Öt megveszekedett Orbán-gyűlölő szomorú, szűk körben ráolvasta a miniszterelnökre a bűneit, és egymástól várták az ötleteket, hogy mit kéne tenni, valamint a meggyőzést, hogy nem veszett még el minden remény így a harmadik kétharmad idején – így jellemezhető a Transparency International (TI) keddi szeánsza, amelyen bemutatták a szervezet által idén is megálmodott „Korrupció Érzékelési Indexet”. A meglehetősen kiszámítható műsorhoz kéttucat fős közönséget tudtak összehozni, beleértve a hallgatóság csaknem felét kitevő külföldieket.
Egy kicsit is átgondolt előadásnál mindig előre kitalálják a karaktereket – ezt jól teljesítették a szervezők. A panelbeszélgetésen az asztalnál ült a TI jogi vezetője, Ligeti Miklós, a kérdező szerepében pedig a projektvezető Mikola Bálint, és őket egészítették ki a karakterek.
A Tanár Úr
A megfellebbezhetetlen bölcsességeket kinyilatkoztató Tanár Úr szerepét Bod Péter Ákos álkonzervatív közgazdász öltötte magára, fényesen igazolva a „távolba jósló ember azt mond, amit akar” tételt. Kifejtette, hogy bármilyen gazdasági hanyatlás megtörténhet a jövőben a magyarországi korrupció miatt, de egyúttal le is rázta magáról a későbbi felkérdezés terhét azzal, hogy akár évtizedek múlva is bekövetkezhetnek a most okozott bajok. A TI jelentése is kényszeredetten elismeri, hogy jók a magyar makrogazdasági számok, vagyis a haladó oldal már feladta a nevetségessé vált „rohanunk a szakadék felé” szlogent. Most már azt a narratívát építik, hogy ha a jövőben bármikor romlanának a gazdasági számok a világgazdasági körülmények miatt, azt ráfoghassák a korrupcióra. Addig pedig azt sulykolják, hogy Magyarország GDP-je uniós összevetésben a kormány korruptsága miatt alacsony, és dehogyis a 43 évnyi szocializmus, majd a további 12 évnyi szocialista kormányzás miatt, amelyek 1981-re és 2008-ra is összeszakértettek egy-egy államcsődöt.
Bod Péter Ákos (fotó: faktor.hu/Mészáros Annarózsa)
A kommunista
Újabban mindig kell lennie a haladó társaságban egy igazi kommunistának is, amire ezúttal Fleck Zoltán jogszociológust akasztották le a szögről. Csalódottan állapította meg, hogy sem a kapitalizmus, sem az Európai Unió fenyegetései nem segítenek, pedig – mondta ő – a magyar demokrácia sosem tudott külső segítség nélkül stabilizálódni. Igaz, hogy eddig csak egyszer, a szovjet hadseregre támaszkodó kommunisták stabilizálták külső segítséggel a népi demokráciájukat, Fleck viszont láthatóan ismét nagyon szeretne valami progresszív külföldi intervenciót a törvényes kormány ellen. Erre a reményt most az Európai Ügyészségben látják, amelyről mindenki tudja, hogy ugyanolyan bensőséges viszonyt ápolna Soros Györggyel, mint az Európai Bizottság és az Európai Parlament többsége, csak immár a visongás helyett büntetőjogi hatáskörrel felvértezve. Fleck viszont megpróbálta elmagyarázni, hogy a nemzeti szuverenitásunk egy újabb részéről való lemondással – az Európai Ügyészség javára – valójában az igazi népszuverenitást szolgálnánk. És nemzetközivé lesz holnapra a világ – tehette volna hozzá, de valószínűleg csak gondolta.
