Egri párttitkár, a KISZ Pest megyei titkára, az MSZMP megyei propagandistája, a párt propaganda osztályának vezetője – ilyen vonalas középkáderek vezették a megyei lapokat a rendszerváltás előtt és után. 1989 előtt az MSZMP nevezte ki őket, majd a vidéki sajtót 1990-ben bekebelező Springer Budapest mindet megtartotta. Bayer József és a németek a függetlenségre hivatkozva álltak ki mellettük. Volt, aki a munkatársa szerint csalással ült be a székbe, a másik pártújságíróból lett a POFOSZ megyei alelnöke, a harmadik meg MSZP-képviselőként indult, és bukott el 1990-ben. Válogatott csapat volt ez, most négy posztkommunista főszerkesztőt mutatok be, volt, aki a kilencvenes, volt, aki a kétezres évekig (!) a megyei lapok élén maradt. Csoda, hogy az MSZP 1994-ben letarolta a vidéket? Hatalomátmentés kommunista módra, avagy a sajtó lenyúlásának története (11. rész).
A rendszerváltás egyik legnagyobb, és összességében semmilyen következménnyel nem járó sajtóbotránya a Springer Budapest ügye volt 1990 tavaszán, a két választási forduló között. Korábbi cikkeimben megírtam, hogy a rezsim reformerei hogyan készültek fel az átalakulásra a nyolcvanas évek második felétől. A média területe természetesen kulcsfontosságú volt, éppen ezért volt okos lépés, amikor a Magyar Hitelbank pénzéből megalapították azt a Reformot, amelyet Virág elvtárs, azaz Virág András, a Tájékoztatási Hivatal embere vezetett. A vállalat zászlóshajója az azonos nevű Reform című újság lett, amelynek élére azt a Tőke Pétert helyezték, aki az állambiztonság titkos munkatársa volt.
Virágék következő nagy húzása a Springer Budapest megalakítása lett volna, de ebből végül – bár a kezdeti lépéseknél még ott voltak – kimaradtak, és a vegyesvállalatba a német Springer mellett a Hitelbank, a katpolos tisztből lett német-magyar médiamágnás és szélhámos Josef von Ferenczy és Bayer József szállt be. Utóbbi vezette a vállalatot, miután végigjárta a klasszikus hálózati-káder ranglétrát: előbb a hírszerzés kiemelt bécsi objektumának számító Collegium Hungaricum titkára volt, majd Stuttgartba küldték ösztöndíjjal, hogy a nyolcvanas évek közepétől az agitpropos Lakatos Ernő és a KB-tag Berecz János (ez Virág elvtárs köre) embereként a tévé gazdálkodását reformálja meg. Ez az akkori, többségében méltató cikkek ellenére sem sikerült, Bayer 1989-ben váltott, így az ezután következő, sorozatos korrupciós ügyekből is kimaradt – nem úgy bizalmasa és utódja, Sándor Gyuláné.
Sorban alapított lapok, megtartott kommunista főszerkesztők
Említettem, hogy a Bayer vezette Springer Budapest nagy belépője 1990 tavaszán jött el, amikor néhány nap alatt bekebelezték a vidéki sajtó jelentős részét. Egymás után nyolc megyei napilapot faltak fel, nem túl eredeti, de annál hatásosabb módszerrel. A korábban az MSZMP (így ekkor már az MSZP) tulajdonába tartozó lapokat nem megvették, hanem mindenhol alapítottak egy-egy új újságot, amibe átszivattyúzták a dolgozókat, az eszközöket, gyakorlatilag mindent.
Bár mindenki tudta, hogy a háttérben komoly üzletelések mehettek, és az egész borzasztóan büdös volt, hiába indult később, már az új kormány vezetése alatt vizsgálat, semmi eredménye nem lett.
Ez volt a papírforma, de annál érdekesebb, hogy milyen főszerkesztői hálózatot vett át és tartott meg a Springer Budapest, ennek ugyanis komoly szerepe lehetett az MSZP 1994-es vidéki „tarolásában”. Ezt a pókhálót nyilvánvalóan a posztkommunista Bayer fonta, aki – amint az már szintén megírtam – legbelső körébe is ex-elvtársakat válogatott.
