Németh Miklós, Magyarország utolsó kommunista miniszterelnöke részletes interjút adott, amiben minden létező dologról megszólalt: téma volt a rendszerváltás, a saját életútja, a kommunizmus, Kádár János és még sok minden.
László Ágnes csinált egy kimerítően hosszú interjút Németh Miklós volt magyar miniszterelnökkel egy kötetbe, amely a járvány miatt nem jelenik meg, azonban a portál két részletben publikálja azt. A nagy nosztalgiázások közepette rengeteg családi anekdota került elő. Németh elmesélte, hogy az egyik dédszülője egyszer elkezdett svábul beszélni otthon arról, hogy tanuljon, azonban Németh nagyapja megtiltotta, mert attól félt, hogy feljelentés érkezik, hogy németül vagy svábul beszélnek otthon.
Ne felejtsük el, hogy Hitlernek Franciaországban és Magyarországon volt a legkönnyebb dolga, mert mi egy ilyen feljelentő nemzet vagyunk
– közölte Németh, amire a független és objektív újságíró csak annyit mondott, hogy szerinte ez a mai napig így van.
Az ’56-os forradalomról Németh elmesélte, hogy az egyik legkomolyabb emléke, amint látta az apját kiszaladni az udvarra és csak annyit mondott a rokonainak, hogy fél, hogy megint háború lesz és be kell vonulni, otthon kell hagyni a családot.
Most született a harmadik gyerekem, és megint menni kell majd öldökölni – válaszolta édesapám. Ő azon kevesek egyike volt, aki a Don-kanyart végig járva, Lübeck alatt esett fogságba, ott lett számára vége a háborúnak. 1946 nyarán, kora őszén gyalog, szekérrel érkezett haza, és félt a várható jövőtől
– emlékezett vissza.
Az interjú másik felében arról mesélt a volt kormányfő, hogy mikor a Tervgazdasági Kutató Intézetben dolgozott, olyan kutatási területre került, ahol részt vehetett a belső vitákon, majd később áthívták a Tervhivatal közgazdasági főosztályára.
Egy ilyen hívást vissza lehetett utasítani, de ha már a főnökség úgy döntött, hogy rám ott nagyobb szükség van, akkor az ember elgondolkodik. Ráadásul érdekelt is, hogyan néz ki a gyakorlatban a tervezési munka. Nos, itt aztán már alá kellett írnom egy titoktartási dokumentumot, hogy bizonyos adatokról – például az adósságállomány nem publikus számairól, azaz a kettős könyvelésről – nem nyilatkozhatok. A Tervhivatalban már akkor sem hülye gyerekek ültek, hanem felkészült szakértők. A felügyelő államtitkár akkor Hetényi István volt, akit nagyon szerettem, és ő is kedvelt engem. De itt sem hagytak megmelegedni. A pártközpontban a gazdaságpolitikai osztályon hirtelen elhalálozott az a munkatárs, aki gyakorlatilag a Pénzügyminisztériumnak, a Tervhivatalnak és a Nemzeti Banknak volt a felügyelője, összekötője. Ez azt jelentette, hogy amikor a kollégiumi üléseket tartották,- amelyeken a főosztályvezetők, elnökhelyettesek vagy miniszterhelyettesek ültek, és előterjesztéseket vitattak meg vagy véglegesítettek-, akkor az a munkatárs is jelen volt. Az ő helyére kértek fel azzal, hogy mondhatsz nemet is, de nekünk az az érdekünk, hogy te legyél ott. A tűzzel játszottunk. Egyrészt, ha csak elszóltam volna magam, azonnal letartóztattak volna, másrészt az ország is bajba került volna, hiszen a nemzetközi piac, a bank és pénzvilág ezt a kettős könyvelést „megette”. Már miniszterelnök voltam, amikor idehívtam a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legjobb szakértőit, mert eldöntöttem, hogy mielőtt „lelépünk”, tisztába tesszük a könyvelésünket. Hat hétig voltak itt és mielőtt elmentek, a delegáció vezetője bejött elbúcsúzni, és azt mondta: „Ha ilyen munkáért lehetne közgazdasági Nobel-díjat adni, akkor azoknak, akik ezt kitalálták, azoknak adnék, mert annyira ügyesen csinálták.”
– mesélte.
