Van, akinek a mai ünnepnap. Például Gyurcsány Ferencnek, aki ma ünnepli születésnapját. A maradék 15 millió magyarnak viszont gyásznap: legnagyobb történelmi tragédiánké, Trianoné. A Nyugat pusztulásra, elsorvadásra ítélt minket, mégis élünk, s lélekben egyre erősebbek, magabízóbbak vagyunk. Egyre jobban megtanuljuk letojni a gúnyhatárokat. Újra fölfedezi egymást a felvidéki, erdélyi, kárpátaljai, délvidéki és csonkaországi magyar. Nemzeti összetartozásunk és összekapaszkodásunk olyan erőt ad, mellyel szemben ellenségeink, földjeink ideiglenes megszállói tehetetlenek.
„Isten, áldd meg a magyart!” Így kezdődik minden magyar közös imája, a Himnusz. Így kezdődik hazánk alaptörvénye. S ez a fohász kívánkozik ki belőlünk olyankor is, mikor arra a bizonyos kilencvenkilenc esztendővel ezelőtti június 4-ére gondolunk.
- Arra a megátkozott napra, amikor a Nyugat hentesbárddal földarabolta a magyar nemzet történelmi hazáját. A darabolás során pedig gondosan ügyelt arra, hogy a megmaradt torzó, „Csonka-Magyarország” még véletlenül se maradjon életképes. Halálra ítéltek minket.
Jelentem: mégis élünk, megmaradtunk. S nemcsak a csonka honban, hanem a gúnyhatárokon túli magyarok is élnek, sőt az idegen megszállás, a folyamatos elnyomatás, terror, megaláztatás miatt magyarságuk jóval erősebb is, mint a miénk, „el nem csatoltaké”.
A Himnusz szövegét és kottáját ábrázoló képeslap a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központban egy 2010-es, Kölcsey-kiállításon. (Fotó-reprodukció: MTI)
- Trianon utáni megmaradásunk önmagában egy csoda, így szolid ünneplésre alkalmat adhatna – ám nem ma, nem június 4-én!
A mai nap ugyanis a gyászé. „Amíg magyar lesz és emlékezet, jog és igazság, becsület, remény”, addig mindig minden magyart emlékeztetnünk kell a Nyugat aljasságára, amellyel egy páratlan hőstetteket véghez vivő, dicső kultúrnemzetet prédául odavetett irigy, mohó, balkáni mentalitású szomszédainak. Pusztulásra ítélték a közép-európai magyarságot, s európai középhatalomból kis országgá fokoztak le minket.
Az Orbán-kormány 2010-ben a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította június 4-ét. Emléknappá – nem pedig ünnepnappá! (A törvénytervezetre egyedül az – akkor még Gyurcsánnyal súlyosbított – MSZP szavazott nemmel, mert szerintük az „rontja Magyarország jó szomszédi kapcsolatait, és nem szolgálja a határon túli magyarok érdekeit”. Apropó: a Böszme is június 4-én született…) A kormány szándéka nemes és világos volt: a letargiára már Trianon előtt is erőst hajlamos magyarságot kizökkenteni a katatón búskomorságból, példát adni arra, hogy a hiábavaló ökölrázásnál, üres fogadkozásoknál sokkal hasznosabb, ha összekapaszkodunk a Kárpát-haza magyarjaival, s – a gúnyhatárokat kedélyesen letojva – valóságosan is megéljük az összetartozásunkat.
Magyar zászlós koreográfia a dunaszerdahelyi DAC egyik mérkőzésén. (Forrás: Youtube)
Az összetartozás csodája
Ennek az összekapaszkodásnak (és persze kormányzati akaratnak) a gyümölcse egyebek mellett a kettős állampolgárság bevezetése; a külhoni magyar szervezetek és vállalkozások soha nem látott mértékű segítése; az a karakán külpolitika, amely kiáll a külhoni magyarok jogaiért, autonómiájáért („jobb híján”), a Parlament közelében épülő Trianon-emlékmű, vagy éppen a gúnyhatárokon túlra szervezett iskolai kirándulások. A példákat hosszan sorolhatnánk tovább. Az eredmény pedig: szép lassan újra fölfedezzük magunknak a saját hazánkat Csíkkarcfalvától Ungváron és Dunaszerdahelyen át Topolyáig.