A következő két cikkben ezt a társaságot, ezeket a főszerkesztőket fogom bemutatni. Látni fogjuk, hogy egytől-egyig az MSZMP és a KISZ fontos káderei voltak, jellemzően más területről (bányászat, mezőgazdaság) lettek a lapok élére vezényelve, főszerkesztői megbízatásukat is a Pártnak köszönhették. Országjárás következik.
Heves megye, Kaposi Levente – Párttitkárból demokrata főszerkesztő
1990. március 31-én a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet számolt be arról a felvásárlási akcióról, amelyet Springer Budapest (SP) indított: „A NEXT-2000 botrány kismiska ehhez képest – így fogalmazott felháborodott kollégánk, aki tegnap délután telefonált az egyik megyei laptól. –
Itt jártak a Springer emberei – tudósítottak Békés megyéből is –, fűt-fát ígértek és egyes kollégák még azt is tudni vélték a tárgyalások után, hogy a Springertől valutában kapják majd a fizetésüket. Persze, hogy két részre szakadt a társaság. Voltak, akik nagy hangon követelték, menjünk bele az üzletbe, de végül a józanabb mag győzött – hangzott a telefontudósítás”
– írták a Hírlapban. Bár a cikk szerzője megpróbálta megszólaltatni a háttérben ügyködő porondmestert, azaz a(z) SP vezetőjét, Bayer Józsefet, nem járt sikerrel.
Érdekes, hogy a Hírlapban Bayerék mellett egy másik vetélytársról is írtak, akinek szintén a lapra fájt a foga: „Bayer nem egyedül száll harcba a megyei lapokért.
Több kolléga tájékoztatása szerint Kaposi Levente, a Heves megyei lap vezetője az elmúlt napokban nagyarányú meggyőző, hogy ne mondjuk akvizíciós tevékenységet folytatott. Viszonylag kevés sikerrel.
Mert a hírek szerint – amit a Springer hamburgi és nyugat-berlini központja sem cáfolni sem megerősíteni nem akart – […] az üzlet létrejött. vagy létrejötte küszöbön áll a hevesi, a nógrádi és a Tolna megyei lappal.”
Kaposi végül hiába próbálkozott, a Springer Budapest nyert, de ő sem járt rosszul, hiszen átvették főszerkesztőnek a Heves Megyei Hírlaphoz.
Berecz János látogatása a szerkesztőségben, 1985. Középen Berecz, jobbra Kaposi főszerkesztő / Fotó: Heves Megyei Népújság, Arcanum
Április harmadikán már ő nyilatkozott a változásról: „Hétfő déltájban még teljes volt a tanácstalanság a Heves Megyei Népújság egri szerkesztőségének szobáiban, folyosóin. […] Kisebb- nagyobb huzavona után mégis Kaposi Levente foglalta össze a tényeket: – Mától a Heves Megyei Népújság megszűnik. A megyében új kiadóval – az Axel Springer Budapest Kft.-vel – Heves Megyei Hírlap címmel új újság jelenik meg a standokon.”
Az MSZMP megyei Végrehajtó Bizottságából indulva
Egyszerű, világos tájékoztatás volt ez az MSZMP korábbi egri párttitkárától, aki a párt Heves Megyei Végrehajtó Bizottságában is benne volt, így értelemszerűen emelkedett a főmunkatársi, majd főszerkesztői székbe a nyolcvanas években. Kaposi egészen 1995-ös nyugdíjba vonulásáig a lap főszerkesztője maradt, akkor Nemes Péter „humán-menedzser” jött le az anyacégtől, hogy elbúcsúztassa. Ez egyébként valamelyest meglepő, hiszen általában maga Bayer József is leutazott ezekre az ünnepélyes bejelentésekre. (Akár egy gondoskodó Keresztapa). Az említett Nemes Bayer bizalmija volt, korábbi cikkemben megírtam, hogy a tévénél dolgoztak együtt, ahová Nemes az MSZMP Központi Bizottságának politikai munkatársaként lett odaejtőernyőzve. Ha így nézzük, mi is történt a szerkesztőségben 1995-ben, öt évvel a rendszerváltás után? Az MSZMP KB politikai munkatársa elköszönt a párt korábbi párttitkárától.
Kaposi (balra) és Bayer (középen) itt még együtt ünneplik a születésnapot / Fotó: Heves Megyei Népújság, Arcanum
Békés megye, Árpási Zoltán – KISZ-vezetőből MSZP-képviselő
A következő emberünk Árpási Zoltán. Ő Kaposinál feltűnőbb életet élt, így már a korabeli sajtó is megtalálta: „Kedden tehát megjelent Baranyában, Hevesben, Tolnában és Nógrádban az új és demokratikus megyei lap Axel Springer kiadásában. A főszerkesztők mindenütt maradtak a régiek (és a fizetések is, de hát minden nem változhat egyszerre).
Főszerkesztő maradt Békésben a szocialista párt színeiben hatalmasat bukott ismerősünk, dr. Árpási Zoltán is, aki a demokratikus tájékoztatás jegyében néhány hete még kirúgta kollégánkat, mivel idézni merte Vastagh Pál Recskkel való fenyegetőzését. Megfelelő embert a megfelelő helyre – éljen és virágozzék a megújult és demokratikus Békési Népújság!”
– írta gúnyosan a Beszélő 1990. áprilisának elején. (Aztán ugye a Beszélőt kiadó SZDSZ éppen az Árpási-féle szocialistákkal állt össze).
Árpási is valódi állatorvosi ló. A korábbi KISZ-vezető agrármérnöki végzettséggel lett a főszerkesztői székbe ültetve a nyolcvanas években, miután az ifjúsági szövetség Pest-megyéből Békésbe küldte. Árpási nagyot álmodott: 1990-ben nem csak a főszerkesztői széket tartotta meg, de ezzel párhuzamosan elindult az MSZP színeiben a választáson. Ez már az ellenzéknek is sok volt, április elején – a két választási forduló között járunk – tüntetést szerveztek Árpási ellen, aki ezen a Magyar Hírlapnak háborodott fel:
„Az akció április 5-én kezdődött – mondotta a volt főszerkesztő – amikor a három említett párt tagjai és szimpatizánsai egy békéscsabai tüntetésen követelték, hogy mondjak le és szólítottak fel mindenkit szabadságharcra. Április 9-én délben hasonló tartalmú ultimátumot kaptam. Úgy tetszik, a választások után a pártoknak az volt az első dolga, hogy engem eltüntessenek… Szavazást kértem a szerkesztőségben. Húszan mellettem voksoltak, 19-en ellenem.
Mégis lemondtam, hiszen egy megosztott redakcióban, a pártok hihetetlenül durva nyomása alatt nem lehet lapot készíteni!”
– panaszolta Árpási.
A kokárda miatt ilyen morcos? Pedig kitüntették. Balról Tóth Miklós, a békéscsabai Népújság Kft. (a cégnél még régi a név!) ügyvezetõ igazgatója, Árpási Zoltán, a Békés Megyei Hírlap fõszerkesztõje és Mészáros Béla, a szakszervezeti bizottság titkára / Fotó: MTI
„Hihetetlen durva nyomás” – a valóság másképp festett. A fenti cikkből simán kihagyták, hogy Árpási lakóhelyén, Gyulán elindult a választáson, ahol csak a szavazatok 14 százalékát tudta megszerezni. Nem kell taglalni, hogy egy ilyen politikai szerepvállalás (az előéletét még nem is ismerve) teljesen összeegyezhetetlen egy megyei lap vezetésével. Vagyis az lenne.
Az is kiderült, hogy Árpási lemondása csak trükk volt, mert azonnal átült a Springer Budapest által létrehozott Békés Megyei Hírlap élére. Bayer Józsefék természetesen rábólintottak a régi kommunistából lett MSZP-s főszerkesztőre – mindenhol megtették a függetlenség jegyében.