Németh Miklós szerint 1989 késő őszén a parlamenti beszédében részletezte, hogy milyen az ország egyensúlyi állapota, egyeztetett a kormányfővel, fontos politikusokkal találkozott. Ezekről az egynapos villámlátogatásokról akkoriban semmi nem jelent meg a sajtóban, sőt, még a kormány tagjai közül is csak kevesen tudták, miről folytat tárgyalásokat. Olyan politikusokkal is találkozott, mint Jacques Delors, az Európai Közösség elnöke, Roland Dumas francia külügyminiszter, Lawrence Eagleburger amerikai külügyminiszter-helyettes vagy Waldgrave angol államminiszter, még Margaret Thatcherrel is tárgyalt. Rajtuk kívül Németh egyeztetett Helmut Kohl akkori német kancellárral is.
Hozzá például egy háromüléses, lélekszakajtó repülőgéppel mentem ki, a biztonságomra vigyázó kormányőrrel. Görnyedve ültem végig a repülést, de azért ez az út kárpótolt mindenért. Ezek után kértem fel az IMF delegációját arra, hogy a könyveléseinket nézzék át és hitelesítsék. A saját érdekünkben, azért, hogy a Kádár-rendszerben gyakorlattá vált „kettős könyvelést” egyszer és mindenkorra elfelejthessük. Ezt követően a nemzetközi pénzintézeteknél is elfogadott, általuk hitelesített adatokat adtam át néhai Antall József miniszterelnöknek, aki ezt az aláírásával ugyancsak hitelesítette
– fogalmazott, majd azzal folytatta, hogy az 1971-es, első olajárrobbanásnál kezdtek eltérni a publikus és a nem publikus számok.
Amikor az IMF-es belépésre készültünk, folyamatosan felvetettem: ha állandóan hazudunk, és rajta kapnak, abból nagy baj lesz. Fekete János, az MNB elnökhelyettese és csapata azzal érvelt, ne törődjek vele, négy és fél milliárd az eltérés és, ha a terveink beválnak, ezt majd szűkítjük, és nem fogják észrevenni. Olyan megbízható, jó szakemberek álltak a mondat mögött a nemzeti bankból, mint Bakó Ede és Mészáros Kálmán ügyvezető igazgatók. Erre mit lehetett válaszolni? Na jó, de, ha nem így lesz, az a ti felelősségetek lesz. Aztán mi történt? Az olló nem nőtt, de nem is szűkült. Még a politikai bizottság tagjai sem tudták, és akármilyen témát vittünk be a PB-ülésre, rögtön azt kérdezték: „Mondják már meg az elvtársak, hogy mi a helyzet az adósságállománnyal?” De erre a kérdésre Kádár soha nem engedte meg, hogy mi válaszoljunk, hanem azt mondta: Megnyugtatom önöket, akikre ez tartozik, azok tudják. És ezzel túlléptünk rajta
– mesélte.
A volt miniszterelnök arra a kérdésre, hogy min múlott, hogy legalább az eltérés nem növekedett, azt mondta, hogy az IMF-tagság után a válságmenedzselésen volt a hangsúly, hiszen “ezzel a hazugsággal léptünk be, ők akkor átnézték a könyveket, de nem vették észre a hazugságot.”
Ezért járt volna a Nobel-díj. Nem vették észre, de a tagság után már minden kormány és mindenki vigyázott arra, hogy az eltérés ne növekedjen”
– közölte.
Az adósság abból keletkezett, hogy rendre nagy beruházásokat hajtottak végre, valamint szociális intézkedésekre szórták a pénzt, a bányászat állami támogatás nélkül nem tudott működni, az ipar pedig a szocializmus alatt pörgött. Azt mondta, hogy eocénprogramra is rengeteg pénz ment el, ez is hozzájárult a brutálisan magas adósságállományhoz.
Volt nekünk vasércünk? Nem, miközben nyomtuk a pénzt Ózdba, Dunaújvárosba, Diósgyőrbe. Több százezer ember és család megélhetése volt a tét. Az volt a filozófia, ha van megtermelt jövedelem, akkor abból kell megvalósítani, ha nincs, akkor fel kell venni rá hitelt
– mondta Németh Miklós.
A volt miniszterelnök szerint a cél az volt, hogy azt a látszatot tartsák, miszerint a szocialista világ nagyszerűen bánik a munkásokkal. Erről azt mondta, hogy az nem volt más, mint illúzió és, ha a felvett hitelek kezelését nem jól menedzselték, akkor az önjáróvá vált, majd hólabdaszerűen növekedett. És akkor a kamatfelárakban mutatkozott meg a kockázat. Olyan kegyelmi állapot, ami 2007–2008 után következett be a közel nulla kamattal, akkor még ismeretlen volt.
