Máthé Áron: Tiszteld atyádat! - Jeszenszky Zsolt: Ebben ítélkezni minimum udvariatlan!
Nagy port kavart Jeszenszky Zsolt: Miért bántották apámat? című reggeli vezércikke a PestiSrácokon. A teljes balliberális kommandó kollégánknak esett, ugyanakkor jobbról is érkezett kritika: Máthé Áron történész-szociológus a PS-nek írt válaszcikkében azt írja, nem vélekedhetünk úgy édesapánkról, hogy a Sátán szolgája, ráadásul Jeszenszky Géza, mint az első szabadon választott kormány külügyminisztere, egy jelkép. Jeszenszky Zsolt viszontválaszában udvariatlanságnak nevezte Máthé Áron szavait, egyben kiigazította azokat, jelezve, hogy nem a "Sátán szolgájának" nevezte édesapját, hanem a "Sátánt szolgáLja" kifejezést használta, de abban nincs vitájuk, hogy ő maga is ikonként tekint rá. Az írásokat szó szerint közöljük.
Máthé Áron: Tisztelt atyádat…
Jeszenszky Zsoltot régóta számíthatom a barátaim közé. Olyan munkásságot fejtett ki politikai kommentátorként, ami egész egyszerűen hiányzott Magyarországon. Vagány gyerek volt mindig is, okos, tájékozott, tisztában volt a nagyvilágban folyó eseményekkel.
Mostani cikke azonban megdöbbentett. Nem azért, mintha nem lenne egy csomó igazság abban amit leír, még akkor is, ha mai, elvilágiasodott, szkeptikus, hitetlen világunkban mindez szinte a spanyol inkvizíció maszlagjának tűnhet. És éppen ezért így, ebben a radikális formában az ellenkező hatást fogja elérni. De most nem erről van szó. Ugyanis valóban nehéz elvonatkoztatni a Szentírásban olvasható, az ördögre vonatkozó „embergyilkos volt kezdettől fogva” jellemzést a XX. században gyökerező ideológiáktól. Szóval nem ezért döbbentett meg...
Hanem azért, mert az édesapánkról nem írhatunk így! Nem vélekedhetünk úgy, hogy a Sátán szolgája, miközben nem ölt, nem kínzott, nem erőszakolt meg senkit, illetve utasítást sem adott ilyesmire. Nem kéjelgett emberellenes cselekedetek láttán. Valóban tragikus az, ahogyan az idős Jeszenszky Géza a nemzetközi baloldalhoz igyekszik idomulni – miközben ugyanez a baloldal egy szociográfia miatt egyszer már rettenetesen meghurcolta (!). Csakhogy ettől még nem lesz belőle a Sátán szolgája.
Ezen túl Jeszenszky Géza egy jelkép. Az első szabadon választott magyar kormány külügyminisztere. Ráadásul egy idős ember, aki lehet, hogy egész mást gondol és ír a világról, mint mondjuk én, ugyanakkor mindezt a maga tisztes módján teszi.
És ha mindez nem számítana (de számít!), akkor sem írhatunk így az édesapánkról. Ez mind a keresztyén, mind a sztyeppei, mind az antik örökségünkkel szembe megy. Arról nem is beszélve, hogy kicsavart logikával ad Jeszy az édesapja elleni támadásnak politikai értelmet, miközben ilyesmiről szó sem volt. Egy félkegyelmű megszállott csinálta, semmi köze a baloldal által elszabadított verbális polgárháborúhoz.
Tehát összefoglalva: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!”
Jeszenszky Zsolt: ez nettó csúsztatás!
Nagyon szívesen fogadok minden véleményt; az ember ezektől mindig épül, mindig tanul belőlük.
