán ezeket szép lassan el tudjuk engedni. Egyikünk se akar már igazán szupermodell meg NFL-falember lenni, hiszen belátjuk, hogy ha valaha is lett volna esélyünk ilyesmire, az bizonyára már régesrég elúszott.

Végignézve rajtad, ilyesmiről egyáltalán nem beszélhetünk.

Teljesen komolyan elhitted, hogy te tényleg politikus lehetsz valamiért. Nem kizárólag a saját hibád ez, hiszen bizonyára sikerrel erősít rá tévképzeteidre a nagyvilág divatos hibás gyakorlata (lásd: Martin Schulz, vagy Alexandria Ocasio-Cortez, akik a politikai élet túlélték, mégis meghaltak „politikusai”) a tetemes politikusi fizetés, meg a mikroadományok formájában jelentkező kesze-kusza filantrópi apanázs. Bizonyára ezek nélkül nem bohóckodnál nagy nyilvánosság előtt, hanem szépen visszamennél színházcsinálni meg óvónősködni. Egyszóval olyan munkakörökbe, amelyek nem haladnák meg szerény képességeid.

Helyette itt bénázol, amikor ezekben a csodálatos hiányszakmákban üresség tátong egykori hűlt helyeden. A köztévében döglesz a kanapén, meg olyan gyárakba próbálsz bemenni megszüntetni a szörnyű túlórát, amelyekben épp nincsen. Sípolsz, hisztizel, elállsz. Amikor pedig ezek sincsenek, legújabb hobbidnak hódolsz, a rajzolásnak.

Szintén gyerekként átestünk ezen már mindannyian. Kirajzoltuk magunkból a gyerekkori traumákat, meg a helyettük miénknek képzelt ideális világot.

4-5 évesen az ilyesmi teljesen normális is, képzelt barátaink társaságában, de te 45 évesen rajzolod, a képzelt szavazóid köré.

Rácsok, börtön, végre kommunista kézben lévő európai ügyészség! Ez az! Büntess csak! Éld ki minden tehetetlen dühödet és haragodat, csak mert megint nem jött össze áprilisban! Állj csak bosszút az összes papírrogán-mészároson! Rajzolj köréjük gulágot, mint a dédi a régi szép időkben! Biztosan jobb, könnyebb lesz neked, hiszen májusban végre olyan választás jön, amiért nagyon régóta könyörögsz. Tisztán listás és arányos. Ott fog téged meg a színes-meleg-zöld kis gyülekezetedet megint pofáncsapni a valóság. Utána meg majd ismét rajzolhatsz valami szépet, ha kiheverted. Lehet benne villanyautó meg Modern Magyarország, barna, egynemű papásmamással.

Az összes mögöttes lelki folyamatodat, tényeződet, gátlásodat értem, amelyek ezeket a szörnyű indulatokat gerjesztik.

Egyet nem értek csupán, hogy miért előttünk csinálod ezt?

Miért rajzolsz a Parlamentben a szemünk láttára olyasmit, amit a józan szégyenérzeted alapján még a tartótisztjeidnek se kéne megmutass. Miért töltöd fel a nyilvános tumblioldaladra a rajzot, amint a tudvalevően picike és gyenge valódi éned hatalmas és izmos antifasisztává változva képzeletbeli nácikat ver. Miért? Miért? Miért maszturbálsz előttünk ilyen szégyentelenül bonobó-csimpánzként, leszarva, hogy millió és millió ember fürkésző szempárja figyel éppen.

Ez az egy, amit még én se értek...