Igazi előrehozott karácsony a liberálisok számára, amikor Függetlenség Kapitány igazságosztó gúnyájába bújva, a „saját” pénzükön önmagukat védik meg, és úgy próbálják eladni a műveletet, mintha a haladó emberiség érdekében cselekednének. Legutóbbi húzásukkal le akarták leplezni a hatalom árnyékában ármánykodó, parancsokat teljesítő, gonosz jobboldali újságírókat, de csak saját magukat sikerült. Nem beszélve a tanító nénihez szaladó, alsó tagozatos spicliskedés színvonalát hozó hangnemről.
Ahogy Magyarország készül a parlamenti választásokra, a független újságírók a kormánypárti médiumok célkeresztjébe kerültek
– panaszkodta szerdán a Soros György (az internacionalizmusban: George Soros) által pénzelt Átlátszó civil szervezet és blog erdélyi kirendeltségének alapítója és vezetője, Sipos Zoltán (az internacionalizmusban: Zoltan Sipos) a többek között a Soros-féle Open Society Foundations alapítványhálózat által eltartott Index on Censorship nevű, a sajtó- és véleményszabadságért küzdő oldalon. Lehengerlő belterjesség! A függetlendemokrata rettegést Orbán tusványosi kijelentésére alapozza a szerző, miszerint
a kampányban elsősorban külső erőkkel, Soros maffiahálózatával, brüsszeli bürokratákkal meg az általuk működtetett médiával kell megküzdeni.
Ezután Sipos a Magyar Nemzet cikkét idézve mondja el azt, amit igazából ő szeretne közölni: a miniszterelnök szavai az új taktikát jelzik, és a kormánypárti média már nem a független médiumokat és ezek tulajdonosait akarja lejáratni, hanem a magyar kormány korrupcióját leleplező munkájukról ismert, kitűnő, független újságírókat.
„Független civilek” vs. „korrupt kormány”
Az a baj, hogy továbbmegyünk a cikk azon részére is, amely konkrétan a PestiSrácok.hu-t érinti, de előbb még elidőzünk egy kicsit a fentieken. Amikor a Soros-hálózat egyik csápja védi meg a másikat, az eleve körülbelül olyan, mintha mondjuk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium védené meg a nemtelen támadásoktól az Emberi Erőforrások Minisztériumát, közben mindkettejük teljes és maradéktalan függetlenségét hangoztatva. Ráadásul mindezzel pont alátámasztják a miniszterelnök szavait a cáfolat helyett, tényleg egy központilag irányított, maffiaszerűen szervezett hálózattal van dolgunk. A Soros-hálózat jótevő fogaskerekeinek legnagyobb parasztvakítása a függetlenség, de attól, hogy a sajtószabadságért szónokolnak, szegény cigánygyerekeket tanítanak rajzolni, a demokrácia állapotán aggódnak, szexuális kisebbségek iránt érzékenyítenek és migránsokat simogatnak, nem pedig egy államot igazgatnak, még nem lesznek függetlenek.
Sipos Zoltán Erdélyből tolja a nyílt társadalom és a progresszió szekerét (fotó: ujszo.com)
Külön kedvencünk a korrupció kérdése, amelyről szintén lehetne értelmesen is beszélgetni, ha a másik felet nem szigorúan vonalas ideológiai mozgatórugók hajtanák (megint csak ennyit a függetlenségről). Mert korrupció bizony létezik, ott van a társadalom minden szintjén, ott is volt mindig. Ha viszont valaki olyat állít, hogy egy teljes rendszer a korrupcióra építi a létét, ahhoz azért nem ártana mellékelni némi alátámasztást. Eddig viszont nincs más, csak egy beismerés arról, hogy semmiféle bizonyíték nem támasztja alá a „rezsim” velejéig korruptságát, a baloldali sajtómunkások és politikusok megérzésein és előítéletein kívül.
Független és tényalapú ballib újságírás a haladó emberiség javára
Sipos cikkének további részei gyakorlatilag listázzák azokat az eseteket, amikor a jobboldali sajtó felrótta egyes baloldali újságíróknak bizonyos cikkeik alapján, hogy Magyarország és a magyar kormány lejáratásáért dolgoznak. Előbb mindig közli, hogy melyik kormányközeli sajtóorgánum támadta be az adott „független és szakmailag kiváló” újságírót, majd nagyon kiegyensúlyozott és független módon megszólaltatja az egyik – természetesen a balliberális – felet. Itt aztán feltűnnek meredek dolgok, de azt már mi sem hisszük el, hogy nem remegett kicsit a plafon, amikor a 888.hu által a sejtéseire alapozott oknyomozásáért bírált Brückner Gergelyt idézi arról, milyen nehéz az olvasóknak megkülönböztetni a „független és tényalapú” (értsd: balliberális) újságírást megkülönböztetni az „elfogult és igazság utáni” (értsd: jobboldali) újságírástól.
Amikor Soros egyik újságírója megvédi Soros másik újságíróját Soros portálján
Végül pedig Sipos feljelentéséből természetesen a kedvencünk az a rész, amely a Földesmesék c. cikkünket emlegeti, szinte hüppögve, mondván az Földes legfontosabb riportjait veszi sorra, méghozzá ironikus megjegyzésekkel. A haladó fejekben alighanem a szabadság és a nyílt társadalom elleni merényletként csapódik le, ha rávilágítanak egy balliberális újságíró cikkeiben megjelenő, nyilvánvaló mesebeli túlzásokra, és amely írások műfajilag inkább a mágikus realizmus műfajába sorolhatóak, mint a szikár tényeken alapuló újságírásba. Az pedig szerintük a bűnök netovábbja, ha ez ráadásul ironikus hangnemben történik, nem pedig a kommunista hangulatjelentések száraz, lényegretörő hangnemében, ahogy például Sipos Zoltán jelentése íródott a Soros-hálózat egyik sarkából a Soros-hálózat központibb részének, megvédve a Soros-hálózat kifizetési listáján előkelő helyet elfoglaló Földes Andrást. Az Átlátszó vamzerének cikke azt is sérelmezi, hogy az ilyen cikkek aztán „körbefutnak az Orbánhoz hű médiában”, és ezáltal nagy közönséghez eljutnak. Haladóék láthatóan még mindig nem bírnak megbarátkozni vele, ha nem csak az ő gondolataik jutnak el az emberekhez.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS