Pokolba a magyar büszkeséggel: őseink sima “rabló zsoldosok” voltak a kommunista történész liberális lánya szerint

A liberálisok és kommunisták mindig szerették megmondani, hogy mit jelent a demokrácia, ők azonban sosem kívántak élni vele. Legyen szó államberendezkedésről vagy az egyén legapróbb döntéseiről, ők fensőbbségesen kioktattak mindannyiunkat. Így történt ez most is, amikor szóba kerültek az új történelemkönyvek, melyben például az egyesek által halszagúnak aposztrofált finnugor elmélet csak egyik a sok közül és nem kizárólagos. A nemzeti büszkeség mindig zavarta azokat, akik magukat történésznek adták ki, de közben a magyarságot lenézték és életpályájuk abból állt, hogy igyekeztek kisebbíteni nemzetünk sikereit. Az egyik legjobb példa az a Berend Nóra, akit a magát továbbra is függetlennek nevező Index szólaltatott meg az ügyben. Ne legyenek kétségeink, szóba került a demokrácia féltése, az ideológiai elnyomás és persze megtudhattuk a nagyra becsült Berend Nórától azt is, hogy őseink egyszerű “rabló zsoldosok” voltak, akik pénzért bármit megtettek, elvégre ezt mondták a nyugati évkönyvek. Vissza a kommunizmusba, pokolba a magyarba büszkeséggel.

Berend Nóra nem akárki, hiszen ő a Cambridge-i Egyetem történésze, a kommunista Berend T. Iván történész lánya, édesapja még tavaly is arról beszélt, hogy 2010-ben az ország visszafordult az 1989 előtti időkre. Ha ez így lett volna, akkor annak Berend T. örülhetne, hiszen a szocializmus éveiben lubickolt, aztán érdekes módon a rendszerváltást követően elhagyta az országot. Berend T. Iván kedvenc szavai a nacionalizmus, a keresztény kurzus, tehát a berögzült kommunista retorika, azonban pimasz módon ő félti az országot az diktatúrától. Lánya pedig a minap kénkövet szórt a NAT2020 által készített történelemkönyvekre, írása pedig vitaindítóként megjelent a Történelemtanárok Egylete oldalán. Berend Nóra szerint ez szaktörténészi fejtegetés, azonban ebbe mi nem szeretnénk belemenni, fontos viszont, hogy a független és közszolgálati Index és Telex szerint nagy a baj. A könyv esetleges hibái, gyermekbetegségei jobb, ha egy komolyabb vita keretében kerülnek felszínre, azonban érdemes néhány kérdésben világosan látni, mert Berend Nóra harciasságában kijelentette, hogy a könyv

nem oktatni, hanem ideoló­giai­lag formálni kíván egy olyan irányba, ami ellentétes a demokráciával és az egészséges szellemi fejlődéssel egyaránt.

Demokráciaféltés az ókori császárok miatt

Mindezt azért sikerült leírni, mert a könyvben az szerepel, hogy a római köztársaság bukását követően a császár erős hatalmának köszönhetően béke volt Rómában. Derék dolog a demokráciaféltést belekeverni a történelemtanításba, hiszen Berend szerint a könyv egyértelműen a kisgyerekek fejébe akarja verni, hogy az egyeduralom jobb berendezkedés a demokráciánál. Ha Berend történésznek nevezi magát, talán elfogadhatja azt a tényt, hogy nem mindent 21. századi szemmel kell nézni, és bizony el kell ismerni az ókor vagy középkor hatékony uralkodóit, akik nem tartottak népszavazást egy-egy hódítás vagy éppen egy csata előtt. Sajnos azt a fájdalmas tényt is közölnünk kell Berend történész asszonnyal, hogy bizony a honfoglalás korában a magyarok körében nem volt esélyegyenlőségi ombudsman sem, mégis megtanítjuk a következő generációnak, hogy mi történt abban a korban. A történelemhamisításból sokaknak elege van, hiszen a vikingek között viszonylag kevés fekete-afrikai harcos volt, ahogy a magyarok között sem sokat találtunk, sőt Robin Hood bajtársai sem vonultak szivárványos lobogók alatt a sherwoodi erdőben. De maradjunk a magyaroknál, mert Berend nem hagyja csak úgy abba a pocskondiázást:

A tankönyv a magyaroknak, és a magyarok kitalált őseinek sokkal nagyobb fontosságot tulajdonít a valóságnál, illetve mindenféle kitalált érdemekért dicséri őket

A Berend szerint rabló, zsoldos, honfoglalás kori harcos Forrás: iranyasereg.hu

Rabló zsoldos magyarok, pénzért bármit bárkinek

Itt pedig végleg elgurul a gyógyszer, hiszen Berend Nóra szerint jó lenne, ha mindenki megértené, a magyarok egy otromba csőcselék voltak, akik raboltak, loptak és oda álltak, ahol többet fizettek nekik. Azt a rossz hírt bizonyosan tudja a “szaktörténész”, hogy ez a barbár csorda valahogy mégis fennmaradt itt a Kárpát-medencében, és ennek a gusztustalan, percről-percre élő tömegként bemutatott magyarság mégis csak tervszerűen hozta meg döntéseit és alapította meg a középkori Európa egyik legerősebb államát. De úgy látszik érdemes visszamenni az időben, amikor a kommunizmus alatt azt tanították, hogy a barbár és tahó magyarok a Kárpát-medencében élő békés szláv földművelőktől tanulták meg a civilizált élet alapjait.

Érdekes az is, hogy Berend Nóra fitymálóan – mintha félig el sem hinné – úgy említi a sorsfordító erejű pozsonyi csatát, amelyet a hozzá hasonlók a szocializmus ideje alatt nem tanítottak, tagadtak, mégis megmutatta a magyarság szervezettségét, erejét és azt, hogy nem mi akartunk elpusztítani másokat, hanem minket akartak eltörölni a föld színéről. A PestiSrácok.hu-n megjelenő írást azonban biztos nem olvasta a professzor asszony, attól kiégett volna a szeme. A merjünk kicsik lenni gondolkodás bajnokai ingoványos talajra érkeztek az utóbbi időben, évtizedek alatt kialakított hazug meséik széttöredezőben vannak, így Berend Nóra joggal kapja fel a vizet, amikor az ő mantráikkal ellentétes gondolatok is előkerülnek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy át kell esni a ló másik oldalára, de az biztos, hogy a kommunista történelemszemléletről már remélhetjük, hogy immár a múlté.

Békés iszlám, gonosz kereszténység

Mi maradt még ki Berend gondolataiból, ami kötelező? Természetesen a kereszténység gyalázása és az iszlám védelme, mert a történész asszony ezt nyilván nem hagyhatta ki dörgedelmes leveléből. Berend szerint a tankönyv a kereszténység javára torzít, túl jó színben állítja be, ezzel szemben a muzulmánokat hódítóként ábrázolja, akik erőszakkal terjesztik az iszlámot, pedig ez szerinte nem is így van:

Mindez azt sugallja, hogy a kereszténység békésen terjedt, az iszlám viszont erőszakkal. Ennek szinte teljesen az ellenkezője a történeti igazság.

A békés és toleráns muzulmánok. Forrás: Twitter

A muszlimok védelmére több gondolatot is szentel a szerző, akik szerinte toleráns és kedves emberek voltak, az áttérések pedig azért voltak tömegesek, mert az európaiak számára nagyon megnyerő volt az iszlám toleranciája. Erről biztos tudna mesélni Martell Károly is, aki 732-ben Poitiers-nél tönkreverte a “békés” iszlám hadsereget, akik az Ibériai-félsziget elfoglalását követően a mai Franciaország területére is igényt tartottak. Akkor fegyverekkel tudták megállítani őket, de Berend Nóra liberális szólamai is biztosan megálljt parancsoltak volna az összezavarodott muszlimoknak, majd a közösen elszívott békepipa után Berend is muzulmánként térítette volna a környező népeket. De látjuk ma is, hogy milyen békések az Európába érkező muzulmán bevándorlók, a NOGO zónák, a megerőszakolt és összevert európaiak ezt biztos örömmel tanúsítanák. Mert az igazság a mosdatással szemben az, hogy ahova az iszlám egyszer betette a lábát, azt a saját földjének tekinti. Ezek után nézzük, mit gondol erről Berend, aki szerint tehát a kereszténység volt az erőszakos:

Ezzel szemben az iszlám főként spontán áttéréssel terjedt: a hódítás területszerzés volt, a meghódított területeken nem kényszerítették a helyi lakosságra az új vallást, de mivel komoly előnyökkel járt az iszlám felvétele, tömeges önkéntes áttérés kezdődött néhány generációval a hódítás után; az Ibériai- félszigetről írt sok tanulmány ezt nagyon jól bemutatja. A középkori iszlám legtöbbször kifejezetten toleráns volt (néhány epizódot leszámítva), legalábbis a “könyv népei” (zsidók, keresztények, zoroasztriánusok) iránt.

Érdemes tehát a tankönyvekről vitázni, a hibákat javítani, megvitatni, de a Berend-féle gyomorforgató gondolatok nem viszik előre a sokszor jogos vitákat, a történelemszemlélet tisztítását, ellenben visszahúznak a szocializmus mocsarába, amikor a nemzeti büszkeség kiölése legalább olyan fontos volt, mint korábban a Habsburgok számára. Ebből mi nem kérünk.

Forrás: PS, Index; Fotó: MTI