„Göncz Árpád és Csurka István voltak apám sírásói” – Antall Péter és az Öreg
Harminc éve halt meg Antall József, a rendszerváltás első szabadon választott miniszterelnöke. A megemlékezés során Antall Péter felidézte azokat a családi beszélgetéseket, egyáltalán édesapja megjegyzéseit, amelyek egy-egy fontos politikai döntések után zajlottak le otthon. Az első szabadon választott miniszterelnök fia volt ezúttal az Öreg vendége.
Péter szerint az MDF nem tudta volna megnyerni a választásokat, ha az apja nem veszi át a mozgalom vezetését, amelyet ő formált párttá. Igazi européer volt, egyszerre konzervatív és liberális. A szélsőségeket nem szerette, így egyszerre tartotta távol magát az SZDSZ nemzetellenes megnyilvánulásaitól és a szélsőjobboldaltól.
Nem volt jó emberismerő
– tisztázta Antall Péter, hogy miért nevezett ki és ajánlott fontos politikai poziciókba olyan embereket, akik aztán hátba támadták. Sok keserűséget okozott neki Göncz Árpád, akit barátjának hitt és közben a szabad demokraták parancsait teljesítette. Csalódott Hankiss Elemérben is, akivel évekig egy társaságban voltak, mégis elfelejtette, hogy az az intézmény, amelyet vezet, annak közszolgálatinak kellene lennie. Kosáry Domokos, az MTA elnöke is csalódást okozott neki, amikor kinevezte a szélsőségesen liberális Tamás Gáspár Miklóst az MTA filozófiai tanszékének vezetőjévé.
Kik voltak a vakondok a kormányban, a kormány mellett?
Antall Péter arról is beszélt, hogy apja pontosan tudta, kik az ügynökök és az aktivált hálózati személyek, akik a kormány közvetlen közelében dolgoztak. Mégis hagyta őket, mert úgy vélte, a frissen hatalomba került demokratáknak nincsenek (még) szakemberei.
Ezért maradhatott például fontos funkcióban Csepi Lajos és Szilvásy György, akik a KISZ Központi Bizottságában jelentős szerepet töltöttek be, mellesleg Gyurcsány Ferenc köréhez tartoztak.
Sem a kormánybuktatónak szánt taxisblokád, sem a betegségével kapcsolatos támadások miatt nem vonult háttérbe, mert tudta, hogy akkor végleg külföldi érdekek képviselőinek kezébe kerül az ország. Antall Péter szerint édesapja egész életében készült erre a szerepre, és ehhez megvolt a tudása, a felkészültsége, a diplomáciai képessége; nem véletlen, hogy a Nyugat legfontosabb vezetői elismerték őt.