Bár lélekszámban (még) nem, lélekben újra erősödni, növekedni látszik a magyarság. Kezdünk hinni magunkban, s egyre kevésbé figyelünk az ellenzéki gyűlölködőkre, akik hol leukránozzák a kárpátaljai magyarokat, hol „szerbiai harmadosztályú focistáknak” gúnyolják a topolyai magyarokat, amiért az Orbán-kormány pénzzel segítette az ottani akadémiát. Ma is itt élnek köztünk a potenciális Károlyi Mihályok és Kun Bélák, akik készséggel elárulnák a nemzetet rosszakaróinknak – még szerencse, hogy nem fenyeget a veszély, hogy ezek egyhamar hatalomra vergődjenek.
Százezer magyar hallgatja Ferenc pápa szombati szentmiséjét Csíksomlyón. (Fotó: Horváth Péter Gyula/PS)
Magyar lelkek
Ha már a lélekszám: Trianonon kívül egy másik nemzeti tragédia is történt június 4-én. 1956-ban ezen a napon engedélyezték államilag a magzatgyilkosságokat. Ennek „köszönhetően” 1956 óta körülbelül hatmillió megfogant magyar életet szüntettek meg állami jóváhagyással.
- Hatmilliót!
Még napjainkban is évente 30 ezer magyar emberpalántát veszítünk el így. Ne csodálkozzunk hát, hogy csökken a magyarok száma a Kárpát-medencében! Pedig a gyilkos Trianon-kór leküzdéséhez életigenlő, lélekben és lélekszámban gyarapodó, bátor magyarság szükségeltetik, amely „nem nyugszik bele”. És amely egymás kezét fogva énekli a Himnuszt Dunaszerdahelyen, Csíksomlyón és Beregszászon. Utána pedig a Szózatot: „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar!”
- Nem árt észben tartani: odáig tart Magyarország, ahol magyarok a Himnuszt és a Szózatot éneklik.
Sára
2019-06-08 at 15:59
és nem esett rajta folt, mert hitünk, reménységünk örökzöld akár a Kárpátokon égig érő székelyfenyő tűlevele….egy a nemzet, egy a zászló….a magyar nép megint szép lesz, méltó , régi nagy híréhez…
Isten Szentlelke áradjon ki rátok, szeretett magyar testvéreim….Áldott Pünkösdi Ünnepet minden igaz kereszténynek….
Logikus
2019-06-04 at 14:25
Semmiben nem voltak elnyomva! Én ismertem olyan idős románokat, akik azt mondták, hogy az erdélyi románoknak addig volt jó, míg Magyarországhoz tartoztak, mert mióta Romániához tartoznak, semmi sem fejlődött, az életszínvonal lement, az emberek nem szaporodnak, és csak a szegénység nő. Legközelebb tedd meg azt a szívességet, hogy nem írsz le idiótaságokat!
Balabás István
2019-06-04 at 14:11
Mi a határon kivül maradottak igazoljuk.hogy piros maradt a mi magyar vérünk,és nem vált vizzé,hofehér a mi becsületünk.és nem esett rajta folt.
Hesslerezredes
2019-06-04 at 12:40
Erős vár a mi Istenünk,
Kemény vasunk és vértünk.
Inségben együtt van velünk,
Megvált és harcol értünk.
Kél az ősi rossz,
Bajvető gonosz,
Csel vad fegyvere,
Erőszak ővele,
A földön ő az első.
Önnön erőnk csak délibáb
És bizony esnénk esten.
De harcba küldte Egy Fiát
Értünk maga az Isten.
Kérded-é, ki az?
Jézus, az igaz.
Sok had, Egy a fő,
Nincs Isten más csak Ő,
Krisztus a Győzedelmes.
S ha földön ördög nyüzsgene
És elnyelni akarna,
Meg nem riadnánk – ellene
Győz hitünk diadalma.
A világi úr
Tombolhat vadul,
Semmit sem tehet,
Ő megítéltetett.
Megrendül egy szavunkra.
Él, áll az ige igazul,
Akárki vesse-hányja.
Táborainkra száll az Úr
Szent Lelke, adománya.
Jóhír, nő, család,
Jószág, test, világ
Veszhet, vihetik
Veszendő kincseik’, –
Miénk marad az ország.
POROSZLAI RÓBERT
2019-06-04 at 12:38
ELVETTÉK! DE A MIÉNK!
Füge
2019-06-04 at 12:12
10/10
Zsike
2019-06-04 at 11:33
Emlékezzünk gr Apponyi Albert szavaira:
“Önök most megásták Magyarország sírját,de Magarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak,amelyek most, itt megásták Magyarország sírját”.
Váteszi gondolat! Nem ott leszünk-e hamarosan?!
Borsmenta
2019-06-04 at 11:15
Vesszen Trianon! Ledőntjűk Trianont!
Logikus
2019-06-04 at 10:15
Magyarország, ha akarná kihasználhatná az USA, Oroszország, Kína barátságát, és eszközölhetné a határok kiigazítását az etnikai határok mentén! Így legalább 170.000 négyzetkilóméterre nőne a területünk!
Füge
2019-06-04 at 10:20
Teljesen egyetértek ezuel!
Hesslerezredes
2019-06-05 at 13:59
Ezt már én is folyton javasoltam/javasolom. Egyetértek Veled kedves Logikus!
Füge
2019-06-04 at 10:09
A történelem bosszúja trianonért (bocsánat, nem tudnám nagybetűvel írni…) a migránsáradat rájuk. Mert megérdemlik. Akkor, 99 éve nemzetállamokra való hivatkozással rabolták szét országunk, ma ugyanazok a “nemzetek” az ellenkezőjét akarják. Magyarok! Legyünk büszkék magyarságunkra, mivel az akkori országunk nemzetpolitikája jóval megelőzte a mai “nyugatot”!!!
kbandi1
2019-06-04 at 09:33
Az objktívek a progresszívekkel objektívkedték az országhatárokat a mostani helyükre. Nagyon bátrak voltak a háttérhatalmak, Antant támogatásával.
Odáig tart a magyarok érzelmi kapcsolódása, ameddig terjedően magyarnak tekinthetik magukat, sőt a Himnuszt is elénekelhetik.
Megsúgom, hogy még Ausztráliában is eléneklik a magyar himnuszt, és senkinek sem jut eszében a határkövet oda vinni.
Érvényes a mondás: magyarok között aki embernek kevés, magyarnak is kevés lesz.
M
2019-06-04 at 07:28
Vigyazzunk szep hazankra es nepere!de sok konkoly van sajnos a buzaban
oshon
2019-06-04 at 07:15
Isten aldjon Magyar Nemzet !!!
Molnár József
2019-06-04 at 06:38
Félő, hogy a mostani g generáció (g mint google), már nem így gondolkodik. Sokan – túl sokan közülük beveszik a maszlagot, a globalizált európai polgárok meghatározást.
Annakidején amikor mi fiatalok voltunk, bennünket sem érdekeltek a magyar hagyományok.
Mára már másképpen látjuk, csak már lassan nincs kitől megkérdezni- eltanulni.
Ami pedig az un. európai polgár, meg életszinvonal kérdését illeti, nem árt tudni, hogy az ideálisnak tekintett nyugaton külön kell egészségbiztosítást kötni. Ha valaki egy olcsóbb biztosítást köt, akkor az annyit is fedez a költségekből. Tudják-e azok akik az európai nyugdíjról álmodoznak, hogy abból is kell egészségbiztosítást kötni? Az ott nem jár alanyi jogon.
Benedek Károly
2019-06-04 at 06:29
Ezért sem volt véletlen, hogy Fletó papa éppen most szombaton látogatott el Csíksomlyóra, hogy “megbékélésre” intse az erdélyi magyarságot, a székelyeket.
Miközben a román hatalomtól folyamatos zaklatásnak, jogaikban való korlátozásnak, koncepciós pereknek, ítéleteknek vannak kitéve az erdélyi magyarok.
Konok
2019-06-04 at 06:24
Soha nem feledünk, soha nem adjuk fel! Éljen Magyarország!
Szégyen Trianon!