Fleck Zoltán (kép forrása: cecid.net)
A féltő
A sajtószabadságért Urbán Ágnes közgazdász aggódott, aki a csapat gyenge pontjának bizonyult. A résztvevők éppen nagyon egyetértettek abban, hogy haldoklik a sajtószabadság a szűkülő médiatérben, és az emberek már alig férnek hozzá a valódi hírekhez, amikor Urbán elárulta, hogy a felmérések szerint a válaszadók majdnem fele találkozott már a kormányt érintő korrupciós vádakkal a médiában. Hamar kiderült tehát, hogy nem a hírekhez való hozzáféréssel van gondjuk, hanem azzal, hogy az emberek nem akarnak forradalmat kirobbantani ezek miatt. Urbán hiába sulykolja, hogy a korrupció élhetetlenné teszi a mindennapjainkat, a valóság megint kénytelen rácáfolni a haladókra. Fleck a következetesen primitivizált közbeszédet tette felelőssé ezért, továbbá szakmaibb újságírást és erősebb civil szférát kívánt. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy a kormány üzenetei helyett csak a kormány ellen lázító álcivilek üzenetei juthassanak el az emberekhez, és a sajtó ismét legyen szinte teljes egészében baloldali, mint régen.
Urbán Ágnes (kép forrása: corvinusonline.blog.hu)
Megint nem sikerült elhallgatniuk, mennyire óhajtják a tömeges bevándorlást
A résztvevők visszatérően azt feltételezték, hogy a kormánypárti sajtó majd elhallgatja Magyarország rossz eredményét ebben a végtelenül todományos és szakértői korrupcióérzékelési jelentésben. Bod Péter Ákos még vicceskedve javasolta is, hogy a tavalyi évhez képest elért egypontos javításra lehetne dicshimnuszt felépíteni, mi azonban – a jóhiszemű tanácsot megköszönve – mégis inkább arra helyezzük a hangsúlyt, hogy az egész korrupcióérzékelési hangulattanulmánynak akkora jelentősége van a valóságra nézve, mint amikor az óvodások papásmamást játszanak. A közgazdász azzal is poénkodott, hogy a jobboldali sajtó bizonyára ezt a jelentést is a Soros-migráns-kerítés háromszögben tálalja majd, negyedórával később viszont ő maga értekezett arról, hogy Magyarországot azért sújtja a demográfiai válság, mert kiáramlás van, beáramlás viszont sajnos nincs.
Ez már nem is kozmetikázás, hanem saját todományág
Figyelmet érdemel maga a korrupcióérzékelési jelentés és annak mély szakmaisága is. Üzletembereket és „szakértőket” kérdeznek meg az állami intézményrendszer, a gazdaság és a társadalom korrupciófertőzöttségéről, majd az ő magánvéleményük és érzéseik alapján pontozva állítanak össze egy tudományos statisztikának álcázott propagandaanyagot. Igazi fingfűrészelés és felhőtologatás zajlik olyan fogalmakkal, mint az államhatalmi intézmények teljesítménye, az összeférhetetlenségre vonatkozó jogi szabályozás megfelelősége, a kormánydöntések ellen igénybe vehető jogorvoslatok hatékonysága, a tulajdonjog védelme, a bíróságok függetlensége, vagy a politikai jogok érvényesülése. Ezek pontszámait végül tetszőlegesen súlyozzák, azaz nem is bíbelődnek statisztikahamisítással, inkább létrehoznak egy teljesen saját statisztikai univerzumot. Az eredmények forrásául szolgáló, teljesen szubjektív felmérések pedig például a német Bertelsmann sajtókonszern alapítványától, a Soros-féle Open Society Foundations által is támogatott Freedom House-tól, a tudálékoskodó hipokratákból álló Világgazdasági Fórumtól és más emberi jogi meg demokráciaféltő magánszervezetektől származnak.
A politikai jogok érvényesülése terén Magyarország alacsonyabb pontszámot kapott, mint a rendszerváltás óta bármikor. Az ok az lehet, hogy az ellenzéki politikusok már nem kakilhatnak az MTVA tetszőleges épületében tetszőleges időpontban. (fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu)
A Fényességes Nyugat szolgálatában
A tanulmány csalódottan rögzíti, hogy a piaci szereplők kibékültek a korrupciós helyzettel.
Az üzleti vezetők Magyarországon a gazdaság rövidtávú kilátásait jónak értékelik, és a versenyképesség terén is előrelépést tapasztalnak, az állami intézmények megbízhatóságát és működésük kiszámíthatóságát azonban világviszonylatban is kiábrándítóan gyengének tartják
– áll a szövegben, mi pedig magyarra fordítottuk ezt a mondatot az olvasóink kedvéért:
A külföldi vállalatok vezetői alapvetően elégedettek a Magyarországon realizált hasznukkal, de bosszantja őket, hogy a kormány patrióta gazdaságpolitikája már nem engedi nekik olyan szabadon és egyoldalúan lerabolni az országot, ahogy a szép emlékű MSZP-SZDSZ kormányok idejében lehetett.
Érdekes újságírói felvetés volt, hogy a magyarországi korrupciótól kevéssé idegenkedő osztrák cégek miért nem húzzák le az osztrák eredményt. Ligeti Miklós válaszában a módszertannal kezdett maszatolni, majd hamarosan már a következménynélküliséget taglalta annak ellenére, hogy a kérdés nem ennek szólt. Pedig a tanulmány kifejezetten hangsúlyozza a korrupció és a GDP közti összefüggést, és ezek az osztrák cégek beleteszik az osztrák GDP-be a magyarországi hasznukat, a Transparency International korrupciós büntetőpontjait viszont Magyarországon hagyják. A szervezet ugyanis hajbókol a magas pontszámot kapott nyugati országok „fejlett demokráciája, pártatlanul működő állami intézményei, átlátható és elszámoltatható végrehajtó hatalma” előtt. Ezekben a fejlett demokráciákban esetenként csupán azt nem tudni, hogy mennyi migránst fogadott be önkényesen a végrehajtó hatalom, és hol vannak ezek az emberek; néha nem írhatja meg a szabad sajtó, hogy a bevándorlók tömegesen zaklatnak nőket; néha öngyilkosságba lehet kergetni politikusokat; a pártatlan állami intézmények néha módszeresen kicsinálják az ellenzéki politikusokat; és a rendőrök néha kilövöldözik a tüntetők szemét.
A svédek nyugodtan hátradőlhetnek, hiszen a harmadik legkevésbé korrupt országként nincs miért aggódniuk. (kép forrása: portaloko.hr)
Kikiabálják a fájdalmaikat, hátha megkönnyebbülnek
A jelentés nagy részét amúgy az oligarcházás, mészároslőrincezés, eliosozás, letelepedésikötvényezés, taózás, a sajtószabadság hiányán, a „tetszhalott” jogállamon, a fékek és ellensúlyok kiiktatásán és a rendszerszintű korrupción derpegés teszi ki. Gyakorlatilag egy ellenzéki közlönyt olvashatunk, a 24 oldalas tanulmány utolsó 15 oldala kinyomtatott internetnek is megteszi. Kedves apróság, hogy éppen a TI szervezte azt a konferenciát is, amelyen ellenzéki politikusok beismerték, hogy a folyamatos korrupciós vádjaik valójában megérzések és tippelgetések, és semmiféle bizonyítékuk nincs.
A szerzők fő fájdalma a jelentés olyan mondataiban öltött testet, mint hogy a médiahatóság „az álhírek terjedésével kapcsolatban sem folytat semmilyen tevékenységet”, a kormánypárti médiumok „semmibe veszik az újságírás szakmai szabályait”, és „sekélyes színvonalat” kínálnak, hiányzik „a tények tisztelete, a kritikus, de tárgyszerű újságírás”. Mindezek a megállapítások egy olyan jelentésben, amely a magyar kormány statisztikai bírálatát próbálja előadni. A teljesség igénye nélkül, most csak a késfogú kutyák harapását és a rendőrök által állítólag a sínek közé lökött migránscsaládról szóló hírt idézzük fel az újságírás szakmai szabályait betartó, kritikus, tárgyszerű, és cseppet sem sekélyes álhíreket közlő ellenzéki sajtóból.
Végezetül Ligeti Miklósnak szeretnénk segíteni, aki példát kért Európából arra, hogy az autokratikus rendszerek komoly gazdasági és társadalmi fejlődést képesek elérni. Nos, az autokratikusnak nevezhető Horthy-rendszer egy gazdaságilag és pénzügyileg teljesen padlóra küldött Magyarországot állított talpra tíz év alatt, valamint megkétszerezte az iskolák, a kórházak és az orvosok számát, kiterjesztette a szociális és nyugdíjrendszert, változatos béren kívüli juttatásokat biztosított a tisztviselőknek, a közszolgáknak és a munkásoknak, továbbá a társadalmi fejlődés ékes bizonyítékaként a kommunistákat és a nácikat is börtönben hűsöltette, amikor csak lehetett.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS