Pesti Srácok

Azért ordítanak, mert nem kapnak levegőt – Kószáló Ladikpisztoly S02E05

Újabb értelmetlen tüntetésen vagyunk túl. Most hülye színészek és a hülye színészek hülye barátai találták ki, hogy végletesen elnyomólag hatnak rájuk a kormányzat hirdetései, hogy már nem kapnak levegőt a plakátoktól. Nem is vonzottak magukhoz túl sok érdeklődőt, ráadásul a tiszások is csak egy profillal mehettek ki élőben.

Megdöbbentő élmény lehet ezek a színészek és barátaik számára, hogy az utcán politikai plakátokkal kénytelenek szembesülni ebben a demokratikus világban, ahol a pártok mindenféle felületeken próbálják eladni magukat a választópolgároknak. Több lehetőség is felmerült a műsorban, hogy mi váltotta ki valójában ezt a nagyhatású eseményt. Mindenki a saját szintjén van elnyomva – állapította meg Ambrózy, aki szerint hamarabb született meg a tüntetés ötlete, mint az a névleges ok, a plakátok, amelyekre hivatkozva gyűltek össze a hivatásos kormánybuktatók. Véseynek viszont a színpadkép lett gyanús: a szervező személyek színházi magántársulásának logója végig ott virított fő helyen, amiből még arra is gyanakodhatunk, hogy ezt a társulást kellett kicsit hirdetni a reménybeli új közönségének, és ez sokkal hitelesebb ennek a közönségnek a körében, ha O1G-be csomagolják a magamutogatásukat.

A rejtett magamutogatás ugyan nem profilja a Tisza pártnak, ám ők nem hiányozhatnak semmilyen kormányellenes eseményről, úgyhogy odamentek tömeget képezni. Ám a jelek szerint ezt nem fakultatívan tették, hanem központilag szervezetten, méghozzá a párt mobilalkalmazásán keresztül. Már a virtuális világban is utolérhette őket az a gond, hogy nincsenek annyian, amennyinek látszani próbálnak, hiszen felhívták a tagság figyelmét, hogy csak egy profillal kapcsolják be a GPS-t az applikációban, mert a pártközpontban csak így tudják lekövetni, ki volt ott ténylegesen.

A részvételi problémáikra talán az lesz a megoldás, amit a posztmodern világ kínál, ahol egy fényképre gúnyból, művileg odaszerkesztett tömeg már jelentheti azt is, hogy valóban annyian voltak ott. Sőt, a még posztmodernebb világban már sem képszerkesztő programra, sem mesterséges intelligenciára nincs szükség – csupán annyi kell, hogy az emberek ne a saját szemüknek higgyenek, hanem Bütyöknek. Az éttermiség újra és újra beleütközik abba az alapvető társadalmi igazságtalanságba, hogy a nép számosabb nála.

Mindezek azonban csupán álproblémák a való élet valós bajaihoz képest. Ilyen volt például az, hogy Bütyök nem tapsolhatott az első sorban a Digitális Polgári Körök nagyrendezvényén, és ettől teljesen megdúlta magát. Dühöngve végigkommentelte a balliberális sajtót, mindenkit felkérdezve, hogy miért ezzel foglalkoznak ahelyett, hogy az ő cselekedeteit írnák meg.