Ambrus Csaba: Miért falazik a köztévé az ellenzéknek?
Lehullt a lepel. Kiderült, hogy a propagandista, kormány-barátnak álcázott köztévé valójában hosszú évek óta az ellenzéki pártok szekereit tologatja. Azzal, hogy nem ad teret a betegesen hazudozó, olykor „szellemileg” is félrészeg nemzetárulóknak vagy „elfelejti” kielemezni egy vaksötétben felállított árnyékkormány Holdról is szembetűnő alkalmatlanságát, azzal többet tesz értük, mint az ATV, az Index és az RTL klub együttvéve. (PolgárPortál-publicisztika)
Persze nem kell feltétlenül hazaárulónak lenni ahhoz, hogy a közszolgálati hírcsatornák segítsenek valakinek a kampányban. Vegyük például a Momentum Mozgalom programjának ismertetésével megbízott Hajnal Miklóst.
Miklós besétált az M1 stúdiójába, ahol előbb szemrehányóan odavágta a műsorvezetőnek, hogy pártjuk az eddigi kemény munka dacára, csak most kapott lehetőséget a bemutatkozásra, aztán a programjuk ismertetéseként felolvasott néhány Facebook-kérdést.
Sehol egy eredeti gondolat, sehol egy hasznavehető ötlet, szakpolitika és alternatív gazdasági vízió helyett Miklós hosszan sorolta az ellenzéki slágergyanús baromságokat, melyeknek eredeti szövegírói és kottamesterei pont a saját oldaluk berkeiben keresendőek.
Ilyen jól táplált hazugság például az állítólagos Orbán-fenyegetőzés, az egygyerekes családok semmibevétele, a többmilliárdos adósságot felhalmozó Népszabadság szellemi és anyagi csődjének mesterséges kivégzése, a Belgrádi vasútvonal szörnyű következményei, de persze nem maradhatott ki a stadionok szembeállítása a kórházakkal, ami, úgy ahogy van egy égbekiáltó ökörség, az egészségügy és a labdarúgás helyzetétől függetlenül.
A Momentum és az MSZP között csak annyi a különbség, hogy a három műszakban gyártott szociális demagógia terén Molnár Gyula csapata legalább saját repertoárból dolgozik, míg a fiatal forradalmároknak még ez a silány teljesítmény is csak a Facebook-rajongóik segítségével jöhetett össze. Leszámítva az arrogáns és beképzelt stílust, az M1 nézői semmit nem tudtak meg a Momentum Mozgalom céljairól, értékrendjéről, gazdasági, társadalmi, és szociális prioritásairól. A fiatal rendszerváltó palánta még a nekik járó öt percet sem tudta kitölteni saját gondolataival, a még hátralévő harminc másodpercről simán lemondott, ami azért fura, mert azzal indított, hogy sajnálja, amiért eddig nem kaptak lehetőséget a közpénzből fenntartott média felületein.
Ennek ellenére, mondanom sem kell, hogy az ellenzéki média majdnem elalélt az élvezettől, nem győzték dicsérni az ifjú titánt, az Indexnek például ebből annyi jött le, hogy „a Momentum sem szarozott a köztévében”. Igen, lehet így is látni a dolgokat, de azért jó lenne, ha a takaréklángon pislákoló baloldali értelemből túladagolt, gyűlölettől megvakult közéleti ösztönlények végre felfognák, hogy itt az ország jövőjéről döntünk, nem egy politikai valóságshow-ba keresünk vagány srácokat és menő csajokat.
Két héttel a választások előtt, nekem egy politikus ne a Miniszterelnöknek címzett költői kérdéseivel kampányoljon, mert én kérdések helyett válaszokat várok, mutasson új irányt, tegyen az asztalra jobb terveket, keltse fel az érdeklődésem egy élhetőbb ország reményével, ne az ellenfél csapattagjait blamálja, ne akarja senki eldönteni helyettem, hogy kit szeressek és kit gyűlöljek.
Hajnal Miklós nem érti, hogy a Miniszterelnök miért nem vállal nyílt vitát a politikai ellenfelekkel, holott a Momentum politikusa öt percig sem volt képes előre megírt forgatókönyv nélkül beszélni, amint véget ért a szöveg a papírján, sebtében felállt és kimenekült a stúdióból.
A közmédiának a közjót kell szolgálnia. Éves költségvetésüket nem csak a jobboldali adófizetők biztosítják, így akár jogos is lehet az ellenzéki pártok időnkénti kritikája. Kérdés persze, hogy mennyire szolgálná a közjót és a közérdeket, ha mondjuk a Gyurcsány család és Vadai Ágnes napi rendszerességgel gyalázhatná élő adásban a határon túli magyarokat az MTVA valamelyik csatornáján?
Mi a közéleti haszna annak, ha Ujhelyi István nem saját gyártású videóüzenetben tagadja le a kvótarendszer létezését, hanem az M1 brüsszeli tudósítójának mikrofonjába hazudik bele?
Mennyit segítene az LMP népszerűségén, ha minden reggel behívnák Szél Bernadettet a köztévé valamelyik műsorába, hogy meséljen arról a nem létező Soros tervről, melynek működéséről most már heti rendszerességgel kerülnek a nyilvánosság elé információk, bizonyítékok? És ami a legszebb, hogy nem csak idehaza buknak ki egyenként a csontvázak a szekrényből, egyre inkább nemzetközibb az ügy, már csak az nem lát tisztán, aki bérbe adta a tisztánlátását valamelyik emberjogi szervezetnek.
Miért kellene többet foglalkoznia a közmédiának Karácsony Gergely árnyékkormányával, ha a baloldali független-objektív sajtó is csak a bejelentés napján foglalkozott ezzel? Vagyis a feltárt humán erőforrás erejének megfelelő közömbösséggel.
Mennyiben járulhatott volna hozzá a köztévé az ellenzéki pártvezetők hitelességének javulásához, ha Vágó Gábort egy köztévés operatőr is elkíséri Gyurcsány Ferenc otthonába? Mi kerülhetett volna ebből be az esti híradóba, mint élőkapcsolásban feltárt helyzetjelentés? A félszáraz pogácsa? Netán a házigazda rögtönzött whisky-embargója? Tényleg van olyan épeszű ember, aki arra vágyik, hogy erről szóljon április nyolcadika után a napi politika?
A köztévé részrehajló. Mindig is az volt. A mindenkori kormányok szócsöve.
Ezért kell választást nyerni. Hogy a Te gondolataid határozzák meg a közéletet, hogy a Te akaratod érvényesüljön, hiszen ott áll mögötted a legutóbbi szabad választások alkalmával hitelesített többségi bizalom. Mert a legtöbben már az iskolában megtanultuk, hogy a többség dönti el, hogy a hétvégi osztálykirándulás keretében a botanikus kertbe szeretnénk menni, vagy inkább a Medvebarlangot látogassuk meg. Bár az is igaz, hogy akkoriban még nem a diákok akarták eldönteni, hogy mi legyen a tananyag.
„Igen, de az én befizetett adómból ne Orbán Viktort mutogassák nekem állandóan a tévében!”
Nem? Akkor van három lehetőséged. Az egyik, hogy április nyolcadikán a Fidesz-KDNP ellen szavazol. A második megoldás, hogy valahányszor feltűnik a képernyőn Orbán Viktor, veszed a távirányítót és váltasz. Még ebben a kemény diktatúrában is találsz – a sajtószabadság teljes hiánya ellenére – legalább egy csatornát, ahol biztos nem jelenik meg Orbán Viktor. Harmadik opcióként ajánlom, hogy adj egy esélyt az országod – még hivatalban lévő – Miniszterelnökének, hallgasd végig, amikor éppen beszél, próbálj meg olvasni a sorok között, aztán nézz körül Európában! Ha ezt megteszed és már nincs ökölbe szorulva az arcod, hamar rá fogsz jönni, hogy nem Orbán Viktor jelenti számodra és a családodra a legnagyobb veszélyt, hanem Te magad.
Ha a köztévé minden adófizető kívánságát figyelembe venné, akkor legalább ötmillió személyre szabott híradót láthatnánk minden este. Ismétlem, ezért kell választást nyerni. Én se örültem annak, hogy a szocialista kormányok idején állandóan a liberális közhelygyárakat üzemeltető baloldali értelmiség üres filozofálását kellett hallgatnom, de elfogadtam, hogy most náluk van a többségi akarat, ezért úgy helyes, ha ők diktálják a tempót.
„Migránstévé!” Miért is? Mert élőben közvetítik mindazt, ami Európában zajlik? Mert a német köztévével ellentétben, nálunk nem kezelik tabuként a bevándorlók által elkövetett bűncselekményeket? Mert a baloldali hírportálok képzetlen közlegényeivel ellentétben az M1 munkatársai nem kávézgatni járnak a no-go negyedekbe? Hanem tényekre és megtörtént eseményekre alapozott riportot készíteni. Igen, néha soknak tűnik. De könyörgöm, ezért nehogy már a közmédiát hibáztassuk. Bocsi, de ez olyan, mint amikor a szomszéd kutyája ugatja a tehenet, amitől a parasztnak nyomás keletkezik az agyában, veszi a puskáját és lelövi a tehenét, hogy a kutya végre abbahagyhassa az ugatást.
A dánoknak kifejezetten jól jött volna egy „migránstévé”. Akkor talán nem a tizenvalahányadik migránsgettó megszületésének hajnalán ébrednek fel, hogy egyre nehezebben találják a hazájukat a saját országuk határain belül. Ennél már csak az lett volna jobb, ha a migráns tévéjük mellé rendel nekik a sors egy Orbán Viktort is.
Mi kaptunk egyet, hát vigyázzunk rá! Legközelebb április 8-dikán lesz erre lehetőségünk. Nem kell neki megköszönni semmit, ő csak a munkáját végzi. A sorsnak viszont annál inkább.
A közmédia rengetegszer segített az elmúlt években az ellenzéki pártokon. Valahányszor nem biztosított időt és teret a beteges hazudozáshoz, a mellébeszéléshez, a nemzetáruláshoz, az egyházak gyalázásához, az anyaországon kívül rekedt magyarok gyűlöléséhez, mindannyiszor nekik falazott a köztévé.
Ezért érdemes a valóságban élni, nem egy kitalált diktatúrában harcolni, és ezért kellene hazaárulás helyett a nemzet érdekeit szolgálni. Mert ha nem ezt teszed, a többségnek esélye sincs elérni téged. Előbb érdemes megtalálni a közérdeket, a közjót, csak ezután jogos a köztévés számonkérés. Mert arról nem a közmédia tehet, hogy a mai állapotában az ellenzéki pártok képviselőinek többsége még a Tv Macit se tudná hitelesen helyettesíteni a közmédiában, nemhogy a jelenlegi kormányt.
(Vezető kép: MTVA)
