Szemtől szemben Simionnal
Csaknem hat évvel az Úzvölgyén található katonatemető románok általi meggyalázása után – amelyet a helyszínen éltem át – tartják meg a romániai elnökválasztást, amelynek jelenlegi legnagyobb esélyese az a George Simion, aki sírkert korábbi feldúlásának egyik legfőbb felelőse. Az, hogy a pogrom nem csupán részeg focihuligánok akciója volt, hanem abban vastagon benne volt a román állam, már a történtek idején is tudható volt. Az egy másik kérdés, hogy a hat éve még a legprosztóbb nacionalista ugatással üzletelő Simion miképp ér fel a csúcsra, a magyarázathoz talán közelebb jutunk, ha nem felejtjük el, hogy a román politikában bármi, és annak ellentéte is igaz lehet, akár ugyanabban a pillanatban.
Az Úzvölgyén elkövetett gyalázat idején a PestiSrácok.hu különítménye a helyszínről tudósított, amikor székelyek és magyarok élőláncot alkotva imádkozták a Hiszekegyet, a Miatyánkot és az Üdvözlégy, Máriát abban a hitben, hogy ez talán lecsendesíti az akkor már sokszoros túlerőben lévő román hordát. Mi a temető bejáratát alkotó székelykapunál álltunk, onnan figyeltük, ahogy a támadók derékhadát alkotó Steaua-ultrák szoros falanxba rendeződtek. Az önkívületi állapotba került huligánokat egy fekete hajú ember vezette. Tekinteteink összeakadtak, és hosszú pillanatokig valóban farkasszemet néztünk. Azóta sem tudom, miért történt mindez, mi válthatta ki a másik érdeklődését, ő pedig valószínűleg már nem is emlékezik azokra a másodpercekre. Egyben azonban akkor, ott, és most is biztos vagyok: a tekintetében egészen biztosan ott volt az, hogy ölni tudott volna, az általa vezetett csőcselékkel bárkit, bármiért felkoncoltak volna. Később tudtam meg, hogy akivel farkasszemet néztem, az nem volt más, mint George Simion.
Azt a napot a gyalázat helyszínén éltem meg, és ma is csodának tartom, hogy a történteknek nem volt halálos áldozata, ennek azonban nem a támadók higgadtsága volt az oka, hanem a magyarok, székelyek bölcs belátása, hogy nincs értelme a fékevesztett csőcselékkel harcba szállni. Nem felejthetjük el, hogy ezt a fékevesztett csőcseléket másokkal együtt George Simion vezette. Az a George Simion, akinek gyilkos tekintetét láttam a temető kapujában. Az a George Simion, aki miatt most diplomáciai botrányt akart kavarni a liberális értelmiség, mert Orbán Viktor nem határolódott el tőle. Ez egyébként az a liberális értelmiség, akik szerint Románia egy dimenziókkal jobb szupernemzet, mint a magyarok. Simion nyilván taktikázik az elnöki iroda előszobájában, nyilván a pogrom óta megtanították írni, olvasni, késsel, villával enni, és a jelek szerint kommunikálni is, ezért – is – próbál most jó viszonyt kialakítani Európa egyik erős emberével, Orbánnal.
Értem, értjük sokan, hogy a politika nem az érzelmekről szól, azonban azt is tudjuk, hogy aki gyűlöletben szocializálódott, abból befutott politikusként sem lesz bölcs, empatikus ember, így jó vezető sem. Simion ilyen, és ezért nem szabad elfelejteni azt sem, amikor nemrég még be akarta tiltani Romániában az etnikai alapon szerveződött politikai pártokat, közöttük az RMDSZ-t is, amelyre most – legalábbis szavakban – a politikai szövetségeseként tekint. Tudjuk persze, hogy a román politikában bármi, és annak ellentéte is igaz lehet, akár ugyanabban a pillanatban, azonban az önáltató cinizmus sem orvosolhatja azt a leginkább valószínű forgatókönyvet, amely szerint George Simion elnökké választásával pokoli évek kezdődnek meg a Romániában élő magyarok számára. Isten vigyázzon rájuk!
Fotó: MTI/EPA/Robert Ghement
