Könyves Kálmán alatt senki nem akart vezérigazgató lenni. Mátyás udvarában nem vágytak filmproduceri karrierre. Ma egyetlen pályakezdő sincs Budapesten, aki főispáni posztra pályázna. Magyarországon egyetlen szakma tudott évszázadokon át folyamatosan újabb és újabb jelentkezőket magához vonzani: a művész. Nem is csoda: azt csinálsz, amit akarsz, sőt, ha nincs kedved semmihez, évekig csak kocsmázol, az állam meg dobálja utánad a milliókat.
Tisztelt Olvasónk! Távol álljon tőlünk az amúgy is feszült idegeket cincálni, pláne megtéveszteni a drága PS-tábort, de ez egyszer nem tudtunk ellenállni! Vésey Laci kéjes ötletére Bede Márton, a 444.hu lánglelkű újságírójának egy másfél évtizedes írását adtuk ma közre vezércikk gyanánt. A publi ugyanezzel a címmel jelent meg az akkori indexes újságírók Matula magazinjában, és bár természetesen Bede sem gondolta vérkomolyan ezt, de az is igaz, hogy ez a fricska nem is állt olyan távol az ő akkori libertáriánus-neokon gondolataitól. Tehát ajánljuk tisztelettel Bede Márton sorait a pénzelvonási tünetei okán már fideszesnek vélt művészeket listázgató és a kormányoldalt létében fenyegető Schilling Árpád és Pintér Béla művész urak figyelmébe!
Ismerek egy csomó magyar művészt, és komolyan mondom, senkinek sem ajánlom, hogy a közelükbe kerüljön. Már zseniális bensőjük megismerése előtt sokkot lehet kapni, olyan ápolatlan mindegyik. A magyar művészek valahogy kötelességüknek érzik, hogy úgy nézzenek ki, mint a disznók. Az átlagos magyar írónak zsíros a haja, undorító barna ruhákban jár, és a lakásába az ÁNTSZ is csak védőfelszerelésben merne belépni. Az ilyesmi nyugaton már rég ciki.
Tényleg senkinek nem ajánlom, hogy korpa közé keveredjen, úgyhogy inkább magamtól elárulom, hogy mi például a magyar művész ünnepnapja. A magyar művész annak a napnak az estéjén rúg be a legjobban, amikor a csókosaiból álló akármilyen állami zsűri megdobja valami szép ösztöndíjjal. A magyar művész a szakmai sikert az állami apanázs millióiban méri, ami most így leírva nem is tűnik olyan rossz megoldásnak, ha már a műveinek nincsenek fogyasztói, legalább valamivel tudja számszerűsíteni a produkcióját. Egy baj van csak: állami pénznek művésznél nincs helye. Soha. Nincsenek kivételek. Soha. Soha. Ne is írjon senki olvasói levelet, mert az összes elképzelhető szcenáriót végiggondoltam, és tényleg SOHA.
Két érvet szokás felhozni, hogy miért is kellene mégis lélegeztetőgépek, árvaházak és hadirokkant-menhelyek helyett csepűrágóknak meg kintornásoknak átutalni az adónkat. Egyrészt, hogy a biztos anyagi háttérnek köszönhetően ezek a semmirekellők nyugodtan tudjanak alkotni, másrészt meg hogy vannak olyan műalkotások, amelyek sokba kerülnek, hiszen verset írni olcsó, a Reichstagot vagy néhány kisebb amerikai szigetet lepellel beborítani viszont kurva drága. Az össztársadalmi érdekkel, ami a műalkotásokhoz fűződik végkép ne jöjjön nekem senki, mert akkor én szeretném a rám eső magyar táncművészet-részt átváltani nyolc kiló bélszínre.
Az első érvet hajlandó vagyok elfogadni akár most azonnal is, egyetlen egy apró kérésem teljesítése esetén. Legyen olyan szíves valaki, és egy számológép segítségével bizonyítsa be nekem, hogy az Altamirától a grime-ig húzódó művészettörténeti évezredek során bármiféle korreláció mutatható ki az alkotó biztos anyagi háttere és stresszmentes életvitele, valamint az általa előállított műalkotások színvonala közt. Aki pénzt ad egy művésznek, az megfosztja szegényt attól, hogy átélje József Attila, Vincent Van Gogh vagy Robert Johnson nyomorúságát! Én nem akarok mindenfelé telezabált szobrászokat meg BMW-vel közlekedő drámaírókat látni. Pláne nem, ha műveik saját magukon kívül senkinek nem okoztak még egy iciri-piciri zsebkatarzist sem, de erről később.
Az is jó szöveg, hogy bizonyos műalkotások egyszerűen nem tudnának elkészülni állami apanázs nélkül, boncoljuk is széjjel most. EZ HÜLYESÉG. Szétboncolva. A Reichstagot minimális pénzből is be lehet csomagolni. Jó sok ideig kell majd lepedőket összevarrni, a gaz korrupt német hatóságok is csak lassan fogják kiadni az engedélyeket kenőpénz nélkül, meg az is lehet, hogy valamelyik haverunk meghal, miközben biztosítókötél nélkül végez ipari alpinizmust Berlin közepén. Magyarul áldozatokat kell majd hozni. Megértem, hogy ez szörnyen hangzik egy évtizedek óta állami ösztöndíjakból élő magyar művésznek, de hát ez van, srácok. Ebben a kurva kapitalizmusban mindannyian áldozatokat hozunk, aki nem elégszik meg a Trabanttal vagy Hajdúszoboszlóval, az minden nap robotol, hogy az összekuporgatott vagyonkájából Mercedest vegyen, vagy befizessen a Neckermannál egy hét Maldív-szigetekre.
Aki nem haveri segítséggel szeretné beborítani a Reichstagot, hanem speckó toronydarukkal, az legyen szíves, és keresse meg rá a pénzt. Vagy írjon olyan könyvet, amit megvesznek tízmillió-ötszázezren, aztán a következő legépeléséhez már vehet magának MacBookot. Nem, egyáltalán nem akarok egyetlen magyar írót vagy bábjátékost sem művészete prostituálására kényszeríteni, mindenkinek szent joga az asztalfióknak meg húsz ismerősnek alkotni, a társadalom csak egy dolgot vár el jogosan ezért cserébe: tessék szépen kimozdulni a műteremből, és elmenni dolgozni. Igen, úgy értem, hogy “munkát”. Nincs mitől félni, nem halt még bele senki, ráadásul tök nagy a választék, bárki lehet bolti eladó, mezőgazdasági idénymunkás vagy felsővezető egy biztosítócégnél.