Azt viszont sosem tudtam megérteni, hogy miért van egyeseknek leküzdhetetlen belső kényszere a fontoskodásra, a morállóf•sz lóbálására, erkölcsi magaslatokról való szónoklatokra. Különösen olyan kérdésekben, amelyek nemhogy nem érintik őket, hanem kifejezetten nem tartoznak rájuk. Apák és fiúk egymás iránti viszonya, kommunikációja kifejezetten ez a kategória. Erről kívülről, kéretlenül ítélkezni minimum udvariatlan, de sokszor már a gyökérség kategóriájába esik. A Facebook-, Insta-, stb. kommentelőknél persze az ember megérti ezt. Na, de Máthé Áronnál?
És ami különösen furcsa, hogy régi barátom mintha nem értené (nem akarná érteni? nem sikerülne értelmeznie?) az olvasott szöveget. Azt nehezményezi, hogy apámat a sátán szolgájának nevezem. Sehol ilyet nem írtam. Nem a szolgája, hanem szolgálja őt. Csak egy betű ugyan a különbség... de egyetlen betű miatt egyházak szakadtak már szét (homousion-homoiusion). És hozzátettem azt is (a szavak megfogalmazása, figyelmes elolvasása és értelmezése egyaránt fontos), hogy ezt nem szándékosan teszi.
Mindabban, amit Áron édesapám jelkép, „ikon” mivoltáról ír, semmilyen vita nincs köztünk. Jeszenszky Géza a magyarországi rendszerváltozás vitathatatlan hőse. (Volt több ilyen is, sajnos nagyon sokan már nincsenek köztünk, ő még – hála Istenek – igen.) Épp ezért különösen szomorú, hogy közéleti tevékenységével a saját emléktábláját verte és veri le folyamatosan, évek óta. Olyan behízelgő farizeusok vállveregetésében fürdőzik, akik – ahogy Áron is írja – korábban meghurcolták, lejáratták, ellehetetlenítették, folyamatosan megalázták. De most az orbanofóbiában osztoznak vele, és a váli-völgyi taschenhitler legyőzésének reményében használják őt hasznos idiótaként. Nem, kedves facebook-kommentelők, „fügetlenobjektív” sajtómunkások (és Máthé Áron?), nem idiótának neveztem ezzel apámat. A „hasznos idióta” kifejezést jól ismerjük a politológiából.
Végezetül pedig, az, hogy én adok (Áront idézve) „kicsavart logikával az édesapám elleni támadásnak politikai értelmet”, az egyszerűen nettó csúsztatás – hogy ne használjak erősebb kifejezést. Épp ő volt az, aki a nyilatkozataiban hamar megfogalmazott olyan sejtetéseket, hogy politikai motiváció állhat a megtámadása mögött. A „félkegyelmű megszállott” (ismét Áron – vélhetően találó – megfogalmazása) sztoriját épp ő cáfolja. És persze a Magyar Péter-szekta a megfelelő vezényszóra már terjeszti is a „politikai motiváció” narratíváját.
A tiszteletben nincs hiány; apám történelmi szerepe vitathatatlan. És nem csak tisztelettel, de szeretettel is gondolok rá. Épp ezért féltem őt, és aggódom miatta. 5 éven belül ez az ötödik alkalom, hogy valamilyen komolyabb sérülést szenved, gyakorlatilag minden évben egyet, és hónapokig tart, mire felépül belőle. Aki ebben nem akarja a sátán munkáját látni, az sajnálatraméltóan vak. Isten viszont eddig mind az 5 alkalommal megvédte. De ha ő továbbra sem veszi észre a figyelmeztetéseket, Isten védelmező szeretetét az őt bántani, elpusztítani akaró sátánnal szemben, és önmaga hatása alá kerülve azt gondolja, hogy ő márpedig erősebb a szellemi hatalmaknál, akkor előbb-utóbb súlyosabbak lesznek a következmények. Márpedig én nagyon szeretném, ha még sokáig élne – és az unokáival játszhatna. Árnyékbokszolás és don quijote-i világmegváltó ambíciók helyett.
Jeszenszky Zsolt eredeti vezércikke ITT olvasható el.