A KISZ Pest megyei titkáraként küldték vidékre
Árpási Kaposihoz képest jelentősebb káder volt, fokozatosan lépett fel a KISZ-ben, 1973 és 1979 között már a szövetség Pest megyei Bizottságának első titkára volt, sokat szerepeltették a sajtóban a különböző propaganda-események kapcsán. A rezsim 1979-ben Békés megyébe küldte, ahol a „Hírlapkiadó Vállalat Békés megyei Kirendeltségének igazgatója” lett. A megyei lap vezetését 1985-ben vette át, ekkor nevezte ki az MSZMP megyei pártbizottsága, amelynek ülésein egészen a rendszerváltoztatásig részt vett.
Felszólalásai olvashatóak ma is, a végórákban például azon sajnálkozott, hogy át kell alakítani az újság címoldalát: „A másik, hogy bármennyire is fájdalmas és kínos is, többpártrendszerben azt hiszem, hogy természetes a tanács nem kerülne feltüntetésre” – magyarázta.
Rendszerszerű, hogy ezzel a múlttal egészen 2006-ig (!) a lap élén maradt, amikor a Bayer József-féle vezetés a szokásos buli keretében őt is elbúcsúztatta. Árpásihoz maga Bayer is lefáradt, a posztkommunista főszerkesztő az új időknek megfelelően Márai Sándort idézett: „Dr. Árpási Zoltán Márai Sándor Kassai polgárok című drámájából idézett a partnertalálkozón. A drámában János mester a következőket mondja: >Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél.<
A búcsúzó főszerkesztő hangsúlyozta: csaknem 30 éve Budapestről, vagyis nyugatról jött keletre. Soha nem felejtette el, hogy nyugatról érkezett. Most keletről tart nyugatra, de soha nem feledi, hogy keletről érkezik.”
Elegánsan, lazán / Forrás: Arcanum, Békés Megyei Hírlap, 2006
Árpási azt kifelejtette, hogy anno a diktatúra küldte nyugatról keletre. Vagyis a KISZ.
Bayerék egyébként ekkor sem küldték nyugdíjba – a bevált sakkbábut a Somogyi Hírlaphoz vezényelték. Árpási 2010-ben vonult vissza az újságtól, búcsúzásként megjelentettek róla egy egész oldalas interjút, amelyben azt magyarázta, hogy osztályidegen származású volt, ezért különösen nehéz volt felemelkednie.
A baráti kérdésre (hogy akkor hogyan csináltál ekkora karriert, miért is lett ekkora pártkatona) a következő választ adta: „Ma sem tudom megfejteni, hogyan történhetett.” Nekünk azért lennének ötleteink.
SomogyMegyeiHirlap_2010_07__pages36-36
Nógrád megye, Sulyok László – Pártújságíróból a POFOSZ ünnepelt szónoka
Heves (Kaposi Levente) és Békés megyén (Árpási Zoltán) túl vagyunk, most jöjjön Nógrád és Sulyok László.
Sulyok a Nógrád politikai újságírójaként kezdte, ő tudósított az MSZMP megyei kongresszusairól, a pártértekezletről, a pártpolitikai témákról. Nem meglepő, hogy a MÚOSZ megyei titkára lett, akit a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulója alkalmából” kitüntetett.
Viszonylag későn kapcsolt, 1989 februárjában még megjelentetett egy közel értelmezhetetlen dolgozatot az önmagát megreformáló szocializmusról, amelyben propagandistaként hivatkozott önmagára:
„Nemrégiben propagandistaoktatáson vettem részt a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban, az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottságának átalakulóban lévő agitációs- és propaganda-munkabizottságának kihelyezett ülésén. […] Az SVT-ben tett látogatás tapasztalatainak teljes és részletes elemzése az agitációs- és propaganda-munkabizottság, illetve a helyébe lépő társadalompolitikai bizottság feladata.
Ebben az írásban csak kiemelhettem, és azt hangsúlyozhatom: a párttagság hozzáállása, gondolkodása, szemlélete – pártról, országról, gazdaságról, szövetségről, egyszóval az életünkről – a májusi országos pártértekezlet óta sokat és kedvezően változott. Kezdünk valóban politizálni. S nincsenek kevesen, akik már tudnak is.”
