Pesti Srácok

Apáti Bence: A multikulti utópiája és a valóság

Apáti Bence: A multikulti utópiája és a valóság

Egy külföldön dolgozó táncművész barátom mesélte el a következő történetet, mikor arról faggattam, hogy milyen módon és milyen minőségben valósul meg a gyakorlatban a multikulti egy nemzetközi balettegyüttesben. Nem baj ugye, ha lelövöm a poént? Elméletben igen, gyakorlatban nem. Mindenki szabad akaratából a sajátjainak a társaságát keresi, a világ legtermészetesebb módján „szegregálódnak” maguktól az emberek, amely jelenéggel úgy tűnik, hogy sem Soros, sem az általa pénzelt civil szervezetek nem tudnak vagy nem akarnak szembenézni. Voltaképp a valósággal nem tudnak mit kezdeni. De nézzük a történetet!

Apáti Bence / PolgárPortál-publicisztika

Nos, azt mesélte el nekem a barátom, hogy mikor élete első turnéján vett részt, akkor a következő tanulságos élménnyel lett gazdagabb.

Történt, hogy a teljesen vegyes nációjú – már-már kevert nemzetiségű – társaság az első előadást követően testületileg elment vacsorázni, majd miután megérkeztek egy vendéglátóipari egységbe, a hosszú évek óta együtt dolgozó együttes tagjai komótosan, rendezett sorokban odasétáltak egy-egy 5-7 fős asztalhoz, helyet foglaltak, majd élénk csevejbe kezdtek. Mindenki a saját nyelvén. Így a barátom is angol, spanyol, olasz, és orosz szavakat hallott mindenfelől maga körül. Egyetlen oka volt, amiért mégsem lett mindebből bábeli zűrzavar: a spanyolok a spanyolokhoz ültek, az olaszok az olaszokhoz, az ukránok az ukránokhoz, az oroszok pedig az oroszokhoz. Mily meglepő, igaz?”

PestiSracok facebook image

A barátom, aki az egyetlen „vegyes-nációjú” asztalnál foglalt helyet, döbbenten nézett körül és hitetlenkedve kérdezte meg egy régebb óta a társulatnál dolgozó kollégáját, hogy mi történt. Vagy, hogy nem lehet-e az, hogy esetleg valami probléma/konfliktus robbant ki az elmúlt napokban a társulat tagjai között, amiért „etnikailag szegregált” módon foglaltak helyet a táncosok?

A kolléga egykedvűen lapozgatta tovább az étlapot, majd szórakozottan megrázta a fejét, és valami olyasmit mormogott a bajusza alatt, hogy mindig ez van. Mindig külön ülnek… Ennyi!

Szögezzük le mindjárt az elején, hogy nem egy angliai kikötőben dolgozó dokkmunkás tapasztalatairól beszélünk. Azok az emberek, akik a szigetországi kikötőben keresik meg a mindennapi betevőjüket, kétségtelenül nem azt tartják életük elsődleges prioritásának, hogy a mindennapokban megvalósuló sokszínűség mellett érveljenek, közvetlenül azután, hogy befejezték azt az éjszakába nyúló vitaestet, ami a 186. gender-elmélet szerinti nemiség társadalmi elfogadtatásának sürgetéséről szólt.

A nemzetek és kultúrák szerinti elkülönülés egy olyan balettegyüttesben valósult meg, ahol nagyon régóta dolgoznak egymás mellett különböző országokban született és különböző országokból érkezett emberek. Egy olyan közegről beszélünk, ahol felülreprezentáltak a magukat nyitottnak, és befogadónak állító/gondoló liberális művészek.

És mégis: ha egy nehéz nap után ezek a táncművészek elmennek kicsit kiereszteni a gőzt, sokkal szívesebben beszélgetnek olyanokkal, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, akik ugyanannak a csapatnak szurkolnak, akik ugyanazt a kultúrát hozták magukkal, és akik ugyanazokon a belsős, csak az adott nyelven érthető szóvicceken röhögnek.

A multikulti, a kultúrák harmonikus, produktív, és csupa hasonlóan pozitív jelzőkkel ellátott keveredése kevés kivételtől eltekintve a legritkább esetben szokott a való világban megvalósulni.

Természetesen léteznek olyan nyugat-európai, leginkább fiatalok által lakott hipszter negyedek/városrészek, ahol mindenféle konfliktus nélkül, békés egyetértésben söröznek vagy éppen füvet szívnak – a gyökereikre, csak mint elavult rozsdás bilincsekre tekintő – a határok és a nemzetállamok ellen lázadó egyetemisták. Azonban az ő gondtalan, Woodstockot idéző hippi-mentalitásuk a legkevésbé sem tekinthető reprezentatívnak. Ők egy rendkívül hangos, de elenyésző számú kisebbséget képviselnek, amit a liberális sajtó persze minden esetben úgy mutat be, mintha az ilyen közösségek lennének többségben. Ami nyilvánvalóan szemen szedett hazugság.

A való világban mindenki megtapasztalhatja, ha kilép a belvárosi romkocsmák ajtaján, hogy a különböző kultúrával, nyelvvel és hagyományokkal rendelkező etnikumok minden nyugati/amerikai nagyvárosban külön negyedekbe/körzetekbe költözve egymás társaságát keresve élik dolgos vagy épp segélyekből fenntartott dologtalan hétköznapjaikat. Ráadásul az is jól megfigyelhető, hogy bizonyos kisebbségek mennyire szeretnek vagy nem szeretnek dolgozni, mennyire barátságosak vagy barátságtalanok, hogy mennyire tartják rendben az utcáikat, hogy milyenek a bűnözési statisztikák a környékükön, illetve mennyire fogadják szívesen a kerületiekbe betérő idegeneket/turistákat.

És akkor itt mondhatjuk ki a lényeget: a Soros György által megálmodott nemzetek és határok nélküli világ egy utópia.

Amiért a Soros által fizetett, magukat civilnek hazudó szervezetek harcolnak, aminek a megvalósításáért Dzsordzsi bácsi dollár milliárdokat áldoz, egyszerűen nem megvalósítható.

Nincs ebben egyébként semmi meglepő.

Minden ember szeret világot látni, minden ember szeret megismerkedni más országok kultúrájával, hagyományaival; szereti megkóstolni egy másik nemzet szülöttjeinek a konyháját. Ilyenek vagyunk. Kíváncsiak, érdeklődők.

De élni, dolgozni, vagy éppen megvacsorázni a saját országunkban, a sajátjaink között szeretünk leginkább.

Nos, ezért is kell elmenni szavazni.

Hogy ne olyan pártok nyerjenek, amelyek egy habókos vénember hagymázas, és megvalósíthatatlan álmait akarják megvalósítani.

(Vezető kép: ©Myato Papadopoulos)

Ajánljuk még

Vajon minek és hogyan állított ki százegy kutyaútlevelet a határzár idején az állatorvosi praxisát szüneteltető Hadházy Ákos? - Frissítve: reagált Hadházy

Exkluzív 2021 március 23.
2020 januárja óta összesen száznál is több kutyának állított ki útlevelet Hadházy Ákos, a két pártot már elhagyó, jelenleg független országgyűlési képviselő, aki leadott vagyonnyilatkozata szerint hivatalosan szünetelteti állatorvosi praxisát – tudta meg a PestiSrácok.hu. A helyzet több szempontból is kínos: először is, az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény szerint parlamenti képviselő kereső tevékenységet nem folytathat, még ha valamilyen szellemi tevékenységet végez is, azért pénzt nem fogadhat el. A kisállat útlevél kiállítása azonban nagyon is pénzbe kerül, az okmányt kiállító állatorvos is kötelezően fizet ezért a kamarának. Ha saját cégen keresztül jutna a tevékenysége ellentételezéséért pénzhez egy honatya, azt is be kell jelentenie az Országgyűlés elnökének. Csakhogy Hadházy Ákos – úgy tudjuk – nem ezt jelentette be, hanem az ellenkezőjét, hogy szüneteltetni a praxisát. Mellesleg ezt saját kézírással is leírta és ellenjegyezte, a vagyonnyilatkozatában. Ha mindez nem lenne elég, még egy kérdés felvetődik: mégis kinek, kiknek és miért állít ki valaki több mint száz kutyaútlevelet a koronavírus-járvány kellős közepén, amikor szinte az egész világ zár alatt van és az emberek sem utaznak. Cikkünk megjelenése után válaszolt kérdéseinkre Hadházy Ákos, aki a tőle szokásos diktatúrázás, orbánozás, fideszezés mellett elárulta: annyira szeret állatokat gyógyítani, hogy ingyen is megteszi, sőt, a jelek szerint az útlevelek kiállításakor szívesen megfizeti a kötelező illetéket is. A képviselő válaszát kérésére változtatás nélkül közöljük.

Vasárnapi autóbusz-szerencsétlenség: voltak már problémák a szervezőkhöz köthető utak körül

Exkluzív 2021 augusztus 17.
Nem először került a sajtóhírekbe és a figyelem középpontjába az az utazásszervező cég, amelynek bérelt autóbusza vasárnap hajnalban 8 ember halálát okozó balesetet szenvedett az M7-es autópályán – tudta meg a PestiSrácok.hu. 2019-ben több sajtóorgánum is beszámolt róla, hogy magyar egyetemisták franciaországi síútja vált tortúrává, miután a magyar utazásszervezők hibás műszaki állapotú, román buszokkal vágtak neki a több ezer kilométeres útnak, végül az utasok egy része saját költségére, önállóan utazott haza. Majd még kártérítést sem kaptak. A "Suli Sí" szervezőcsapat és a hétvégi szerencsétlenségben érintett Rolitúra gyakorlatilag azonos céges hátteret mutat. Az Index és az Origo korábbi cikkei szerint az utakat szervező vállalkozók korábbi utazási irodáit többször megbüntették; volt olyan iroda, amely éveken át engedélyek nélkül hirdetett utakat.

A Mezey-válogatott egyik legnagyobb rejtélye a Nyilasi-ügy lett – Ma sem egyértelmű, hogy miért maradt itthon a csapatkapitány

Exkluzív 2021 június 2.
A Mezey-válogatott történetében három különlegesség, ha úgy tetszik, nagy rejtély, „titok” van. Az egyik az, hogy miként tudott szinte a semmiből kinőni egy világverő gárda? A másik, hogy miért ért véget ez a csodálatos menetelés úgy, ahogyan véget ért? A harmadik pedig az, hogy a csapat szellemi vezére és csapatkapitánya, Nyilasi Tibor vajon miért nem utazott ki a mexikói világbajnokságra? Visszaemlékező sorozatunk mai részében a Nyilasi-ügy hátterét igyekszünk feltárni.