Nemrégiben a nemzetközi sajtót is bejárta az a hír, hogy a helyi hatóságok őrizetbe vették a volt ukrán külügyminisztert, Leonyid Kozsarát, aki a Moszkvába menekülő Viktor Janukovics elnöksége alatt vezette a külügyi tárcát 2012 decemberétől 2014 februárjáig. A közelmúltban több politikus is gyilkossági ügyekbe keveredett, Alsóhatár polgármestere például a rettegett Sátor Lajos bandájával likvidáltatta ellenfeleit, de a volt szlovák gazdasági miniszter is a maffiához fordult, amikor ki akarta végeztetni üzleti ellenfelét. A politikai gyilkosságok Magyarországot sem kerülték el, 2009-ben a csepeli MSZP egyik politikusa, Deme Gábor adott utasítást egy kettős gyilkosságra.
A volt ukrán külügyért előre kitervelten elkövetett emberöléssel gyanúsították meg azután, hogy Szerhij Sztarickijt, az Atlantic Group holding vezérigazgatóját, az Inter ukrán televízió volt vezetőjét február 21-én lőtt sebbel holtan találták az egykori külügyminiszter Kijev környéki házában. A nyomozás előzetesen azt állapította meg, hogy a férfi öngyilkos lett, miközben Kozsara és felesége a ház másik szobájában tartózkodtak. A rendőrséget egyébként éppen az ex-külügyminiszter neje hívta ki, miután holtan találta a férfit. Február 22-én az esetet öngyilkosságról gyilkosságra minősítették át, majd március végén eljutottak a volt külügyminiszterhez, igaz, a részletek egyelőre nem ismertek.
Bérgyilkost fogadott a “gázkirálynő”?
Az elmúlt éveket nézve nem ez az első eset, hogy egy politikus gyilkossági ügybe keveredik. Pár éve például az ukrán ügyészség azzal hozta összefüggésbe Julija Timosenko volt kormányfőt, hogy az egyik általa ellenőrzött cég bérgyilkost fogadott fel egy donyecki parlamenti képviselő, illetve két másik személy meggyilkolására. Jevhen Scserbanyt, valamint feleségét és egyik munkatársát 1996. március 3-án a donyecki repülőtéren lőtték agyon. Az ukrán főügyész 2013 januárjában jelentette be, hogy nyomozó ügyészek felkeresték az akkor épp börtönben ülő Timosenkót, hogy hivatalosan is meggyanúsítsák a bűncselekmény elkövetésével. A hatóságok által összegyűjtött információk a főügyészség szerint azt bizonyították, hogy valóban Timosenko rendelte meg a parlamenti képviselő megölését Pavlo Lazarenko akkori miniszterelnökkel együtt. Timosenko és Lazarenko állítólag 2,8 millió dollárt fizetett a politikus megöléséért, akit azért gyilkolhattak meg, mert üzleti vitába keveredett Timosenkóékkal. Lazarenkót korábban kapcsolatba hozták Vadim Hetyman bankár 1998-as megöletésével is, ám végül egyik emberölést sem sikerült megnyugtatóan tisztázni, annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban élő és ott gazdasági bűncselekmények miatt elítélt Lazarenko vallomást is tett a „gázkirálynőre”, jóllehet az ukrán polgárok nagy többsége nem hitt Timosenko bűnösségében.
Julija Timosenko volt ukrán miniszterelnök, a Haza pártjának vezetője megérkezik az Európai Néppárt találkozójára az EU és a Keleti Partnerség országainak csúcstalálkozójára. Brüsszel 2017. november 23. (MTI/EPA/Taccjana Zenkovics)
A maffiával tüntette volna el ellenfelét a szlovák gazdasági miniszter
A vádak szerint ugyancsak üzleti vita miatt akarta likvidáltatni 1997-ben Pavol Rusko volt szlovák gazdasági miniszter, a Markíza Tv egykori igazgatója üzlettársát, Sylvia Volzovát. Ruskót húsz évvel később, 2017-ben vették őrizetbe a szlovák nyomozók. A volt politikus a helyi alvilág akkori legerősebb és legbefolyásosabb főnökének tartott Mikuláš Černákot bízta meg üzlettársa meggyilkolásával. Černák neve a kilencvenes években szinte minden szervezett bűnözéssel összefüggő szlovákiai bűncselekménynél felmerült. Jelenleg életfogytig tartó szabadságvesztését tölti, ám évekkel ezelőtt elkezdett beszélni, és a hatóságokkal alkut kötött, amelynek eredményeképp több megoldatlan ügyet fel tudtak göngyölíteni. Ezek közé tartozott Sylvia Volzová megöletésének megrendelése is, de a gyilkosságot végül azért nem tudták végrehajtani, mert Černákot letartóztatták, így Ruskót emberölés előkészületével vádolták meg. Černák már az első tárgyaláson bűnösnek vallotta magát, és elmondta, emberétől, Miloš Kaštantól 1997 őszén értesült arról, hogy Rusko találkozni szeretne vele. Állítása szerint akkor hallotta először Sylvia Volzová nevét, akivel a Markíza társtulajdonosának valamilyen konfliktusa volt, és azt szerette volna, hogy Černákék segítsenek megoldani a „problémáját”. Az egykor rettegett maffiózó vallomásában állította, Rusko azt akarta, „nyom nélkül tűnjön el a nő”. Az üzletasszony megfigyeléséről és kivégzéséről Černáknak egy másik szlovák maffiavezérrel, Róbert Lališsal is egyeztetnie kellett, mivel Pozsony a Lališ irányítása alatt álló Sýkora-klán hatáskörébe tartozott.
A szlovák maffia vezére már alkut kötött és beszélt a politikai kapcsolatairól is. Fotó: parameter.sk
Volzová állítása szerint a szlovák alvilágról semmilyen információja nem volt a kilencvenes évek elején, és a politikával sem foglalkozott. Arra ugyanakkor emlékezett, hogy Pavol Ruskóval több konfliktusa is volt, mert utóbbi a háta mögött intézett dolgokat. A pénzen kívül összetűzésbe kerültek azért is, mert Rusko felesége magas pozícióba akart kerülni a televíziónál, a befektetők azonban ezt elutasították. A férfi volt üzlettársa azt is állítja, hogy 1997-ben többször megfenyegették, és azt akarták, „tűnjön el Szlovákiából”, és térjen vissza Németországba. A nő televíziós részvényeit végül 2001-ben adta el 171 millió koronáért. Arra, hogy az élete is veszélyben forog, és testőröket kellene fogadnia, 1998-ban a szlovák újságíró-gyilkossággal megvádolt Marián Kočner vállalkozó is figyelmeztette, akit Ruskóval együtt nemrég 19 év szabadságvesztésre ítélt a bíróság súlyos gazdasági bűncselekmény miatt. „Szeretnék öntől elnézést kérni azért, hogy elfogadtunk egy ilyen megrendelést” – ezt már Mikuláš Černák mondta Volzovának, mielőtt távozott volna a bíróságról, ahol a nő is tanúvallomást tett. Az egykori médiaguru ugyanakkor ügyvédje közvetítésével kijelentette, hogy nem szeretne részt venni a meggyilkolása előkészítése ügyében tervezett további bírósági tárgyalásokon, mivel aggódik élete és testi épsége miatt.
„Ügyfelem valóban aggódik az életéért és az épségéért, mivel olyan információk kerülnek fokozatosan napvilágra, amelyek arról tájékoztatnak, milyen módon befolyásolhatták és akadályozhatták a nyomozást”
– mondta el újságírói kérdésre az ügyvéd.
A Sátor-bandával likvidáltatta ellenfeleit a polgármester
Néhány hete a szlovák ügyészség Alsóhatár (Dolný Chotár) polgármestere, Dora Ferenc ellen is vádat emelt, akinek terhére azt róják, hogy fiával és több társával összesen öt gyilkosságra adtak megbízást a dunaszerdahelyi mészárlással is kapcsolatba hozott keresztapa, Sátor Lajos embereinek. Doráékra tavaly februárban, a Valentin fedőnevű akció keretében csaptak le a Nemzeti Bűnüldöző Ügynökség (NAKA) kommandósai, miután bizonyítékot találtak arra, hogy a városvezető likvidáltatta haragosait és üzleti ellenfeleit. A politikusról a hatóságok már évekkel ezelőtt kiderítették, hogy baráti kapcsolatban állt Sátor Lajossal. A NAKA munkatársai 2016-ban, majd egy évvel később is kihallgatták a polgármestert a Sátor Lajos-féle bűnszervezettel kapcsolatos büntetőeljárás során. Dora annyit beismert, hogy 2008-ban együtt nyaralt Sátorral Olaszországban, a nyaraláson pedig az akkor még nemzetközi körözés alatt álló dunaszerdahelyi bűnöző legközelebbi emberei is ott voltak.
MSZP-s leszámolás Csepelen
Politikai színezetű gyilkosságra Magyarországon is volt már példa: 2009. január 7-én kora este lövések dördültek a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskola első emeletén. Hidegvérrel végeztek az iskola volt igazgatójával, a helyi szocialisták egyik képviselőjével, Takács Józseffel és egy fiatal tanárral, Papp Lászlóval. Szó szerint kivégezték őket. Az iskola korábbi gondnoka, Kun Tamás átlőtt kézzel rohant a közeli zöldségeshez, hogy riassza a rendőrséget. Ő azt állította, egy csuklyás ismeretlen férfi húzta meg a ravaszt. A nyomozók azonban hamar rájöttek, hogy valami nem stimmel a férfi vallomásával, túl sok volt az ellentmondás. Nem sokkal később az egyik áldozatnál találtak egy bekapcsolt diktafont. Nem maradtak kérdések: eljutottak az iskola igazgatójához, Deme Gábor csepeli MSZP-s politikushoz.
Deme végül oda került, ahova való. Fotó: MTI
A gyilkosság előzménye, hogy Deme még gazdasági vezetőként csaknem hat és fél milliót sikkasztott el az iskola költségvetéséből, ezért vizsgálat is indult. Takács később egyre súlyosabb visszaélésekre derített fényt, ami miatt Deme Gábort fel is függesztették az igazgatói állásából. Takács és Deme a gyilkosság napján találkozót beszéltek meg egymással a Csepel-sziget általános iskolába. Aznap este előre eltervezett, precízen megszervezett gyilkosság történt, ám a kiagyalók arra nem számíthattak, hogy az egyik áldozatnál, a találkozón szintén jelen lévő Papp Lászlónál bekapcsolt diktafon lapul. Még az ügyben eljáró nyomozókat is meglepte ez a magyar és európai kriminalisztikában is ritka bizonyíték, amelynek segítségével rekonstruálható volt az emberölés előzménye, maga a gyilkosság és az is, hogy mi történt közvetlenül a kivégzés után. A felvételen ugyanis hallható, ahogy körülbelül félórányi tárgyalás után a megbeszélést biztosító Kun Tamás fejbe lőtte az intézmény vezetőjét. Papp László ezután kétségbeesetten az életéért könyörgött, de Kun neki sem kegyelmezett. A hangfelvétel alapján az is kivehető volt, ahogy a szocialista politikus jobbkeze véletlenül karon lövi magát, majd eltüntették a biztonsági kamera felvételeit. Deme és Kun verzióját a hangfelvétel meghallgatása után sem a rendőrök, sem a bíróságon nem hitték el, évtizedekre rács mögé kerültek: a Fővárosi Ítélőtábla 2013. április 25-én meghozott jogerős ítéletében Kun Tamásra és Deme Gáborra is életfogytiglani fegyházbüntetést szabott ki.
A szerző írása a Magyar Nemzet szombati számában jelent meg.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS