Pesti Srácok

Kocsmai igazságok – Dobrev–Donáth frakcióharc az MSZMP utódpártjainál – Rákosi idejében és környezetében kezdődött a két család viszálya

A napi politika mindig az előző napi következménye is, különösen akkor, ha ugyanazok a családok csinálják generációk óta. Van néhány száz olyan család Magyarországon, amelyek három generáció óta, 1945 óta mindig ott vannak valahol a hatalom közvetlen környezetében, vagy éppen ők maguk vannak hatalmon. Az Apró-klán alapítója és a Donáth nagypapa a kommunista elit tetején kezdett valamikor 1945 után. Kibogozhatatlan viszonyuk alapja talán az, hogy kezdetben a Donáth nemzetség látszott közelebb férkőzni a pártfőtitkárhoz, de utána Apró Antal volt az, aki Kádár János környezetében szerette volna magát a rendszer harmadik, negyedik emberének képzelni. Végül azonban Apró Antal hagyott nagyobb vagyont, kapcsolati rendszert a lányára és az unokájára, és a Donáth utódoknak kellett beérniük egy sima képviselőséggel és egy kis (igaz történelmi) egyház egy résztevékenységének gründolásával. És utóbbiakat még a pórnép be is perelhette. Az Apró-klán ráadásul öt évre a főhatalmat is megszerezte, habár uralkodásuk öt éve miatt a nép majdnem annyira meggyűlölte őket, mint Rákosit. Ebben a magyar Trónok harcában most a korszellemnek megfelelően asszonyok küzdenek a jogosnak vélt jussukért, a mi országunkért, miközben nem tudják feldolgozni azt, hogy a magyar nép jelentős többsége őket személy szerint is rettenetesen utálja. Szabó Gergő és Bálint Botond a Kocsmai igazságokban.

Kérünk benneteket, osszatok meg bennünket minden lehetséges felületen, mert a liberálisok mindenhol letekernek bennünket!

Fotó: Horváth Péter Gyula

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.