Ma pedig? Tessék ránézni Görögországra, amelynek majdnem ugyanannyi az adósságállománya, mint a görög válság kirobbanásakor volt, picivel ment lejjebb, miközben a görög állampapírok alig térnek el a német állampapírtól. Ez nem normális! A világ meg fogja fizetni ennek az árát. Na, de a pénzjegy-nyomdák működnek, és annyi pénz lett a világon, hogy ebben a kegyelmi állapotban, amibe a mai magyar vezetés került, sokkal jobb eredményeket kellett volna elérnünk
– fogalmazott.
A korábbi kormányfő szerint a magyar adósságállomány kilencvenkilenc százalékban banki tranzakcióval keletkezett, és ő tanácsolta Grósz Károlynak, hogy miniszterelnökként egymilliárd nyugatnémet márka hitelt vegyen fel Németországtól, ami meg is történt.
Ezt a hitelfelvételt én tárgyaltam le Herrhausen úrral, a Deutsche Bank vezetőjével, Helmut Kohl kancellár biztatásával és támogatásával, a német állam garanciájával. Ekkor még 20–22 milliárdos nettó adósságállományunk volt. Aztán később már miniszterelnökként vettem fel a bajoroktól, Baden-Württembergtől, a berlini kormánytól egy újabb egymilliárdos hitelt. Ez elegendő volt ahhoz, hogy levegőhöz jussunk. És ezt mi későn kezdtük el. A lengyelek sokkal hamarabb és sokkal okosabban csinálták. Nem tudok pontos számadatokat, de az biztos, hogy náluk 25–30 százalék volt az államtól felvett részarány. Annak az elengedéséről vagy átütemezéséről lehet kormány és kormány között tárgyalni. Ha a nemzetközi pénzpiacon felvett hitelt nem tudod visszafizetni, akkor az csak csődöt jelenthet. Ezt mindenáron el akartam kerülni, mert 1981–1983 között átéltem a lengyel szükségállapot utáni néhány évet, amiből a magyarok csak azt érzékelték, hogy a szerencsétlen lengyelek ide jönnek csencselni, hozzák a törülközőt, meg mit tudom én mit, és élelmiszert meg egyéb dolgokat visznek tőlünk. Azt ma sem tudják, hogy nem 200, hanem 2000 százalékos infláció is volt Lengyelországban. A boltok polcai üresen tátongtak és lenullázódott a piac. Mi azzal kerültük el ezt a helyzetet, hogy meggyőztük Kádárt meg a vezetést, hogyha nem kerülünk be az ENSZ két szakosított szervezetébe, az IMF-be és a Világbankba, akkor fejre állunk. Nem volt egyszerű manőver, de sikerült. A kockázatot, azt, hogy hazug adatokkal lépünk be, a politikai bizottságnak szóló előterjesztésből ki kellett hagyni. Kádár lehívatott magához kettőnket a gazdaságpolitikai osztályról, Horváth Ferenc osztályvezető-helyettest és engem, valamint még Marjai Józsefet, Lázár Györgyöt, Hetényi Istvánt, a Tervhivatal néhány vezetőjét és néhány nemzeti bankos szakembert. Nem voltunk húsznál többen, akik a valós adatokat ismerték. A PB-tagok viszont nem
– mesélte.
Németh szerint Kádár egyszer azt mondta neki egy megbeszélésen, mikor ő elkezdte Gorbacsovot méltatni, hogy az az ember fogja sírba vinni a Szovjetuniót. Németh a most megjelent interjúban azt közölte, hogy Kádár jól látta a fejleményeket, na de egy új seprő, egy új szellem, egy kinyílt ablak – erre másképpen kellett volna reagálni, mint ahogyan akkor a magyar vezetés tette.
Az én lelkesedésem abból is eredt, hogy már korábban megismertem Gorbacsovot, amikor még agrártitkárként jött Magyarországra, és a tíznapos programjából három vagy négy napon át vele ültem a gépkocsiban. Együtt jártuk a téeszeket, az állami gazdaságokat, mert Gorbacsovot leginkább az érdekelte, hogy az istenben van az, hogy nálunk élelmiszerektől roskadoznak a pultok a boltokban, miközben náluk a feketeföld aranykorona értéke többszöröse a magyar átlagnak, sokkal nagyobb a megművelhető területük, mégis sorba kell állni náluk a kenyérért. Őt az érdekelte, mi ennek a titka. Megmutattuk neki a háztáji gazdaságokat és beszéltünk a különböző termelési gyakorlatokról. Gorbacsov nagyon jó kérdéseket tett fel, látszott rajta, hogy valóban a megoldások érdekelték. Amerre jártunk, mindenhol megkóstolta azt, amivel megkínálták, de szerény volt és céltudatos. Nem akart vadászni és nem voltak különösebb kívánságai sem. Ez bennem mély nyomokat hagyott. De talán benne is. Biztos, hogy ennek is szerepe volt abban, hogy azon a bizonyos 1989. március 3-i találkozásunkkor Moszkvában az előzetesen megadott húsz perc helyett másfél óráig tartott a beszélgetés zárt ajtók mögött
– fogalmazott.
Németh azt mesélte, hogy ezen az 1989. március 3-i találkozón az érdekelte, mi Gorbacsov válasza arra a kérdésre: ha az MSZMP vagy megreformált utódpártja az első szabad választásokon kikerül a hatalomból, a szovjetek beavatkoznak-e?
Gorbacsov a szék karfájára csapott és határozottan, habozás nélkül azt mondta: „Ameddig én ebben a székben ülök, 1956 nem ismétlődhet meg.” Ez a kijelentés nagyon fontos része, kiindulási alapja lett a későbbi lépéseinknek. A másik fontos téma a Magyarországra telepített és sokáig tagadott szovjet atomtöltetű rakéták, valamint a szovjet csapatok kivonása volt. Ugyanis azt, hogy a rakéták itt vannak, a miniszterelnöki eskütételem után pár héttel, 1988 karácsonyán tudtam csak meg, annak ellenére, hogy a politikai bizottság tagja voltam. Gorbacsov nyugodtan reagált erre a kérdésre és azt ígérte, kellő komolysággal fogják mindkét kérdést kezelni. Ennek lett az eredménye, hogy az atomtöltetű rakétákat 1989 őszén kivonták, és levélben értesítettek, hogy a magyar honvédség átveheti a területet. Majd pedig az 1990-es választások előtt pár héttel – többpárti egyeztetés és kíséret mellett – Moszkvában Horn Gyula és Eduard Shevarnadze külügyminiszter aláírta a csapatkivonásról szóló jegyzőkönyvet. Nos, én a világ legnépszerűbb magyar politikusa lettem volna, ha a hazaérkezésünk után vagy még a repülőgépen elmondom mindazt, amiben megállapodtunk. Azt, hogy kivonják az atomrakétákat az országból, csak ehhez Gorbacsovnak időre van szüksége. Az oroszok tudomásul veszik, hogy ajtót nyitunk a világra, és felvesszük a diplomáciai kapcsolatot Chilével, Dél-Koreával, Dél-Afrikával és a Vatikánnal
– jelentette ki Németh, aki szerint Gorbacsovnak a többpártrendszerrel kapcsolatban voltak aggályai, de megnyugtatta.
Elmesélte többek között azt is, hogy Gorbacsov legélesebb kritikusa a moszkvai első titkár, Borisz Jelcin volt, aki a szocializmus vívmányait féltette. Gorbacsov később elmesélte a volt magyar miniszterelnöknek, hogy Jelcin és a csapata milyen korrupt volt, és miket műveltek. Többek között azt, hogy az NDK-ban állomásozó fegyveres erők hazaviteléért cserébe Jelcin nem átallott Kohltól húszmillió márkát zsebbe kérni.
Én azt tartottam a rendszerváltás legnagyobb erényének, hogy kinyitottuk az ajtókat, ablakokat, azért, hogy ne kelljen huszonkét éves korig arra várni, hogy repülőgépre ülhessünk és világot lássunk. Hittem és hiszek abban, hogy a demokratikus rendszernél nincs jobb. De ehhez az kell, hogy ha az Alkotmány valamit előír, akkor azt tartsuk is be. De nem ez történt. Mi beterjesztettük a sarkalatos törvényeket és az Alkotmány preambulumában rögzítettük, hogy ez az Alkotmány ideiglenes jelleggel született meg, és az első szabadon választott parlament feladata, hogy a véglegeset megszövegezze és elfogadja. Mi történt? Már Londonból figyeltem, hogy Antall Józsefék a fülük botját sem mozgatják, annak ellenére, hogy jelentős köteg dokumentumot adtam át a távozásomkor, közte az új Alkotmány tervezetét, hogy ne a nulláról kezdjék a munkát. A Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium munkatársai vért izzadtak, de elkészítettek egy hároméves gazdasági programot, Kulcsár Kálmán és csapata pedig az új Alkotmány tervezetét. Kétségtelen, hogy az más milyen volt, mint amiről ők tárgyaltak, és lehet, hogy ezért nem nyúltak hozzá. Aztán jött Horn Gyula, és ő sem tett semmit, pedig kötelesek lettek volna rá. De valószínűleg azért, mert koncepcionálisan nem értettünk egyet
– fogalmazott.
Németh igazi baloldaliként nem átallott belerúgni a jelenlegi vezetésbe, azt mondta, hogy amikor a Fidesz első kormánya jött, ők sem nyúltak az Alkotmányhoz, megvárták, amíg olyan pozícióba kerültek, amikor “már a saját szájuk íze szerint változtathatták meg”.
Pedig egy ország Alkotmánya nem egyetlen párt ügye, mégis sunyi módon megvárták, hogy kialakuljon az a helyzet, amiben megtehetik. S ezt a helyzetet kiválóan előkészítette Horn Gyula, aki nem tisztázta magától a pufajkás múltját, pedig ha ezt tisztességesen megteszi, állítom: nem csökkent volna a népszerűsége. Aztán jött Medgyessy Péter D-209-es ügye, majd pedig Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde
– zárta az interjút Németh.
Forrás: 24.hu
Apeau
2020-07-26 at 10:54
Rossz emlékeim vannak. Építési kölcsön 3 százalékról 15 százalékra emelkedett (akkor, mikor megkaptuk a hitelt), 30 százalékra emelték a bankba betett pénz kamatát.elkezdtük az építkezést 25-30 százalékkal emelkedett az építőanyagok ára.”Isten áldja meg német miklóst”
Tükör
2020-07-25 at 22:19
“Harmadik alkotmány (1989) Az októberi alkotmánynak is nevezett alaptörvényt – az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelegve – 1989 október 23-án hirdették ki a Magyar Közlönyben. (Ezzel a nappal lépett hatályba, 1989. évi XXXI. törvény néven.) Ugyanezen a napon kiáltotta ki a köztársaságot a Kossuth téren Szűrös Mátyás, az Országgyűlés szocialista elnöke és ettől a naptól a köztársaság ideiglenes elnöke. (Megszületett a III. Magyar Köztársaság.)” Az első Orbán kormánynak nem volt 2/3-os többsége. (1998-2002)
Második Orbán kormány (2010-2014) Negyedik alkotmány (2011)
Esvány
2020-07-25 at 21:48
Végig sem olvastam. Önfényezés az egész. Jutalmul megkapott valami jól fizető állást Londonban. Ócska bolsevik volt és maradt ez a fazon is.
Gáspár Anette
2020-07-25 at 21:29
“már a saját szájuk íze szerint változtathatták meg”.
Nem is lehetett volna konszenzussal valóságos Alaptörvényt alkotni,
mert nem állt a balliberálfasisztabolsevik pártoknak az érdekében.
Egy kiizélt országos tantervet nem lehetett összerakni,
mert a baloldal belegányolt, szabotálta, a Kuncze család lenyúlta
a Nemzeti Tankönyvkiadót, dúlt a takönyvbiznisz.
Az első Orbán-kormány alatt folytatódott a taknyolás, majd
az akkor miniszter egy huszárvágással összerakta és aláírta.
Ugyanis 90-ben kijelentették, hogy már nem érvényes a régi, vagyis fellazították, liberalizálták, viszont új nem volt.
Teljes káosz volt. A tanárok lelkiismeretén múlott, hogy megtanítják-e
tisztességgel, amit kell.
Gáspár Anette
2020-07-25 at 21:41
Mádl Ferenc volt akkor a miniszter.
Tükör
2020-07-25 at 21:20
“már a saját szájuk íze szerint változtathatták meg”. Pedig ráért volna elolvasni a 2011-es alaptörvényt, Németh Miklós nem mondott volna a végén is ekkora csacsiságot. Kinek mi a demokratikus, fajtája válogatja, mert egy kommunista beállítású embernek a 49-es után ez a mai alaptörvény maga a pokol. Ugyan is nincs benne semmiféle pártérdek a törvényeket 2/3 parlamenti többséggel lehetett megváltoztatni. A mai alaptörvény teljesen korrekt jogilag és formailag is, vagyis minden szempontból.
Poroszlai Róbert
2020-07-25 at 21:18
ezt el sem olvasom inkább. ne hadonássz miki mert leversz valamit és takarodj a francba!
Nonvideor
2020-07-25 at 20:47
“, megvárták, amíg olyan pozícióba kerültek, amikor “már a saját szájuk íze szerint változtathatták meg”.
A durva brüsszeli nénikédet! Azt!
A VÁLASZTÓIKNAK AZ ÓHAJA SZERINT ALKOTTÁK MEG A VALÓSÁGOS RENDSZERVÁLTÁS
ALKOTMÁNYÁT!
Az ország neve: MAGYARORSZÁG
Az ország államformája: köztársaság.
És nem fordítva, miszerint a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG, melyben a “magyar csak egy jelző lett volna!
Na, itt kezdődik egy független állam Alkotmánya.
Az más kérdés, hogy a joggyakorlók és a balliberálisok, meg az EU magasról sznak rá.
Németh Miklós meg akármilyen “ügyesen” vezényelte le az ország kirablását,
egy ócska, tetű hazaáruló volt és az is maradt.
Mert nem lógott ki a sarló és a kalapács a szájából, mint
a proli Kádáréknak, attól még ugyanolyan ócska, Moszkvának a seggét nyaló briganti volt.
Nonvideor
2020-07-25 at 21:10
Még valamit.
A “váltás előkészítésének” nemcsak az volt a pillére, hogy
a megalakuló régi és új pártokba beállították az ágenseket.
Már a 80-as évek elejétől alakultak a vállalatoknál, gyáraknál
a BT-k és Kft-k.
Ezekben benne volt a helyi pártvezetés, szakszervezeti vezetés
és a vezérigazgatótól lefelé egészen az osztályvezetőkig.
A vállalatok, gyárak infrastruktúráját használva kiszervezték
a munkákat, és milliókat kerestek.
Ez előkészítése volt annak, hogy aztán ingyen, vagy jelképes összegekért
a saját nevükre írták.
Németh előkészítette a teljes vagyonátmentést.
Arról regéljen, ne a műmesékkel akarja traktálni a jónépet.
Szházi!
botocska
2020-07-26 at 10:35
Tökéletesen igaz, Csermanek 2.volt.
Gáspár Anette
2020-07-25 at 20:40
“az első szabadon választott parlament feladata, hogy a véglegeset megszövegezze és elfogadja. Mi történt? Már Londonból figyeltem, hogy Antall Józsefék a fülük botját sem mozgatják, ”
Antall-Pető kormány volt.
Naná, hogy nem engedték.
Amúgy Németh hazudik, csúsztat, elfed, elhallgat, mint a vízfolyás.
Hazaáruló briganti.
Nonvideor
2020-07-25 at 21:24
“Már Londonból figyeltem, ”
Na, bmeg!
Ő “Londonból figyelte”…
Atyaég!
Királytigris
2020-07-25 at 20:40
Németh átvette a Kádár rezsim szarát. Nem sokat tehetett, nagyon szűk ösvényen járhatott. Hazugsággal, hamisítással próbálkoztak, de hát előbb, vagy utóbb kiborul a bili.
Itt láthatjuk, hogy a szocializmus egy nagy himi-humi, használhatatlan államforma.
Nonvideor
2020-07-25 at 20:53
Hagyjuk már a mesét.
Moszkva embere volt.
Akkor, egészen 90-ig nem is lehetett másképpen.
És nem lennék meglepve, ha be lett volna kötve a KGB-be, mint
Medgyessy. Annak idején másként nem működött.
Most kérkedik, hogy 20 perc helyett kapott 1,5 órát.
Mintha az az ő személyének szólt volna, és nem azért
kellett volna, mert volt mit egyeztetniük a stratégiáról,
vagyis Gorbacsovtól átvenni az utasításokat.
_Hántsuk már le a meséről a sallangokat, és tekintsük csak
a puszta tényeket!
A rendszernemváltást Gorbacsov az USA-val lepacsizta, és
Németh megkapta a forgatókönyvet és az utasítást
a lebonyolításra.
Majd a zsíros jutalom állást.
GORBACSOV AZ USÁBAN ÉL
2020-07-25 at 20:56
Gorbacsov hol is végezte a pályafutását?!
GORBACSOVNAK MEGKÖSZÖNTÉK: AZ USA-BAN ÉL.
Jó reggelt!
Királytigris
2020-07-25 at 20:59
Persze, hogy Moszkva embere volt! Ki állította az ellenkezőjét?
Viszont az adósságkezelésben Moszkva nem segített, mivel az is a gazdasági összeomlás szélén állt. Így Némethnek és társainak kellett improvizálni, vagyis hamisítani.
Nonvideor
2020-07-25 at 21:19
Királytirgris!
Máshoz sem értenek.
Lásd Gyurcsányt: trükkök százai, hazudtunk reggel délben meg éjjel.
Azt kellett kozmetikázniuk, amit ők btak el!
Az egész szocialista rendszer a kifosztáson, rabszolgamunkán és
a lopáson alapult.
Mindenki lopott, aki nem akart, az is.
Csámpás Marcsa
2020-07-25 at 20:57
“Németh átvette a Kádár rezsim szarát”
Azt a szart Németh is termelte.
Annak a rezsimnek volt a működtetője a legmagasabb szinten.
Királytigris
2020-07-25 at 21:02
Ott akkor egyetlen orvosság lehetett volna, és ez Antallra is vonatkozik: Az adósság elengedése.
Gyávák voltak meglépni.
Nonvideor
2020-07-25 at 21:21
Nem. Megállapodtak, hogy nálunk nem!
Azt pedig azok nem engedték, ahova a SZDSZ volt bekötve.
Akkor megindult volna az ország, az gazdaság gatáyba
rázása, gazdasági megerősödése.
AZT nem akarták.
Előbb Antall és Horn alatt csontig kifosztották a maradék
vagyonunkat!
Gáspár Anette
2020-07-25 at 20:37
“Németh, aki szerint Gorbacsovnak a többpártrendszerrel kapcsolatban voltak aggályai, de megnyugtatta.”
Minden újjáalakuló és új pártba belenyomták az ágenseiket.
Királytigris
2020-07-25 at 20:43
Ez volt a magyar “rendszerváltás” rákfenéje, hogy felülről irányított volt, ami biztosította a hatalomátmentést.
Ebben állapodott meg Gorbacsov és Reagan, hogy békés úton menjen végbe.
Némethék csak eszközök voltak ebben.
khm
2020-07-25 at 20:10
Pont olyan hazudós,mint a németh ikrek.
Galamb
2020-07-25 at 19:58
Az eladósítást a Soros-alterego Fekete János és bandája hajtotta végre. Ha csak hülyeségből nyúltak ennyire mellé a hitelforrások kiválasztásánál, az csak szégyen rájuk nézve, de gyanítom, nem volt ez véletlen. Talán eljön az idő, mikor Haynauval, Kun Bélával és Rákosival fogják a nevét együtt emlegetni.
Kerekferke
2020-07-25 at 20:49
Nem hülyeségből.
Mire hazahozták a Szent Koronát, addigra már minden el volt boronálva.
Fekete János egy mocsok, kettős állampolgár országrabló volt.
Be volt kötve mindenhová.
Kerekferke
2020-07-25 at 20:53
Már együtt emlegetjük.
moliere
2020-07-25 at 19:40
Nem minden párt ügye az alkotmányozás. Csak a magyaroké. Abból meg nincs olyan sok párt a parlamentben.
Németh is egy majom. Így visszanézve nagyon okosnak néz ki a saját szemében, de valljuk be, ezek mind félcédulás hülyék voltak, akiknek csak az volt a fontos, hogy a gazdi mit füttyent. Az utódaiknak most is az a vezényszó.
Bejla
2020-07-25 at 19:00
Németh és az ő ‘szakértői kormánya’
😀 😀 😀
marton
2020-07-25 at 18:38
Jól tette a Fidesz, hogy megvárta míg ő alakíthatja az Alkotmányt. Még az hiányzott nekünk, hogy megint a kommunisták határozzák meg számunkra.
Csámpás Marcsa
2020-07-25 at 17:49
Ez is hazaáruló söpredék alember.
Eladta az országot jelképes 1-Ft-okért.
Tetű!