Ez az idegenkedés a becsületes munkától a művészeknél egyébként is új keletű dolog. Leonardo csak azután rajzolgathatott a saját kedvére, miután naphosszat hadigépeket meg lovasszobrot tervezett a mecénásának, Ludovico Sforzának, Bessenyei György pedig gyakorlatilag őrző-védő feladatokat látott el Mária Terézia mellett, és csak szabad óráiban hódolhatott írói passziójának. Még a full hernyós Csáth Géza is képes volt orvosként praktizálni, nem pedig Ferenc Józsefnél pályázott havi apanázsra. Ezer példa van még a biztosítási ügynök Kafkától a bróker Gauguinig. Ha Mozart csodagyerekként nem szokik hozzá az ingyenéléshez, és kitanul valami normális szakmát, biztosan őt sem a szegények temetőjében kaparják el jelöletlen sírba. Ha ők tudtak a dayjobjuk mellett maradandót alkotni, egészen biztos, hogy mondjuk egy CBA pénztárosi meló mellett is lehetne próbálni és játszani a Katona József Színházban. A legfurcsább ebben tulajdonképpen az, hogy mintha ezeket a művészeket nem tanította volna meg kiskorukban a mamájuk arra, hogy a legfinomabb mindig a saját magunk által dagasztott és megsütött kenyér. Egészen biztos, hogy van egy rakás olyan magyar festő, aki még soha nem próbálta ki, milyen érzés a saját keresetből vásárolt vászonra festeni, és mindig csak az állam által kiutalt, a kortárs festészetből igen keveset profitáló váltókezelők által befizetett adóból finanszírozott ecsetekkel dolgozik.
Mindannyian elnézőbbek lehetnénk ezzel a sok, a közjót dézsmáló Homérosszal, Euripidésszel és Pheidiásszal, ha naponta esnénk egyik katarzisból a másikba a műveik élvezete közben. Nekem a nemzeti ünnepeken rendszeresen zuhogó díjesők környékén mindig nagyon kedves szórakozásom átböngészni a kitüntetettek listáját. Egy kis ideig kényelmetlenül szoktam magam érezni, hogy még az életmű-díjasoknak sem ismerem a töredékét, aztán megnyugszom, hogy más sem.
Ez a beteges díjazási kényszer az elcseszett művészeti felsőoktatásunk terméke. Közpénzből kinevelünk színészeket, rendezőket és textilfestőket, akik aztán hivatásos művészként egész életükön át elvárják az állami apanázst, a végén meg mi érezzük magunkat szarul, biztos nagyon nagy művészek, ha már hatvan éve textilfestenek, adjunk nekik gyorsan valami díjat. Persze, az állam eltart például postásokat is, de azok legalább számonkérhetőek, és ha elherdálják mindannyiunk pénzét, bizony büntetést kapnak. Elég a kivételezésből, és tessék szépen börtönbe csukni azokat az írókat, akik mondjuk felnyalnak valami ösztöndíjat, aztán olyan vígjátékot írnak, amin nem nevet a közönség kétharmados többsége. (Mellesleg hasonlóan kellene bánni a sajtóval is. Kap közpénzt az Élet és Irodalom? Igen. Olvashatatlan a cikkek túlnyomó többsége? Igen. Szabadlábon van Kovács Zoltán főszerkesztő? Igen. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez így nem mehet tovább.)
Ha az állami támogatás egyik pillanatról a másikra megszűnne, és a magyar művészek kénytelenek lennének leendő könyvük vagy filmjük finanszírozásának érdekében minden nap úgy harcolni, mint a társadalom többi tagja, na, akkor egyik pillanatról a másikra tömegek lennének rájuk kíváncsiak. A mama kedvenceit soha nem szereti senki.
Vezető kép: Pintér Béla gyújtó hangú beszédre készül hétfőn a budapesti Madách téren, hogy továbbra is ő költhesse el a magyar adófizetők színházi támogatásait, az arra megválasztott kormányzat helyett. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Bakonyi Gábor.
2019-12-24 at 14:34
“Az ördög a részletekben rejtődzik!”
Nem az a fő kérdés, hogy kell-e pénzt adni a művészeknek, vagy sem,
hanem az, hogy egyáltalán ki nevezhető művésznek, és mennyi az a pénz, amely optimális teljesítményhez vezet. A túl sok pénz ugyanúgy fékezheti a művészi tevékenységet, mint a túl kevés… Az a vadkapitalista szemlélet pedig, hogy “majd a piac eldönti…”, a liberalizmus talaján áll, az pedig már megmutatta működésképtelenségét…
Nincs tehát bizos recept, hogy mit kell tenni!
bl
2019-12-12 at 05:50
A mama kedvenceit soha nem szereti senki. Ez egy kulcsmondat: Amíg a művész állami pénzből él, addig nem fog maradandót alkotni, addig csak nyűg lesz neki a közönség és nem lehetőség. Addig nem lesz őszinte nevetés soha.
bl
2019-12-12 at 05:55
A dilemma lényege: ha nincs állami pénz akkor nincs semmi, ha van állami pénz akkor pedig van ugyan valamai langyos, de az nem jó.
Nézzük_magát_a_dolgot
2019-12-11 at 18:29
Ez buta tréfa volt. Még az “önleleplezés” előtt olvastam a cikket, és nagy komolyan megvédtem a tisztességes művészeket. Kedves PS, sikerült belőlem hülyét csinálniuk. Mert eddig azt hittem, komolyan kell Önöket vennem, ezért sikerült a pompás beugratás. Móka, kacagás a köbön! Utóirat: lehet, hogy a kora délutáni hozzászólásom már az önleleplezés után született, de olvasni azelőtt olvastam, és amikor a sok túl szigorú hozzászólást olvasván később szóltam hozzá, bevallom, akkor nem olvastam el még egyszer az egészet, bár LEHET, hogy akkor már ott volt az önleleplezés. Vagy már első pillanattól ott volt, csak én voltam figyelmetlen reggel? Ez esetben a mostani hozzászólásom tárgytalan.
Amerigo
2019-12-11 at 18:53
T.Kommentelő! Minden tisztelet azon tehetséges színművészeké, akik nem dőltek be ennek a kontraszelektált akcionista bagázsnak, mert az igazi tehetségű színművész(sok van ilyen) nem marcipáfallosszal, nem a direkt, szájbarágós, aktuálpolitikai átértelmezéssel, hanem a karizmájával, gesztusaival, a katarzisra való késztetéssel jeleníti meg az adott színműbeli szerepet, legyen az Shakespeare vagy akár mai modern dráma! A mea culpa elhagyható!
Huth Gergely
2019-12-11 at 20:23
Elnééézéést…. 🙂
Namond
2019-12-11 at 22:05
+ Greta Thunberget választotta az Év Emberének a Time magazin című cikk.
Esvány
2019-12-11 at 17:38
Tán akaratlanul, de felfedte a cikk írója, hogy miért kellett molesztálni a Katona József színház rendezőjének a kolléganőit. Olyan mocskos, visszataszító ábrázata, -mint igazgatójának is- hogy nem tudom van-é nő ezen a földgolyón, aki szívesen venné közeledésüket?
Szedlacsek
2019-12-18 at 09:26
Szavi Béla: képmutató félnótás vagy. Ennyi.
gyozo2018
2019-12-11 at 15:38
“biztos nagyon nagy művészek, ha már hatvan éve textilfestenek, adjunk nekik gyorsan valami díjat. ”
Azért, mert a szélhámos belterjesek egymásnak osztogatták, osztogatják
a díjakat, 99% érdemtelenül, még nem jelenti azt, hogy az érdemeseket is ki kell dobni az ablakon.
gyozo2018
2019-12-11 at 15:36
” miután naphosszat hadigépeket meg lovasszobrot tervezett a mecénásának, Ludovico Sforzának”
Fals példa, megint csak. Ugyanis a saját zsenijét, tehetségét alkalmazta, tehát az is művészi, alkotó munka volt.
Hesslerezredes
2019-12-11 at 15:27
Amikor 2002-2010 között valamelyik jobboldali orgánum – ha jól emlékszem – kérni akart egy kis állami apanázst, akkor azt vágták az arcukba, hogy hja kérem, piacgazdaság van, tartsák el magukat, vagy zárjanak be. Aztán amikor ez megesett velük (Népszabadság), akkor telesírták a világot, hogy jajajajaj az állam ellehetetleníti őket. Mármint a jobboldali kormány. Szóval amit szabad Jupiternek???… Én kérem azt mondom: aki művész, bölcsész, jogász, közgazdász, marketinges, PR-os, politológus, újságíró, kommunikáció szakos és hasonló bűfédiplomista akar lenni – legyen! SAJÁT KÖLTSÉGEN!!! Aki orvos, mérnök akarna lenni? Oké, lehet, felvesz rá hitelt és visszatörleszti kamatostul így-vagy-úgy? Az előző büfédiplomákra is lehet egy-egy állami képzés évente 10-10 főre (a legértelmesebbeknek), az összes többi fizesse meg. Utána pedig majd dönt a piac. Lehet itt írkálni regényeket, darabokat, versikéket – eladható? megveszik? kitermeli az árát? megnézik a darabot? Ha igen – akkor oké. Ha nem – lehet menni szenet lapátolni, vagy mosogatni.
kerekferke
2019-12-11 at 15:29
Ezzel tisztában vannak. A módszer: minden lehetőséget kihasználni
a ferdítésre, kiforgatásra, hazugságra.
Hesslerezredes
2019-12-11 at 15:36
Szegény Hamvas Béla erre – egy nem túl jó – példa: a kádárrendszer nem bírta elviselni, így hát kénytelen volt raktároskodni. Na ő egyébként pont az, aki minden támogatást megérdemelt volna anno, tehát kivétel a szabály alól, de mint kivétel csak erősíti a szabályt, hogy bizony a piacgazdaságban minden áru és annyit ér, amennyit hajlandóak érte fizetni.
Hesslerezredes
2019-12-11 at 15:37
Tudniillik Hamvas Béla ELADHATÓ! Mert jó, amiket írt, keresi a nép, megveszi – a jogdíjasok járnak vele jól, persze.
Paxillus
2019-12-11 at 15:19
Mozart rövid élete folyamán minden nap komponált . Kőkeményen dolgozott, mert szüksége volt rá, hogy fenntartsa magát.
Ebben az írásban ilyen kontextusban semmi keresnivalója.
Betegségben halt meg és az kora nagy szégyene, hogy nem volt, aki tisztességesen eltemesse.
Dezsö
2019-12-11 at 16:05
Szabadkömüves volt..
salieri
2019-12-11 at 21:09
Hallgasd meg a Requiemet! Melyik hangja szabadkőműves? Két akkordot sem tudsz összefűzni és Mozartról mersz ítélkezni. Gyalázatos!
Benedek Károly
2019-12-11 at 15:16
“Aki pénzt ad egy művésznek, az megfosztja szegényt attól, hogy átélje József Attila, Vincent Van Gogh vagy Robert Johnson nyomorúságát!”
Ez is részben igaz. József Attila nem azért költő zseni, mert nyomorgott, hiszen akkor sok-sok millió József Attilánk nyüzsögne a Parnasszuson.
Zseni volt és kész.
S szintén, ugyanúgy, nem születnek zseniálisabb művek, ha valakinek
milliókkal tömik ki a zsebeit.
Ugyanakkor az állami, vagy bármilyen más díj is értékrend és ÉRTÉKFELMUTATÁS.
Benedek Károly
2019-12-11 at 15:26
“Az össztársadalmi érdekkel, ami a műalkotásokhoz fűződik végkép ne jöjjön nekem senki, mert akkor én szeretném a rám eső magyar táncművészet-részt átváltani nyolc kiló bélszínre.”
Na, jó. Legalább is látszólag benne vannak Apáti kis cabrioléi is.
:DDD
kakasmárton
2019-12-11 at 15:10
@rva erős cikk!!! Csak hogy egy nagy szellemet idézzek,/…erős kép/.
Bayer Zsolt ölébe hullott a téma a jövő heti műsorába.
De jó, hogy az internet nem felejt!
irysz
2019-12-11 at 15:20
Jobban hajaz Szentesi/H.Gergely/Dezse szellemiekben és stílusban “fonott ostorára”, megspékelve egy kis Pozsonyi bukéval. 😀
Blanka
2019-12-11 at 14:55
Mindenesetre az Emmy díjas Dér Marina egyetlen újság címlapján / pl.nők lapja / sem szerepel .
Dezsö
2019-12-11 at 16:08
Gera Marina
Béla
2019-12-11 at 14:11
Ez gigatrollkodás volt. 🙂 444 stb még nem állt neki síkitozni?
Gáspár Anette
2019-12-11 at 13:54
Fontos idézet Az Öregtől!
https://azoreg.hu/megint-jonnek-es-jonnek/
.
“Amikor az Antall-Boross korszakban vezettem A HÉT műsorát, szerepet vállaltam a médiaháborúban, akkor egy fogadáson Ungvári Tamás íróval, irodalomtörténésszel beszélgettem.
.
Egyszer csak így szólt hozzám: „…tudod Pista, amit Ti most a Magyar Televízióban csináltok, az számunkra elfogadhatatlan.
.
A sajtó a kiegyezés óta a miénk. Most az egyszer félre néztünk. Többé ilyen nem történhet meg.”
ÉS UGYANEZ A KULTURÁLIS ÉLETBEN IS ÉRVÉNYES!
Nem véletlen, hogy HARÁCSONY HERE megkapta az ukázt, hogy DÖRNER GYÖRGYÖT ÉS A TÁRSULATÁT EL KELL TAKARÍTANI AZ ÚTBÓL!
A kulturális kormányzat mit szándékozik tenni, hogy ez a szubkulturális diktatúra a hálózatukkal együtt végre a helyére kerüljön?!
Amúgy részletes történelmi kutatást igényel, hogy milyen alapon hivatkozott erre ez a haló poraiban is átkozott Ungvári? Ki volt az a gazember, aki azt tanácsolta a Miniszterelnöknek, hogy Ungváriról külön nekrológban emlékezzék meg mint “korunk legnagyobb krónikásáról”?!
Remélem, hogy azóta úgy rúgták seggbe, hogy szálljon, mint “a győzelmi zászló”. Deák hogyan is állt ehhez a csőcselékhez? 1914-ben már létezett a szabadkőműves Deák-páholy, melynek nagymestere Morvay Izsó a székfoglaló beszédében arról értekezik, hogy hogyan kell együvé szervezni és eluralni az összes létező magyarországi páholyt.
Gáspár Anette
2019-12-11 at 14:04
http://www.elib.hu/17500/17578/17578.pdf
gyozo2018
2019-12-11 at 14:16
A kiegyezés 1867-ben volt.
A páholy 1884-ben alakult.
Az irodalmi lapjuk, a Nyugat 1908-ban született.
Hááát…
Veritas Samu
2019-12-11 at 13:23
Pintér Bélához képest egy a bihácsi táborban,a téli hidegben ,papucsban lépkedő migráns gusztusosabbnak,tisztábbnak tűnik,mint Pintér Béla.El tudom képzelni,hogy tetvek mászkálnak csapzott fürtjei között,lehet,hogy ótvaros a bőre,s messziről bűzlik,mint egy nem szellőztetett klozet.A kitüntetését a Gyurcsány kormánytól kapta.Az igénytelenség borzalmas,torz figurája.Ilyen ember nekem,nekünk ne magyarázzon semmit.Szégyen az ellenzék számára is-nem büszkélkednék vele-inkább eldugnám.
Nézzük_magát_a_dolgot
2019-12-11 at 13:04
Nem mondom, rengeteg igazság van ebben a cikkben, sok nagyarcú magára ismerhet, de általánosítani azért túl durva dolog. Sok kiváló ember akad a művészek között is, szerintem olyan arányban, ahogy a társadalom egészében. Valóban, ekkora országban nincs igény ennyi önjelölt színészre, akik egy része Színművészeti “Egyetemen” tanult, más része magántanodákban tanulja a magas művészetet. Azt se tartom jó dolognak, hogy ennyire belterjessé vált a színházi céh, befutott színészek fia-lánya-unokája automatikusan kerül a világot jelentő deszkákra. Nem hiszem, hogy a tehetség öröklődő ajándék, legalábbis komoly teljesítményt igénylő művészeti ágakban ritka, mint a fehér holló: a van Eyckek és Breughelek ritka kivételnek számítanak. Azt is ló farkához kötve seprűzném ki a városból, aki a szemforgatás és más valaki bőrébe bújás mesterségét okító intézményt elnevezte EGYETEMNEK.
Netta
2019-12-11 at 14:01
” a szemforgatás és más valaki bőrébe bújás mesterségét okító intézményt elnevezte EGYETEMNEK.”
Ez hülyeség, mert a másik véglet. Ugyanis akkor a képzőművészeti és iparművészeti sem lehetne egyetem.
Ott -manapság inkább elvileg-, komoly kultúrtörténeti, szakmai elméleti és gyakorlati oktatás folyik. Mármint, kellene, hogy folyjék.
Ezek a mesterség képzést is lezüllesztették a legsötétebb, fasisztoid aberráció szintjére, a szellemi romtelepre.
Amit Papadimitriu Athina elmesélt, az horror.
És azok, akik elkövették az aberrált aljasságot Athina lányával szemben,
meg vannak győződve arról, hogy amit műveltek, az helyénvaló, s cinikusan kiröhögik. Megnevezném azt a gazembert, aki ilyen módszerrel felvételiztet, s azokat is, akik engedelmesen végrehajtották.
vadmagyar
2019-12-11 at 13:02
Brutális cikk. Szomorúan igaz.
Megélhetési művészkedés, belterjes és silány. Testi, szellemi és morális igénytelenségből hogyan is születhetne bármi érték?
Szólok:ugyan ez uralja a magyar tudomány (lásd MTA) és felsőoktatás döntő többségét. A talpon maradó, tiszteletre méltó kivételek világítanak mint a Csőszcsillag a Somlyó nyereg felett.
Sojal
2019-12-11 at 12:27
A közös teherviselés, és az egyéni kisajátítás ellentmondása jelenik meg.
Két terülten, a tudományban és a művészetben ez már régóta szembeszökő.
Úgy látszik a tudományban elmozdulás van az egyensúly felé, a művészetben most kell elvégezni ezt a munkát!
Ricsipaszta
2019-12-11 at 11:37
http://matula.hu/index.php?section=article&rel=38&id=454
Úgy tűnik, nem nagyon esett le senkinek, hogy a mai vezércikk egy 14 évvel ezelőtti Bede Márton-publicisztika a Matuláról. (Elsőre egyébként nekem sem esett le, csak aztán elkezdtem vakarni a fejem, hogy hol olvastam én ezt már.)
Tudszolvasni
2019-12-11 at 13:56
Mert sok síkhülye csak mondja a magáét, anélkül, hogy tudná, miről beszél. Semmivel sem jobbak a tüncikézőknél. Még egy cikk értelmezésére sem képesek, de a tutit megmondják.
TedBaron
2019-12-11 at 11:36
Teljes mértékben egyetértek a cikk tartalmával.
Személy szerint annyit tennék hozzá, hogy a támogatás megszűntével az Új Széchenyi Terv keretén belül egy 8. kategóriát a Kultura (sic. 😀 😀 ) területet is felvennék, oszt az ott leírt feltételek mellett és elfogadásával lehetne pályázni az “elvont” pénzekre kezdve a textilfestőktől a színházakig szigorúan projektalapon.
Oszt jónapot!
A Csöves
2019-12-11 at 11:06
Bravo ! Csak igy tovabb ! A harcot vegig kell vinni ezek ellen a dög verszivok ellen !
Egymast dijazzak a nagy semmiert. Tessek megszamolni, hany szarhazi kapott Kossuth-dijat az utobbi evekben, miközben az arra erdemesek az arokparton vegetalnak. Remelem a kormany vegre veszi maganak a batorsagot es rendet teremt a kulturaban.
Benedek Károly
2019-12-11 at 11:10
A harcot nem szavakkal,l nem írásokkal lehet megvívni, hanem a kormány illetékeseinek a cselekedeteivel.
Elpanaszkodgatunk egymás között, és ebben MEREDÜNK.
Tudszolvasni
2019-12-11 at 14:36
Cselekedni kapával, kaszával a törvények ellenében? Remek ötlet! Rögtön bejönnének a kék sisakosok.
Trma
2019-12-11 at 10:42
Tessék ezt kiplakátolni minden busz és villamos megállóba!
Testhezálló feladat a fidelitasnak.
Gáspár Anette
2019-12-11 at 11:08
S ki olvasná el? Már a plakátok olvashatóságát is manipulálják.
A villamosmegálló elektromos reklámfelületén az ócska, a silány reklámot tartalmazó nagyplakát lassan fordul meg.
Megjelentettek Szabó Magda karácsonyi írásaiból egy kötetet. A plakáton Szabó Magda arca, s egy 10 mondatos idézet az írásából, hogy mit jelent neki a karácsony. Olyan gyorsan fut felfelé és fordul a plakát, hogy nincs időd elolvasni. A 10 mondatot négyszeri nekifutásra tudtam megismerni, meg kellett várnom, míg visszafordul, pedig gyorsolvasó vagyok, egybefüggően vagyok képes egy-egy szövegtömböt olsvasni. De ha pillanatok alatt eltűnik a szemed elől, akkor ez sem segít.ű
A plakáthely bérleti díjat nyilván kifizették, nem is keveset, milliókba kerül. Viszont így is lehet manipulálni.
Meg úgy is, hogy elfogadják a jegyirodában a megbízást, hogy eladják a koncertedre a jegyeket, de valahogy a szórólapjaid a pulton álló, lehajló, nagylevelű virágok alá kerülnek, s ha célzottan azért tér be valaki, mert a te előadásodra akar jegyet venni, azt hazudják, hogy elfogyott, de vegyen a másik előadásra, inkább azt ajánlják.
A barátom személyes tapasztalata a 200-es évek közepéről.
utálat
2019-12-11 at 10:40
Ki ez a Pintér? Úgy néz ki mint egy korcs ,de szerintem az is.Még az életben nem hallottam róla.Ezek meg a kultúra? Csak a pénz kell nekik.Tartsák el magukat mint ahogy én is a családomat!!! Vagy dögöljenek éhen!!!
Dobi56
2019-12-11 at 10:27
Shilling nem emigrált Párizsba? Úgy látszik ott nem kapott állami apanázst a “művészetére”.
Spectator
2019-12-11 at 10:21
Szegény hazám! Ahol ezzel a gyűlölködő, pitiáner, nívótlan ellenzéki értelmiséggel szemben ilyen arcpirítóan bugris, csatornalétől szottyos, büdös csomagolásban tud megjelenni még a nemzeti gondolat is. Ez az írás szellemeskedne, de valami felfoghatatlan mértékben stílustalan; okoskodna, de hihetetlenül ostoba; nemzetieskedne, de az indexes cikkek stílusát majmolja, és azt képzeli, hogy a magyartalan, “pesties” nyegleségtől, trágárkodástól majd ellenállhatatlanul lebilincselő,”trendi” lesz.
Ugye, nem olvastam elég figyelmesen, és ez nem egy igazi cikk, csak valami paródia vagy idézet valakitől, aki részegen handabandázott egy kocsmában, esetleg valami sztálinista parafrázis? Ha mégsem, akkor félve megkérdezném: ugye, van itt még olyan, hogy főszerkesztő? Ugye, nem tiltotta el a szemorvos a monitornézéstől – hosszabb időre? (Csak azért, mert ez eddig egy színvonalasabb jobboldali sajtóterméknek tűnt). Vagy másról van szó? Ez a névtelenségbe burkolózó sötétség tudatos? Ennyibe nézitek a nemzeti oldal újságolvasóit? Csiszolgatjátok, formálgatjátok az ízlésünket, igényszintünket?
Dobi56
2019-12-11 at 10:30
A tartalomról is van véleményed, vagy csak ekézgetsz?
Tudszolvasni
2019-12-11 at 13:52
A cikket Bede Márton írta másfél évvel ezelőtt a 444-ben. A PS most idézi sorait.
Jó lenne először figyelmesen elolvasni az elejétől a végéig azt, amiről véleményt mondunk!
Tudszolvasni
2019-12-11 at 14:05
javítás: ez egy másfél évtizeddel ezelőtti Bede Márton cikk. Elnézést kérek!
Zsuzsanna
2019-12-11 at 14:03
A cikk bevezetését is el kellett volna olvasni. Idézek belőle: “Bede Márton, a 444.hu lánglelkű újságírójának egy másfél évtizedes írását adtuk ma közre vezércikk gyanánt”, az Indexben is megjelent. Így már máshogy látja, igaz?
nemŐKmenők
2019-12-11 at 10:13
…ők azok, akik elvárják, hogy meghajolj ha netán szembe jön veled, ők azok akik elvárják, hogy előre engedd őket, (az se baj ha éppen nem hölgy az illető nagybecsű) ők azok akik méltatlankodnak ha összejön százezres nagyságrendben a kifizetetlen parkolási díjuk, ők azok akik a “kedvenc” éttermükben, reggel délben és este olyan számlákat hagynak kifizetetlen, hogy összességében milliós nagyságrend is lehet a tétel, és tartoznak éveken át, majd a feledésbe merítkeznek, ők azok akik mindenhol és mindenkor elvárják a mély tiszteletet, ők azok akik szidják a rezsicsökkentést, és hülyeségnek tartják, majd hőbörögnek, és szidalmaznak szolgáltatókat, ha a szolgáltatás megszüntetésre felszólítást kapnak a közművektől kifizetetlen számláik okán, legyen az víz,villany,avagy gáz, ők azok akik elvárják, hogy hajbókolás mellett előre engedd ha netán a pénztárnál állnak véletlen sorba, ők azok kik megsértődnek vérig, ha netán hétköznapi embernek nézik, és véletlen nem ismerik föl megmattult imázsáukat, ők azok akik mindenből a legjobbat kívánják, mert rendületlen hiszik, hogy nekik az jár, ők azok akik elvárják, hogy a náluk különbek is magasztalják, ha érdemlik, ha nem, ők azok akik ha tesznek valamit másokért, akkor azt dicshimnusz övezze, ha kell, ha nem, hosszú éveken át. Lehetne még sorolni hosszan a kiváltságok sorát, melyről meggyőződéssel hiszik, hogy nekik, és csak nekik elsősorban jár! Jár mindenkor, mindenkitől és lehetőleg minden, mert ők az ŐK, akik annyi mindent nyújtanak az “alattvalóknak” azoknak kik föl nem érhetnek tehetségükhöz a tehetségtelenségükben. Ők azok akik úgy nyírják egymást, hogy az megszégyeníti még a tősgyökeres mafiát is. Ugyanis ha az apanázs csökken a másik zseni által az előző rovására, netán jobb az alkotása, akkor a válogatott aljasságok sorának vágyával tör a megvalósításra. Végül is, az alkotás, a készség annak kifejezés módjára emberi adottság. légyen az szóban, képben, szerepben. Kinél erősebb, kinél gyengébb, ezt ismerhetjük a múltból, és a hétköznapokból is, nem kéne túllihegni! És jó lenne több szerénység melyet gyakorolhatnának, ők a “csepűrágók” és szolgálók! Mert mint illenék tudniuk, ők a művészetek szolgái, és főleg, a NAGYÉRDEMŰ szolgái, akiket így vagy úgy, de szórakoztatnak, mert ez a feladatuk, és nem a kiváltságuk. Sokan vannak, és többen, kik úgynevezett hétköznapi emberek, és állítható, nagyon jó színészek, festők, rajzolók, és még dudorászni is tudnak, sőt ha kell dalolnak is. No, meg miegymás! Pl. bűvészek. Ja…?…a barlangrajzok alkotója, alkotói vajh mily kiváltságokat élvezhettek a többi halandó “ős” között?…
Varga Zoltán János.
2019-12-11 at 10:09
Ezek az én szememben senkik. Nem tettek le semmit az asztalra. Ja. A szinésznőcskék a feneküket. NA. Azt igen. Kiváncsi lennék hogy ezek akik most tüntiztek kint a nagyvilágban mennyire tudnának érvényesülni. SEHOGY. Itt jó nekik mert azt a sok szart amit előadnak még vannak aki meg nézik. Különben kifilogástalan az írás. És nagyon jól tudjuk hogy fáj az igazság. És tisztelet azok elött akik nagyon sokat le tettek az asztalra. Mert vannak.
Benedek Károly
2019-12-11 at 10:41
Az ilyenek legyalult agyú és lelkű tömegeket tudnak a színházba csalogatni.
Már nincs meg a görög-latin alapműveltség.
Ezek már a Kádár-érában is az ilyen avantgardnak nevezett perforált agymenéseket hitték magaskultúrának. Mivel a “szabadság” jegyében kultúrát bomlasztó értelmetlenségeket zúdítottak rájuk, ezért azt hitték, hogy azért nem értik, mert nem érnek el olyan filozófiai, ködös magaslatokba.
És rajongtak a semmiért.
Ez a söpredék horda járt kézzel kötött, koszlott, büdös, kopott, kinyúlt pulóverekben, járt koszos tarisznyával, fapapucsban a Madáchba és Nemzetibe.
A 70-es években kezdődött, amikor nekünk még megtanították a szüleink, a tanítóink, a tanáraink, hogy a színház, a múzeum “templom”, oda csak tisztán, ápoltan, ünnepi ruhában illik belépni.
Akkor jelentek meg a kócos, koszlott, rágógumis, toplák “újértelmiségiek”.
S mivel szembenállást sugalltak a fennálló, valóban diktatórikus rendszerrel,
a fiatalok kezdték követni őket.
S hogy ez mennyire balról jött, abból is kitűnt, hogy a KISZ és a munkásőrsége, az Ifjú Gárda is kezdett szépen ebbe a jelmezbe öltözni, hogy vonzzák a fiatalokat.
Ezekről a meghatározó jelenségekről az egész szerkesztőség nagyon keveset tudhat, hiszen vagy csecsemők voltak, vagy még meg sem születtek.
Az Öreg egészen biztosan emlékszik rá.
Az a civilizálatlan, torpedóromboló horda, akikről a cikkben összefoglalták a jellemző vonásokat, Aczél öröksége. A magyarországi színházak és általában a művészetek élén sok-sok kis aczél irányítja a forgalmat, egymással szoros szövetségben, hálózatban.
A kormánynak ebben nagy a felelőssége, mert csak a felszínt kapirgálja,
de nem robbantja szét a hálózat szövetét.
Micsoda önellentmondás, micsoda abszurd, hogy pl. kormány a keresztény/nemzeti kultúráról, a keresztény nemzetállam fennmaradásáról papol, miközben a kultúra egészének az irányítását a balliberális hálózatnál hagyja, és közülük választja az összes kulturális államtitkárt.
Ne a lózungokat tekintsük, hanem a cselekedetet, vagy az elmaradt cselekedetet.
Mindannyiszor, amikor telídőtött a nemzeti oldal, leváltották az aktuálist és jött az új, hogy reményt adjon, mígnem ő is le nem járta magát: a támogatásokat azok kapják, akik a százmilliók, milliárdok felmarkolása után szembeköpik a kormányt és a magyarokat.
Fekete Péter mit lép annak érdekében, hogy teljesen új alapokra helyezzék az államilag fenntartott Színház és Filmművészeti Egyetemet?! Hogy a bűnpártoló, a bűncselekményeket eltussoló egész vezérkart eltakarítsák?
Hogy a munkatársait zsaroló kényszerszerződésben bűnpártolásra, az áldozatokat zsaroló kényszerszerződésben a jogi elégtételtől megfosztó Máté eltakarodjon ca Katona éléről?! Az már a plusz adalék a velejéig romlott erkölcsiségéhez, hogy az áldozatokat is kivezényelték az elkövető melletti tüntetésre.
Megtették a büntető feljelentéseket?
Fekete Péter kezeit mossa, más a dolga, építeni kell a Nemzeti Cirkuszt?
Tudszolvasni
2019-12-11 at 14:32
Több mondatának tartalmável is egyetértek. De sajnos megint bujtatja sorai mögött a kormány ekézését. Úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a dolgok nem vihetők keresztül úgy, ahogyan “elvárja”. Pl. szándékosan összemossa a kormányzati és a fenntartói hatásköri lehetőségeket, és mivel -ahogy látom, néhány kivételtől eltekintve- nem a legfigyelmesebb olvasók szólnak hozzá, alattomosan hergeli őket. Ez volt a tipikus jobbikos módszer: hazafiaskodással magunk mellé állítjuk a radikálisokat (ész nélkül fejjel a falnak rohanókat), elbódítjuk, majd megvezetjük őket az “oszd meg és uralkodj!” taktika jegyében. A proli gondolkodásmódra épít (némi zsenigőggel és Prőhle-fóbival) sunyin, orvul a kormány ellen. El kell ismerni, meglehetősen kitartóan végzi a munkáját, megdolgozik a jutalomért, bármi legyen is az.
Netta
2019-12-11 at 10:52
A helyzet nem bonyolult, de reménytelen.
A tehetséges színészeket is átképzik idomítható kisállattá.
Csak nézd meg az utóbbi 20 évben készült magyar pénzből finanszírozott, amerikai típusú egyentakarmányt. Mindegyik szereplőnek ugyanaz a gesztusrendszere, mimika rendszere.
Azok a filmek, melyekben Latinovits, Sinkovits, Sütz Ila, Sztankay, Psota, Bessenyei, Garas, Márkus László, Törőcsik, Bodrogi, Mécs, Tordy, Tolnay, Bujtor, Bánhidi László, Zenthe, Hacser Józsa, stb., stb. szerepeltek, nélkülük, az egyéni karakterük nélkül nulla lettek volna. Olyan kisugárzásuk volt, hogy pótolhatatlan űrt hagytak maguk után. És feledhetetlenek.
Egyiket sem lehetne felcserélni a másikkal.
A mai filmszínécsnőkéket és színészecskéket, Nagy Ervinnel és a kis Ónodival együtt bármikor, bárkivel lehet helyettesíteni, akárki, akárhogy is állítja az ellenkezőjét. Tucat alakok, tucatarcok, semmi egyéni.
.
S ha mégis, akkor addig gyalulják, forgácsolják, míg egyenfigura nem lesz belőle. Ma már szinte minden darab “rendezői” darab. Nem a színész egyéniségére épít, hanem a rendező agymenéseit papírmasé figuraként megjelenítő, sematikus bábra.
Ezt beismerik, nem ismerik be, vagy csak magukban szenvedik meg a még élő,
egyéniségükben páratlan színészeink, nem tudhatjuk. Élni kell, nekik pedig az élet a színpad.
Amerigo
2019-12-11 at 18:41
10/10. Hogy ez mennyire igaz, itt egy idézet V.I.-tól:(168 óra, pfej, de ettől még igaz, és nem lehet azt mondani, hogy a fideszsajtó!!! etc.)
” A színházban már nem a színész fontos, hanem a rendező, aki saját életművét szeretné megvalósítani. Ebben a színész legfeljebb eszköz. Én ezt rendezői csordaszínháznak hívom. A színésznek az a dolga, hogy mindenben alávesse magát a rendezőnek, ne legyen önállóan gondolkodó személyiség, aki a sorsát irányítja!”
Netta
2019-12-11 at 09:59
” végkép”
Helyett: végképp.
A végképpen rövidítése.
Amúgy, de!
Igen is, adni kell díjat, elismerést, melyeket egy valóban világnézettől elfogulatlan grémiumnak kellene odaítélnie, + az olvasóknak.
Ne keverje össze a szerző (szerzők) a kulturális, szellemi szélhámosokat
az alkotóművészekkel.
Ebben a gondolatmenetben egybemossa a tehetséget a szélhámossal.
Hogy a kettőt meg tudja különböztetni egymástól az olvasó, a színházlátogató, ahhoz szüntelen pallérozni kell a műveltségét, már csecsemő korában meg kell alapozni azzal, hogy nem engedem akármilyen kötött-fűzött szemét közelébe, dalokkal, mondókákkal, vers remekekkel fejlesztem a hallását, lelkét, látását…
Aki pedig remekműveket alkot, ugyanúgy meg kell becsülni, mint a győztes, zseniális hadvezért, a tudós zsenit.
A baj az, hogy 2010 óta sem változott semmi: a kultúra irányítását 100%-osan az antikultúrát képviselő horda kezében hagyta.
És a színházak finanszírozásával kapcsolatos törvénytervezettel is csak a szarnak adtak egy pofont, de nem takarították ki, nem statuáltak példát azzal, hogy az SZFE és a Katona egész vezérkarát kirúgták volna a bús fenébe!
irysz
2019-12-11 at 11:24
Egyetértek. Az alkotó alkotói/teremtő RANGJÁT el kell elismerni; fel kell mutatni, rá kell irányítani a figyelmet, hogy mi és ki AZ ÉRTÉK, AZ ÉRTÉKTEREMTŐ.
Nincs helye ebben a vitának, hogy ki mondja meg, hogy mi az érték. Az érték alapvetően AZ EMBERI.
Ahogy Döbrentei Kornél mondta, az író és írásmű, de MINDEN ALKOTÓ ÉS ALKOTÁSA ERKÖLCSI MINŐSÉG is.
Kérdés, hogy aki gondolatot közvetít (legyen bármelyik művészeti ág művelője), annak Krisztus, vagy Júdás-e az “erkölcsi ” etalon.
Logikus
2019-12-11 at 09:55
Nagyon jó cikk, én is hasonló véleményen vagyok, de ilyen briliánsan nem sikerült megfogalmaznom! 🙂
Pantha rei
2019-12-11 at 09:54
Hogy kicsúfolták Horn Gyulát, amikor a nem termelő szakmákra felkészítő egyetemek túlbúrjánzását kárhoztatta!
” Nem kell annyi filozófus!” -mondta. A bölcsész és jogászképzésben érdekeltek kiröhögték.
Azért, mert pufajkásként a nép közé lőtt a Nyugatinál ( NEM FELEJTJÜK EL, HAVAS SZOFI!) még voltak jó meglátásai és húzásai ( pl.: nem engedett Soros nyomásának)
Benedek Károly
2019-12-11 at 10:06
Ugyanazok használták a már akkor szétivott agyú Horn Gyulát, mint akik most a viszkisbutykos Gyurcsányt, aki a kisfiával úgy fotózkodott, hogy a képen látszik a szekrény tetején a kiürített viszkisüveg.
Tuti
2019-12-11 at 09:54
kik ezek?
megnezi oket az ember barmelyik darabban vagy filmen az az erzese tamad, mintha valami falusi vursliban lenne!
hol vannak a Sinkovicsok, Besenyeik?
akik ha csak megszolaltak, az ember hatan futkosott a hideg a gyonyortol!
ezek meg csak sikitoznak, mint a k..vak es kirazza az embert a hideg!
a sok hulye meg aleltan nezi, h ok a muveszek, mert azt mondjak roluk,h ok a muveszek es ha nem mondod te is azr akkor paraszt vagy!
egyetertek ezzel a tabudontogetessel!!!
100 evvel ezelott egy bator gondolkodo ezt mar megtette Angliaban!
GK Chesterton: Eretnekek
Benedek Károly
2019-12-11 at 10:07
” az az erzese tamad, mintha valami falusi vursliban lenne!”
Hát nem. A falusi vurstliban emberarcú és emberlelkű csepűrágók mókáztak.
raber
2019-12-11 at 11:55
Ó, nagyon szeretem Chesterton írásait. Zseniálisan éleslátó!
Molnár József
2019-12-11 at 14:56
Csakhogy azelőtt egy Montágh Imre tanította szép beszédre a színészeket.
Most pedig a parlamenti ellenzéktől tanulnak. Mint a lófaszjankó Hatházy.
Ó mond te kit választanál?
Retzkír
2019-12-11 at 09:53
Hu-hu, ez kemény cikk volt.
Nem mondom, hogy nem igaz az írás. Sőt…
Várom a reakciókat a komcsiktól. ?
Vizi János
2019-12-11 at 09:56
Akkor fognak reagálni rá, majd ha a mocsári rigó kardot ránt!!!
Retzkír
2019-12-11 at 13:00
Ugye! Nem is PS-ék írták.
Gyanúsan kemény cikk, még Pilhál se fogalmaz ilyen keményen.
?
Retzkír
2019-12-12 at 11:20
Nem, valóban nem vagyok hozzászokva. A hideg ráz az ilyen nagypofájú, “fejjel a falnak” emberektől, mint te is. Aki kifelé azt kommunikálja milyen fene toleráns, de a b@szott nagy egója miatt, sz@arik rá ki és milyen mélyen bánt meg, tapos a földbe…
Hát ezért volt gyanús a cikk. (És igen, nem olvasok 444-et)
Retzkír
2019-12-12 at 11:21
kit
Benedek Károly
2019-12-11 at 09:49
“A magyar művészek valahogy kötelességüknek érzik, hogy úgy nézzenek ki, mint a disznók. Az átlagos magyar írónak zsíros a haja, undorító barna ruhákban jár, és a lakásába az ÁNTSZ is csak védőfelszerelésben merne belépni. ”
Nem. Ezek nem magyarok.
Ezek a romkocsmatöltelék belpesti újprolik.
Tuti
2019-12-11 at 10:00
10/10
az idezetre es a kommentre
raber
2019-12-11 at 11:54
És sokan a választott nép fiai.
Ökör&Jupiter
2019-12-11 at 09:44
A mosdatlan, ápolatlan jezőkkel Dés-szaxis-Laci Művész Úrra tetszett célozni???
Akár igen, akár nem a válasz, ez kimeríti a rejtett antisémitizmus fogalmát.
gyozo2018
2019-12-11 at 10:01
Hülye.
Vulévu
2019-12-11 at 15:13
Győző, nem érezted az iróniát?
Magd@
2019-12-11 at 09:37
Ki az a Pintér Béla?
Tuti
2019-12-11 at 09:56
kb 10 eve – az akkori parom – elrangatott egy eloadasara a mugyetemre!
a darab negyedenel (amikor fellabon beugralt egy no, piros kimonoban es ropikat dugdosott a hajaba) felalltam es kimentem…
nekem ez az emlekem pinter belarol
de a bufeben jo volt az Ischler!
azt bizto nem bela sutotte
Királytigris
2019-12-14 at 19:32
A jó isler sütéshez szakmai tudás kell. Bélus nem ért semmihez!
Királytigris
2019-12-14 at 19:33
Az öreg Pintér fia.
Anonym
2019-12-11 at 09:36
Kicsit tulzás hogy a Gothar is havi 600000 forintot kap a semmiért.Ez a dijazås meg a vele járo pénzek feleslegesek.Nem is hiszem hogy van ilyesmi a világon másfelé.
vasas
2019-12-11 at 09:30
Egy fillért se nekik! Legyenek függetlenek ,tartsák el magukat mint sok más dolgozó honfitársunk!
Királytigris
2019-12-14 at 19:28
Korrekt!
Poppy
2019-12-11 at 09:26
A cikk tökéletesen mutatja a jelenlegi helyzetet. Egyetértek minden szavával. Éljenek,működjenek piaci alapon. Nincs ingyen élősködés!!!
Szavi Béla
2019-12-11 at 22:09
A művészet önmagában nem piacképes. Az akár független, akár párthoz kötődik, képtelenség a működését a jegyárakból kifizetni.
zoltaiguszti
2019-12-12 at 03:07
Érdekes a Globe anno egy Shakespeare-vel akiből az utókor csinált nagy írót a maga idejében csak egy sikeres angol író volt csak piacképes volt.Pedig akkor se voltak vastagabbak a népek.
Jah’ az igaz hogy Shakespeare mellette pl Gabonakerskeskedett, van róla egy ilyen szobor is, továbbá akkor egy darab 2 hétig ha ment.
Pörögni kell drágáim pörögni.
Királytigris
2019-12-14 at 19:27
Ha nem tud megélni a művészetéből a művész, akkor tanuljon szakmát, vállaljon munkát, és mint amatőr színészkedjen. Ha nagy tehetség akkor úgy is leszerződtetik, és akkor a megélhetése biztosítva van, persze az is csak addig, amíg fut a szekér. Ha addig nem keresett annyit, hogy megtud élni belőle élete végéig, akkor bizony megint dolgozni kell!
Az USA-ban hogy is van ez a művészesdi?
Mindenkinek meg kell értenie, hogy a művészetből csak a szupertehetségek tudnak megélni a kapitalizmusban!
Kétes
2019-12-11 at 09:24
Minden szavad igaz!
Mellesleg többnyire a szakmájához nem értő középszer a leghangosabb. Ez igaz Karácsonyra és a túlhízott Nagy Ervinre is. Gy. Némethre szót sem pazarolok, mert ő mocsár maga. Öszegezve: mind ingyenélő!
orygabor
2019-12-11 at 09:24
Mozart egy kicsit fájt. Ő dolgozott keményen, csakhát akkor is a csókos tehetségtelenek kapták a zsíros állásokat.
Vajda Miklós
2019-12-11 at 11:11
Mozarttal az volt a baj, hogy annak ellenére, hogy figyelmeztették arra, hogy a Varázsfuvolában ne fedjen föl szabadkőműves titkokat, megtette. sajnos korán meghalt.
Hannah
2019-12-11 at 16:12
És a páholy szabálya szerint “kaparták el”
Béla
2019-12-11 at 09:15
Ezen “művészek” többsége (szélső)liberális. Azok mindig a piac felsőbbrendűségét hirdetik, kivéve ha magukról van szó. Akkor elvárják, sőt követelik az állami millókat, mert ugye a művészetükkel ha valós áron el kellene adniuk a többsége éhen halna. Persze ha el kell számolni vele mire is költik akkor fel vannak háborodva. Én meg attól vagyok felháborodva, hogy a legtöbbjük alanyi jogon átlag felett akar megélni abból, hogy ő művész (a mi adónkból). Egyébként a mindenféle élsportolóknál, főleg falábú focistáknál dettó. De azok legalább nem mennek tüntikézni és diktatúráznak.
sanyi
2019-12-11 at 16:27
Ki nézne nemzetgyalázó unalmas szarokat 70 000 forintos jegyárral (önköltség+nyereség)?
Hogy gondolták? A nemzetgyalázás a világ egyetlen országában sem piacképes.
olszal
2019-12-11 at 09:12
Perfekt!
A Lajtán túli írástudó lapokban is meg kellene jelentetni.
A neten pedig terjeszteni kellene a legnagyobb közösségi oldalon.
Bár, nem vagyok abban biztos, hogy nem tiltanák le, mert mint köztudott a Cukorhegyi származása ugyanaz mint a mostanság egyre inkább nem a tehetségükkel, de a szájukkal kitűnő un.művészeké…
ómió
2019-12-11 at 09:09
Pedig, ha eteted, még akár a legjobb hátbaszúród is válhat belőle!
Gullwing
2019-12-11 at 09:08
Ezek másod,meg sokad osztályú művészecskék.
Állami apanázs nélkül mind éhen döglene.
J.G.
2019-12-11 at 11:05
Kell a pénz a kormánytól, hogy legyen min megbuktatni!
Azután majd ők megmondják, hogy hol állhat a Jászi Oszkár szobra a Szent Istváné helyett!
Szavi Béla
2019-12-11 at 22:05
Kár olyan helyen keresni az ellenséget, ahol nincs. Ezzel a törvénnyel olyanok is felbőszíthetők, akiknek alapvetően nincs problémája a nemzeti öntudatával (pl. én). A kormány az egész színházi szakmát megbélyegzi. Ez kb. annyira ízléstelen eljárás, mint amikor egy ateista minden papot pedofilnak mond egyetlen rossz példából kiindulva.
Láttunk már ilyet: a kormány szerint az MTA függetlenségéért tüntető szakemberek is Soros pénzeltjei voltak. Miért hergeli a kormány egymás ellen az embereket? Ennek én nagyon nem örülök konzervatívként, színházba járóként, egészséges hazaszeretettel rendelkező, az akadémiai szabadságot támogató műszaki szakemberként.
Pintér Bélát lehet szeretni vagy nem szeretni, de sokadrangúnak azért ne nevezzük. Remek darabjai vannak, országosan ismert és elismert szerző, aki maga is nem egy darabjában szerepel.
Szedlacsek
2019-12-18 at 09:25
Szavi Béla: képmutató félnótás vagy. Ennyi.
sanyi
2019-12-11 at 16:24
Petőfi idejében csepűrágónak hívták a tehetségtelen ripacsokat.
Nagyon jó cikk, szomorú, hogy az idő semmit nem koptatott rajta.(befejezetlen rendszerváltás)
Magyarországon csak az értékteremtő dolgozó réteget szopatták rendszerváltással meg a munkanélküliséggel. Csak a privatizált gyárak zártak be. A libsik is csak a kórházakat akarták privatizálni, a színházakat sohasem. Pedig az lett volna a legjobb a színjátszásnak is.
Királytigris
2019-12-14 at 19:18
Ez nagyon jó!
A színházakat privatizálni???
Ki az a marha, hogy egy kőkeményen veszteséges valamit a nyakába vegyen?
sanyi
2019-12-11 at 16:32
Még a kutatóknak is pályázatokkal kell bíbelődnie, ha állami pénzt akarnak műszerekre. Nem jár automatikusan sehol a világban.
Szavi Béla
2019-12-11 at 21:55
sanyi! a művészek is pályáznak, nem pályázat nélkül jár a pénz.
Állami támogatás nélkül olyan drága lenne a jegy, hogy senki sem tudná kifizetni. Egy kis társulat ~100 fős előadásán ~2000 forintos jegyárakból aligha jön össze a kellő pénz, amit a technikára, bárköltségre és minden másra költenek el. Ehhez kb. minden nézőben tízezreket kellene fizetnie.
Azért fizetünk adót, hogy aki művelődni szeretne, az ne a pénz miatt gondolja meg magát. Az államnak feladata, hogy hogy ezeket a pénzeket elossza. A tao tűrhető rendszer volt, de a hiánya a kis társulatok létét fenyegeti. Sajnos minden friss átszervezés mostanában épp a nyerészkedőknek kedvezett, akik túlárazott, sok férőhelyes, de tiszteletjegyekkel “kipárnázott” megakoncerteket szerveztek. Sajnos mindig a kis társulatok járnak pórul. Ismerek ilyen társulati tagot, nem mondhatnám túlfizetettnek, többsége lelkesedésből csinálja.