NogradMegyeiHirlap_1989_02__pages69-69
Örömteli fejlemények. 1989 nyarán már a munkásőrökről írt cikket („Kettős szorításban szilárd kötésben”), amelyben a „Münnich Ferenc Társaság bátonyterenyei szervezetének vezetőit” szólaltatta meg. „Egyebek közt kritikával illetik a bátonyterenyei munkásőregységet is, mert április 2-i városavató ünnepségen a parancsnok állítólag megtiltotta, hogy munkásőrök vigyék az MFT koszorúját.”
Ekkoriban még nem igazán érzékelte a változó időket, de pár hónappal később már demokrata, független újságíró lett, aki érettnek érezte magát az új nógrádi lap vezetésére.
Csalással ült a főszerkesztői székbe?
Egykori kollégái szerint csalással szerezte meg az átalakuló lap főszerkesztői székét, amit a Springernél is megtarthatott. Ezzel a múlttal, és az akkori publikált botránnyal ez persze természetes.
Ádám Tamás korabeli cikke szerint a szerkesztőség nem Sulyokot akarta: „Hosszú ideig nem találtak új főszerkesztőt sem, mígnem egy szép napon kiötlötték, hogy pályázatot kellene kiírni a tisztség betöltésére. Előzőleg >megszondázták< az újságírókat, kit látnának szívesen a főszerkesztői székben.
Szinte majdnem mindenki Búzafalvi Győzőt, a lap olvasószerkesztőjét találta erre alkalmasnak. […] Kiírták a pályázatot, melyre öt pályamű érkezett. Köztük Búzafalvi Győzőé és Sulyok Lászlóé. A formális szavazást most ne részletezzük, elég legyen annyi, hogy keményen manipulálták a választást, s így a biztos befutónak vélt Búzafalvit kiejtették, s kinevezték Sulyok Lászlót főszerkesztőnek.
[…] Az idén, április elején a vezérkar beleegyezésével átjátszották a megyei lapot az Axel Springernek. Emellett sem lehetett szó nélkül elmenni. Május végén megjelent a megyében a Magyar Televízió forgatócsoportja, hogy kiderítse a Springer-üzlet hátterét. A riporternek nem sikerült szóra bírnia Vaskor Istvánt, dr. Bayer Józsefet és Sulyok László főszerkesztőt sem.”
MagyarSajto_1990__pages267-267
Érdekes ez a némaság.
Amikor májusban a parlamentben úgy döntöttek, hogy vizsgálóbizottságot állítanak fel a sajtóeladási akciók felderítésére – különös tekintettel az Axel Springer Budapest Kft. ügyeire –, az érintett főszerkesztők egy része természetesen megvédte az üzletet (nyilván központi utasításra).
Köztük volt a nógrádi főszerkesztő is: „Sulyok László, az Új Nógrád főszerkesztője elmondta: nincs okuk izgalomra, mert jogszerűen jártak el. Az ajánlathoz nem kötöttek politikai tartalmú feltéteket.”
Sulyok László annyival érdekesebb a többieknél, hogy éles kanyart vett a kilencvenes években.
Bár 1993-ban még főszerkesztőként említik a lapjánál, ’94-ben már lapszerkesztő – ami hátramenet a ranglétrán. A cikkek ezután már a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) Nógrád megyei alelnökeként említik, akinek több kulcsfontosságú témája van: a salgótarjáni sortűz, az ötvenhatos forradalom és Recsk. Csupa antikommunista téma.
Hét éve, 2012-ben ’56 fényes napjai, avagy a kommunizmus igazi arca címmel tartott vetített képes előadást a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében. Három évvel ezelőtt pedig kitüntették – a „Hűségéért” emlékéremmel. Hogy kihez volt hűséges, azt csak ő tudja.
Éljen a Párt! Vagyis a Pofosz! Sulyok László 2014-ben Salgótarjában / Fotó: MTI
Tolna megye, Kamarás Györgyné – A KISZ-ből az ég felé
A következő főszerkesztőnk Kamarás Györgyné.
