Csobai Vera: Lavírozás, keverések-kavarások
A magyar ellenzéki pártok identitása kétes, teljesítményük kritikán aluli, s a csőd szélén lavíroznak. El sem tudják képzelni, hogy egy megmérettetésen csak úgy egyszerűen, simán, becsületesen is részt lehet venni. Nem – azt nem lehet, hiszen még az esemény előtt két héttel azt sem tudják biztosan, ki kivel, hogyan és miért fog összefogni. Ki az, aki becsapva a választókat magát függetlennek kiáltja ki, és akként is indul a választásokon. Mert ugye a gyakorlatban nincs olyan, hogy független. (PolgárPortál-publicsiztika)
Ki a független? – etimológiai meghatározás
Független, magyarul függéstelen, azaz nem függ senkitől és semmitől sem. Szabad akaratú, önállású, szorosabb társadalmi vagy hivatali viszonyok által nincs lekötve, sem tetteiben akadályozva; külső felelősségektől mentes. Független polgár. Semmi színezett párthoz nem tartozó, saját meggyőződését követő. Saját értékéhez ragaszkodó. Szinonimái az egyéni, saját, maszek, privát, magán, önálló, személyes, szubjektív, perszonális, öncélú. önellátó, önálló, különálló, szuverén. A függetlenség szinonimái pedig a különállóság, autonómia, önállóság.
Vajon melyik magát függetlennek aposztrofáló politikus felel meg a fenti kritériumok közül csak egynek is? Azok a liberális, magukat szentnek és sérthetetleneknek nevező erkölcscsőszök, akik mindenki másra kígyót-békát kiabálnak, akik mindenkit rágalmaznak, akik a választás tisztaságát hatalmas ovációval féltik, azok miért támogatják minden erejükkel és lehetőségeikkel ezeket a függetleneket? Akik legtöbbször egyébként nem is tagadják hovatartozásukat. A legrosszabb az egészben azonban az, hogy a választási bizottságok sem törődnek a függetlenként jelentkezők valódi függetlenségével.
A becsületes pártok kizárólag saját lógóikkal fémjelzett egyéneket indítanak el egy, az egész országot érintő megmérettetésen. Nyíltan és őszintén mutatják be jelöltjeiket és azok is nyíltan és őszintén vállalják pártjukat. Nincs susmus, nincs átejtés, nincs hazugság. Nekik az a meggyőződésük, hogy hazugsággal szerzett eredmény hazugsággal el is fog veszni.
Visszalépés más párt jelöltje javára
Ez az egyik legnagyobb átejtése a választók ezreinek. Elméletileg (sajnos sokszor valóban csak elméletileg) a választó eldöntheti, melyik pártot szeretné preferálni, melyik pártnak vagy a párt melyik képviselőjének adna bizalmat és megbízatást a jövőre vonatkozólag. Ez azonban az ellenzéknél nem így működik. Fittyet hánynak tagságuk akaratára, a saját, önös érdekeiken kívül egyéb nem lebeg a szemük előtt.
Soha egyetlen párt sem kérdezte meg választóit, tagságát, hogy jóváhagyják-e ezeket a visszalépéseket? És mi van, ha a párt által javasolt csere nem egyezik a tagság véleményével? Ha a másik párt kijelölt katonája számukra nem jelent semmit, nem is ismerik? Tehát akkor is kötelező gondolkodás nélkül a párt parancsai szerint szavazni? Ezt hívják párthűségnek ugye, még akkor is, ha látják az abszurditását. És ezt nevezik odaát véleményszabadságnak, meg demokráciának. De leginkább tiszta és becsületes választásnak.
Átjelentkezés egyik körzetből a másikba
A hűséges pártkatona nem gondolkodik csak megcselekszi, amit megkövetel a pártja. Hogy a haza mit követelne meg, az őket teljesen hidegen hagyja. Egy másik „tetszetős, és főleg nagyon becsületes, a valóságot tükröző” megoldást is kitaláltak már odaát.
Ha valahol nincsen megfelelő számú ellenzéki szavazó, és nem látják biztosítottnak az esetleges győzelmet, máshonnan szerzik be a rájuk voksolókat. Fogják magukat és azokból a körzetekből, ahol többségben vannak, vagy ahol amúgy sincs semmi esély a győzelemre, egyszerűen csak átküldenek embereket a hiány pótlására. Ezeknek a fizetett vándoroknak oda kell menni, bejelentkezni és elhitetni a világgal, hogy ők oda tartoznak, nekik ott van joguk szavazni. Hogy a választás után mégis meggondolják magukat és visszaköltöznek eredeti lakhelyükre? Az már más kérdés.
Ám a valódi kérdés mégiscsak az, hogyan engedheti meg magának egy ország, hogy olyan választási törvénye legyen, amely az ilyesmit engedélyezi, nem gördít akadályt a csalással szemben. Ugyanis ez valódi, hamisítatlan csalás.
2018. április 8-án sok minden eldől, sok mindenre kapunk választ. Többek között arra is, hogy tud-e hazánkban győzni a tiszta, csalásmentes cselekvés, eljut-e a választók tudatáig, hogy csak becsületes módon, becsületes munkával és hazaszeretettel lehet mindenre igaz választ adni.
Hajrá Magyarország – Hajrá Magyarok!
(Vezető kép: uitpers.be)
