Miközben a kormány a nemzeti konzultációt követve cselekszik, addig az ellenzék önmagával huncutkodik. De miért kellett ennyit vesződni azzal, amit Gyurcsány Ferenc egy óra alatt lediktálhatott volna és valószínűleg le is diktált, csak sokan, így például Jakab Péter sem figyelt oda. Mert az érthető álláspont, hogy a baloldalnak 2022-re szüksége lesz egy friss szavazói adatbázisra, de ezt olcsóbban, kevesebb vesződséggel és az állampolgárok iránt tanúsított nagyobb tisztelettel is meg lehetett volna szerezni. Persze, a színjátéknak köszönhetően szebb képet mutat az előre lezsírozott „előválasztás”, mégis joggal merül fel mindannyiunkban az a kérdés, hogy ha már belefogtak, akkor miért nem tudták normálisan lejátszani? Ha erre sem voltak képesek, akkor miért higgyük el, hogy képesek lennének az országot vezetni?
Míg Orbán Viktor hétről-hétre ismerteti a tennivalókat, a baloldalon tovább folyik a Gyurcsány-show. Drága mulatság, ám az is tény, hogy mulattató cirkuszi mutatvány.
A magyar gazdaság elérte a válság előtti szintet, a GDP-növekedés minden elemző szerint 6 százalék felett lesz és történelmi rekordot döntött a foglalkoztatottság. A nemzeti konzultációt figyelembe véve a kormány visszatéríti minden szülőnek a 2021-ben befizetett szja-t. A nyugdíjasok ebben az évben újabb kiegészítést kapnak az infláció miatt, de lesz nyugdíjprémium, 2022 februárjában pedig visszakapják a 13. havi nyugdíjat. 2022 elején hathavi fegyverpénzt fognak kifizetni a fegyveres és rendvédelmi szervezetek tagjainak, illetve szja-mentességet kapnak a 25 év alatti dolgozó fiatalok. A baloldal eközben „előválasztási” szabályokat szövegez, feddhetetlenségi nyilatkozatokat lobogtat és megdicséri önmagát. Jakab Gyurcsányt, Gyurcsány Jakabot. Kéz kezet mos. Mindenki „Gergőt”, senki sem Tóth Csabát… Na nem mintha krokodilkönnyeket hullatnánk érte, de azért álszent magatartás a költségvetési csalással gyanúsított Czeglédy Csabát vagy a Holokauszt emlékműnél „integető” ózdi jobbikost benntartani a rendszerben.
A kormány nemzetközi küzdelmet folytat azért, hogy az LMBTQ-propaganda ne törhessen be a magyar óvodákba és iskolákba, máshol pedig szövetségeseket keres az illegális bevándorlás elleni harchoz. És az ellenzék? Füstös szobákban alkudozik azon, majd álvitákat tart arról, hogy ki és hol induljon el 2022-ben.
Karácsony Gergely pezsgőt bont és pohárköszöntőt mond a „demokráciára”, miközben Budapestet ellepi a szemét. Dobrev Klára nem bírja elengedni a politikai leszámolás ígéretét, Jakab még akkor is börtönnel fenyeget, amikor már senki nem figyel rá, és továbbra is „beakadt” a melósokról szóló rész, bár komoly esély van arra, hogy jövőre ő is melós lesz. Az a fajta bohóc lett belőle, akiről nem tudjuk eldönteni, hogy sajnáljuk, vagy nevessünk rajta, mikor megrészegülve önhittségében pofára esik. Fekete-Győr Andrásra pedig annyian sem szavaztak, mint ahányan a Momentumban állítólag vannak vagy akik generációváltást (és finn típusú oktatást) akarnak.
Vicc az egész! Vagy inkább végtelenül szánalmas.
Minden úgy történik, ahogy vártuk
Úgy néz ki, hogy első körben Dobrev Klárát hozták ki győztesnek, de nagy tétben lehet most arra fogadni, hogy a végén úgyis Karácsony lesz a befutó. Nincs ebben semmi ördöngösség! Dobrev a legelutasítottabb miniszterelnök-jelölt-jelölt, így a második fordulóban „felhajtó erő” lehet az, hogy többen nem akarják Dobrevet a lista élén látni. Márky-Zay pedig – minő meglepetés! – már jelezte, hogy visszalép Karácsony javára. Így volt ez eltervezve, így lett ez lerendezve. Annyi lehet a könnyebbség, hogy Jakabot egy körrel előbb letudta Gyurcsány, mint azt előre elgondolta.
A DK lenyomta a Jobbikot és megsemmisítette az MSZP-t, miközben a Momentum magát lőtte lábon – erre számítottunk. (Mi szóltunk!)
Amit viszont most a végén látunk már tisztán, hogy az egész előválasztásnak nevezett csapatszemle nem csupán a mozgósításról szólt, hanem az adatgyűjtésről is. Az ellenzéki pártok nem a szavazók véleményére voltak kíváncsiak, hanem a nevükre, címükre és elérhetőségükre. Meg arra, hogy kire szavaznak. Az ellenzéki pártok a lehető legtöbb személyes adatot akarták összegyűjteni, amit majd a 2022-es parlamenti választásokon gátlástalanul használni is fognak. A kérdés csupán az, hogy mindez mire lesz elég?
Drága adatgyűjtés, sok-sok szerencsétlenkedés
Egy héttel ezelőtt az M3-as autópályán egy BMW szörnyű balesetet szenvedett. A roncs mellett napokig hevertek az autóból kiesett ellenzéki előválasztásra készült szavazólapok, melyeket végül a feltámadó őszi szél repített a susnyásba. Be- vagy kicsippentett QR-kóddal, igazi vagy eltűnő tintával kitöltve – ki tudja. De kit érdekel? Nem tudni ki és hová akarta szállítani, nem tudni ki és hol akarta elolvasni. Változtat ez bármin is?
Ha a Gödöllői-dombság sötét erdejéből végül egy szavazólap egész Budapestig repült volna, akkor sem lenne semmi másképp. Csak kevésbé tűnne amatőrnek az egész.
Ha pedig a kezdetet, az első napi lefagyást nézzük, akkor egy focista közegben használt terminus technicus illik leginkább ide:
gyenge kezdés után óriási visszaesés.
A részvételi adatok és az eredmény hitelessége egyébként is erősen megkérdőjelezhető: az informatikai rendszer az elején teljesen összeomlott, több alkalommal sem voltak szabályosan lezárva az urnák, ráadásul a titkos szavazás sem volt biztosított a sátraknál.
‘Becsippantás”, “kicsippantás”
Ami pedig szerdán történt, az minden amatőr szerencsétlenkedést alulmúlt. Reggel egy órán keresztül „oktatták” a számlálókat – szegények, nem szóltak nekik, hogy felesleges fáradság! Majd az ígéretük ellenére estére nem végeztek a munkával, mert saját – meglehetősen szürreálisra sikeredett – magyarázatuk szerint a csalások kiszűrésére megalkotott QR-kódokat, amiket „becsippantottak”, azt egyesével ki kellett „csippantaniuk”.
A nagy kérdés csupán az volt, hogy mikor nagy késéssel éjjel elkezdtek „szivárogni” az eredmények, akkor abban a 12 körzetben mire kellett várni, ahol csak egy jelölt volt?
Lehet, hogy az adatbázis építése sokáig tartott. Lassú volt a nyomtató, elromlott a fénymásoló. Ki tudja?
Facebook
Twitter
YouTube
RSS