Ő a KISZ Tolna megyei bizottságának iskolafelelőseként kezdte (1976, Magyar Ifjúság), majd a megyei bizottság titkáraként folytatta (1978). Közben az ifjúsági szövetség „Szekszárd városi bizottságának titkáraként” is munkálkodott, „akit mindenki csak Katinak szólít” (1977, Magyar Ifjúság). Ezzel a múlttal simán lépett a „nagyok” közé: a nyolcvanas években már az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága osztályvezetője.
Kamarás Györgynét 1985-ben nevezte ki az MSZMP a „propaganda- és művelődési osztály vezetőjének”, ugyanekkor lett Fejes István a Népújság főszerkesztője. Nem sokáig, két évvel később Kamarás elvtársnő váltotta: „A megyei pártbizottság érdemei elismerése mellett Fejes Istvánt, a Tolna Megyei Népújság főszerkesztőjét felmentette és Kamarás Györgynét, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályvezetőjét” – írta 1987-ben a napilap.
Neki is éles váltás lehetett 1989-1990, hiszen a nyolcvanas években még a Munkásőrség megyei állománygyűlésein parádézott. Első nagy, országos pillanata szintén 1989-ben érkezett el, amikor a Népszabadság címlapján (!) közölte az elvtársnő propaganda-cikkét. Az MSZMP-káder Kamarás az öt dél-dunántúli megye „kongresszusi küldötteinek regionális tanácskozásáról” tudósított.
„A megújult párt álljon a helyi önkormányzatért folyó küzdelem élére” – így a parancsnak megfelelő cím, majd következhettek a marxista kérdések: „Modellváltásról vagy rendszerváltásiról beszélhetünk? Milyen legyen a párt jellege? Milyen legyen viszonya a marxizmushoz és saját múltjához?”
Nem meglepő, hogy Bayer Kamarás Györgynét is megtartotta, aki egészen 2004-ig irányította a Tolnai Népújságot. „Az élet rendje a Tolnai Népújságnál is érvényesül: közel másfél évtizedes, eredményekben gazdag munka után a nyugalomba vonuló Kamarás Györgyné főszerkesztő tegnap átnyújtotta a képzeletbeli stafétabotot utódjának – olvashatjuk a megyei napilap andalító tudósítását. – A szerkesztőség munkaértekezletén a kollégák elsőként Molnár György kiadóvezető jövőre tekintő évértékelését hallgathatták meg, majd Kamarás Györgyné a Tolnai Népújságról és a hozzá kapcsolódó kiadványokról adott összegzést. Mondandója végén mindenkinek megköszönte – a partnereknek és az olvasóknak is – az együttműködést, a hosszú évek közös munkáját.”
Széles mosollyal búcsúztatták / Forrás: Tolna Megyei Népújság, Arcanum
Volt mit megköszönni, ilyen átmentés talán csak nálunk fordulhatott elő. Ha valaki fájlalta volna a megöregedett elvtársnő távozását, azt ugyanezen az oldalon megvigasztalták: „Csak a széktől búcsúzom, s ez nem olyan nagy tragédia, ha az ember nem a széket tartja fontosnak – mondta Kamarás Györgyné, arra utalva, hogy az anyacég, az Axel Springer-Magyarország Kft. továbbra is számít szakmai közreműködésére.”
TolnaMegyeiNepujsag_2004_12__pages211-211
Katona volt vagy bábu – lényegtelen, hogy minek nevezzük, a feladatait ő is elvégezte. A főszerkesztők átmentésének és a régi gárda megőrzésének köszönhetően a vidéki sajtó szinte teljes egészében a posztkommunisták irányítása alatt maradt a rendszerváltás, rendszerváltoztatás után. Gombnyomással irányítható emberekről beszélünk, akik jelentős részben sohasem voltak újságírók. Ennek megfelelően 1994-ben az MSZP letarolta azt a vidéket, amely a leginkább megszenvedte a kommunista diktatúrát, és ahol valószínűleg már sohasem többé nem fog nyerni egyetlen baloldali utódpárt sem. Nyilván nincs összefüggés a dolgok között. Még véletlenül sem.
Így emelkedtek ők / Forrás: Beszélő, Arcanum.hu
Folytatom.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS