Ne féljetek, magyarok, itt vannak a cigányok! – Harmincegy éve tört ki a román pogrom Marosvásárhelyen

Harmincegy esztendeje tört ki az öt halálos áldozatot követelő román pogrom Marosvásárhelyen, amelynek hátterében az állhatott, hogy a kommunizmus hosszú évtizedei után a városban március 15-ét megünneplő magyarok megemlékezését a román államhatalom arra használta fel, hogy felhergelje a parasztokat azzal: a magyarok vissza akarják foglalni Erdélyt. A leitatott, kapákkal, kaszákkal, fejszékkel felfegyverzett csőcselék benyomult a városba, összeverték Sütő András írót, aki az egyik szemét elveszítette emiatt, és megtámadták az RMDSZ székházát is. A másnapi tiltakozáson még több magyar vér folyt volna, ha nem kelnek a magyarok védelmére a környékbeli cigányok és a székelyek, akik szétkergették a románokat. Az eseményeknek helyiként szemtanúja volt Zsigmond Barna Pál, a Fidesz országgyűlési képviselője, aki az évfordulón közzétett Facebook-bejegyzése mellett a PestiSrácok.hu-val is megosztotta emlékeit.

31 éve: Marosvásárhely Fekete Március. Harmincegy évvel ezelőtt, 1990 március 19-én leállt a megszokott élet Marosvásárhelyen. Egyik pillanatról a másikra háborús helyzet alakult ki a városban, minden megváltozott, hasonlóan a mai vészhelyzethez. Az akkori posztkommunista, Iliescu-féle román vezetés a poraiból feltámadó Securitate közreműködésével megtámadta Marosvásárhely magyarságát. Félrevezetett és leitatott román tömegeket hoztak a városba, ahol lerohanták a magyarokat. A város magyarsága, a helyi cigányok és környékbeli székelyek segítségével megvédte magát. Azokat a napokat, akik megéltük és átéltük soha nem felejtjük el. Több halálos áldozata volt a pogromnak, az események után a román bíróságok csak magyarokat és cigányokat ítéltek el. A pogrom igazi kitervelőit ma sem vonták felelősségre. És bár március 21-én véget ért a vérontás, csak nagyon lassan gyógyultak be a sebek. Azzal, hogy tavaly szeptemberben a marosvásárhelyiek Soós Zoltánt választották polgármesternek, egy új korszak kezdődött a városban. Ideje lezárni a múltat “kitenni a pontot a mondat végére” hirdette meg Soós. Egyetértek vele: a kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködés az egyetlen járható út a fejlődés felé. A gyűlölet és megosztottság azonban az elmúlt napokban is felütötte a fejét. Bukott politikai szereplők így próbálnak népszerűséget szerezni, egyesek büntetnek a magyar zászlóért, de mi nem engedhetünk a manipulációnak, sokkal többen vannak mindkét oldalon, akik a múlttal is szembenéző valós megbékélést akarnak! Azzal, hogy decembertől, az RMDSZ-t is a soraiban tudó, új kormánya van Romániának reméljük, hogy a két ország kapcsolataiban új fejezet kezdődik!

– írta pénteki Facebook-bejegyzésében a Fidesz országgyűlési képviselője, volt csíkszeredai főkonzul.

Zsigmond Barna Pál a PestiSrácok.hu-val is megosztotta emlékeit. A Fidesz országgyűlési képviselője Marosvásárhelyen született, ott is élt sokáig, és szemtanúja volt az 1990. március 19-én kezdődött eseményeknek. A honatya az előzményekről elmondta, hogy a nyolcvanas évekre a Ceausescu-dikatúra a nacionalista-kommunista irányba indult el, a hatalom magyarellenes megnyilvánulásai terén Marosvásárhely elsődleges frontzónának számított. Más erdélyi nagyvárosok, Nagyvárad, Kolozsvár elrománosítása addigra már megtörtént, de Marosvásárhelyen még többségben voltak a magyarok. Az 1989-es forradalom napjaiban még úgy tűnt, hogy sikerül visszaállítani a korábban kivívott magyar pozíciókat például az oktatás terén, de 1990 tavaszára már például a helyi orvosi egyetemen – amely régebben magyar nyelvű intézmény volt – eljutottunk odáig, hogy csak néhány százaléknyi magyar hallgató maradt. A magyar nyelvű oktatást drámai mértékben visszaszorította a román hatalom, a marosvásárhelyi magyarok pedig éppen ezt szerették volna erősíteni. A véres események előtt bő egy hónappal a helyi magyarság békés demonstrációt szervezett szándékaik kinyilvánítására, a viták azonban nem vezettek eredményre.

Háttérben a hivatalosan már nem létező Securitate

Elérkezett március 15-e, amikor a kommunizmus hosszú évtizedei után először emlékezhettek meg nemzeti ünnepünkről a helyi magyarok. A betelepített románok nem értették, hogy mi történik körülöttük, a román média pedig beléjük sulykolta, hogy a magyarok vissza akarják foglalni Erdélyt. Az egyre fokozódó feszültséghez valószínűleg hozzájárult az is, hogy a forradalom napjaiban ugyan megszüntették a hírhedt Securitatét, de az továbbra is a háttérben tevékenykedett, és hergelte a románokat. Hasonló pogromot akartak statuálni Szatmárnémetiben is, de ott nem sikerült a tervük. Marosvásárhelyen azonban igen, buszokkal utaztatták be a városba a környékbeli román parasztokat, akiket leitattak, és akik kapákkal, kaszákkal, fejszékkel érkeztek meg. Az első napon, 19-én verték meg az írót, Sütő Andrást, aki ezért elveszítette az egyik szemét. Másnap már azért demonstráltak a magyarok, hogy az állam keresse meg és vonja felelősségre az előző napi támadás felelőseit. Ez a nagy tüntetés torkollott aztán estére egy utcai ütközetbe, amelyben a román túlerő miatt még több magyar halhatott volna meg, de addigra már a városban voltak a környéken élő cigányok, akik a magyarok védelmére keltek. Ekkor hangzott el a legendás felkiáltás: Ne féljetek, magyarok, itt vannak a cigányok! Ugyancsak megérkeztek a környékbeli magyarok, székelyek is, így aztán közös erővel szétkergették a román csőcseléket. A helyszínen lévő katonák, rendőrök tétlenül nézték a történteket, azt sem akadályozták meg, hogy románok teherautókkal a tömegbe hajtsanak.

Fel kell dolgoznunk és le is zárnunk a tragédia történetét

A következő napokban a Marosvásárhelyen élők igyekeztek megőrizni a nyugalmukat, a lakótelepeken, egyes városrészekben közös, román-magyar járőröket hoztak létre, hogy fenntarthassák a törékeny békét, miközben az események könnyen eszkalálódhattak volna más településeken is. Sokan elmenekültek Marosvásárhelyről, így a román államhatalom terve részben sikerült. Szomorú, hogy az öt halálos áldozatot követelő összecsapás miatt csak magyarokat és a magyarokat védő cigányokat vontak felelősségre, holott biztosan beazonosítottak olyan románokat is, akik gyilkosságokban vettek részt vagy kíséreltek meg.

A szomorú eset után, az alkalom szülte szövetségnek köszönhetően egymásra találtak a magyarok és a cigányok, akik közül többen aztán megkapták a magyar állampolgárságot is. Előremutató körülmény az is, hogy Marosvásárhelynek húsz év után újra magyar polgármestere van Soós Zoltán személyében, aki szerint pontot kell tennünk a véres összecsapás történetére, de csak úgy, ha feltártuk annak következményeit, és levontuk a tanulásagait. A polgármesternek román támogatói is vannak, ami reményeim szerint jele annak, hogy ők sem szeretnék feltépni a múlt sebeit.

Fotó: Facebook/Zsigmond Barna Pál