Az Öreg Blog
„Ki egyszer rúgott magyarba, szinte kedvet kap a rúgáshoz” – A Médiaháború végjátéka és az új remény
A Médiaháború végjátékánál tartunk: 1997-re az MSZP–SZDSZ-koalíció és a hozzájuk hű média totális győzelmet aratott. Abban az évben az egyetlen jobboldali napilap, az Új Magyarország felszámolta magát. Hornék egyik milliárdosa, Kelemen Iván szépen tönkretette az újságot, és a legfájdalmasabb az volt, hogy jobboldali újságírók rúgtak ki jobboldali kollégákat. „Aki balra állt, az maradt, aki jobbra, az ki lett rúgva.” Stefka István ott volt, és nem felejt. Médiaháború, 29. rész. Kivéreztették az Új Magyarországot – Amikor Horn bizalmasa, az olajügyes Kelemen irányította az egyetlen jobboldali napilapot
Egyetlen jobboldali napilap volt a Horn-kormány pusztítása alatt, és az is a pufajkás ügynök-miniszterelnök bizalmasáé volt. Kelemen Ivánnak hívták, ő volt a Kordax feje, nyakig benne az olajügyekben és az adósságokban. Kelemen végül teljesítette a feladatát, kivéreztette az Új Magyarországot. Stefka István visszaemlékszik azokra az időkre, amikor kabátban írták a cikkeket, mert kikapcsolták a fűtést. Folytatjuk a médiaháborús sorozatot, itt a 28. rész, avagy a legnagyobb sötétség ideje a hajnalhasadás előtt. A Krassóról súgó KISZ-es Enyedi Nagy és a posztkommunisták Médiahajója – A háború győzteseinek pöffeszkedő szimbóluma
Minden az MSZP–SZDSZ-hez húzó újságíróknak jutott 1994 után: amíg kirúgott jobboldali riporterek csak egy nullszaldós, de értékteremtő lapot hozhattak létre, addig a „győztesek” a Médiahajón pöffeszkedtek. Amit egy olyan KISZ-es káder indított el, aki a nyolcvanas években még Krassó Györgyről mondott terhelő dolgokat a BM-nek: Enyedi Nagy Mihály. A meghívottak is hasonlóak voltak, Apró Piroskától elkezdve Farkasházy Tivadarig. Valahogy túl kellett élni ezt az időszakot is a jobboldalnak, és lenyelni azt, hogy a posztkommunisták a médiaháború hulláinak nevezték a kirúgott munkatársaikat... Stefka István nem felejt, itt a médiaháború 27. része. '95, a balliberális bosszú tetőpontja: a szomszédokos Horváth által elkezdett tisztogatást a naptévés Székely fejezte be
A Hornék által megrendelt "tisztogatás" már Horváth Ádámnak is sok volt. Amikor 1995 márciusában a Horn-Kuncze kormány úgy döntött, hogy a televízió létszámát 1000 fővel csökkenti, az ellen már az Alkotmánybíróság is fellépett. A szomszédokos Horváth visszavonta intézkedéseit és lemondott. Az MTV irányítását Székely Ferenc alelnök vette át, aki fokozatosan, lassú tempóban mégis végrehajtotta Hornék akaratát. Közben a balliberális újságírók és értelmiségiek folytatták a nemzeti oldal lejáratását. Nagy-Bandó András egyetlen kirúgott embert sem sajnált, Miklós Gábor megértőbb volt. Így történt, és az Öreg nem felejt, médiaháború, 26. rész. Szétvertek mindent, ami keresztény és magyar – Hornék és Petőék bosszúja, avagy a nemzeti média kivéreztetése
Mi volt a bűne A Hétnek, miért kellett szétverni 1994-ben, az MSZP-SZDSZ hatalmi váltás után? Az, hogy igazat szólt. Bemutatta, mi vár az országra akkor, ha visszajönnek a posztkommunisták. A Nyilvánosság Klub lejárató elemzésében csupa blöfföt, hazugságot gyűjtött össze Stefka Istvánékról. Például arról az Egyenleg-ügyről, amelyet sem akkor, sem később nem tudtak megbocsátani. Stefka Istvánéknak akkor, a teljes balliberális fölény idején még válaszolni sem volt lehetőségük, de az Öreg nem felejt. Médiaháború, 25. rész. Előbb lefejezték a nemzeti újságírást, aztán a Kenedi-féle Nyilvánosság Klub hirdetett ítéletet
Itt a médiaháború-sorozat 24. része. Ott hagytuk abba, amikor Horn Gyuláék 1994-ben lefejezték a nemzeti újságírást, elzavarva, kirakva, nyugdíjazva, margóra rakva közel kétszáz olyan rádióst és újságírót, akik antikommunisták, konzervatívok voltak. De ez a győzelem sem volt elég, meg kellett alázni az „ellenséget”, azaz azokat, akik nem tapsoltak a kommunisták, posztkommunisták hatalomra kerülésekor. A Soros-féle Nyilvánosság Klub „független” elemzést készített az addig igen népszerű A Hétről, különböző nevetséges vádakat felsorolva. A Nyilvánosság Klub alapítói közé tartozott a szadeszos Kenedi János, Lengyel László és az a Sólyom László, aki valamiért konzervatívként volt ismert, de több tettével a kommunisták hatalomátmentését segítette. Stefka István nem felejt, mi pedig visszarepülhetünk a kilencvenes évek közepébe.
Havas: Leszerepeltünk, leköphetjük egymást – Amikor Hornék megpróbálták kiirtani a nemzeti újságírást
Horn Gyuláék nem kegyelmeztek a nemzeti újságírásnak 1994-ben, akkor, amikor a magyar társadalom érintett része visszaszavazta a pufajkás, posztkommunista brigádot a hatalomba. Mindenki sejtette, hogy a bolsevik hagyományokhoz méltó, kegyetlen bosszú következik, és így is történt. Horn utasítására kirúgták az MDF-kormányhoz lojális újságírókat, Chrudinákot alkalmazták, de szerepelni nem szerepelhetett. A kegyetlen szőnyegbombázás láttán még Havas Henrik is felemelte a szavát (feltehetőleg csak pózból), azt ígérte, hogy visszavonul, ha ez folytatódik. Természetesen nem tette. Az sem titok, hogy sok ellenzékbe került konzervatív képviselő is csak hallgatott, semmit sem tettek a kirúgott tévések és újságírók védelmében. Stefka István nem felejt és szembesít. Médiaháború, 23. rész. A háborút követő kegyetlen megtorlás kulisszatitkai. Amikor „Etus férje” posztkommunista bosszút állt: Horváth Ádámék 180 embert kirúgtak a tévétől
Volt egyszer egy szörnyű, sokak által ma is visszasírt sorozat, a proletár-kispolgári életérzést összegző Szomszédok. A sorozatot Horváth Ádám, a diktatúra sokat foglalkoztatott rendezője rendezte. A történetbe beleírta feleségét, a borzasztóan tehetségtelen és irritálóan színészkedő Csűrös Karolát. Ő volt az ország „Etusa”. Kevesen tudják, hogy „Etus férje”, a nemrégiben elhunyt Horváth volt az, aki levezényelte a posztkommunisták bosszúját, és Hornék elvárásának engedve 180 tévést rúgott ki egyetlen nap alatt. Horváth Ádáméknak arra sem volt gerincük, hogy ebben egyenesek legyenek, az utolsó napon két tévéstáb is forgatott, Stefka Istvánék csak „maguknak”, hiszen már nem adták le az anyagukat. Horváthot – ahogyan Gyárfás Tamás cimboráját, Székely Ferencet is – Göncz Árpád nevezte ki. Az Öreg nem felejt: Médiaháború 22. rész, avagy a posztkommunisták és liberális barátaiknak kegyetlen bosszúja. Szabályosan kivégeztek minket – Nem kegyelmezett az MSZP-SZDSZ házaspár a nemzeti újságírásnak
Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát. 1994-ben, a választás idején járunk, amikor világossá vált: nem lesz kegyelem a nemzeti újságírók számára a váltás után. A rádiósok kirúgása utáni kékszalag tüntetés, annak megszűnni nem akaró sajtóvisszhangja meghozta hatását. Az országgyűlési választások májusi első fordulója kétségkívül a szocialisták és szabaddemokraták hatalmas előnyét jelezte. Megindultak a támadások: Nagy Bandó András a Népszavában lejárató cikket írt Pálfyékról, így biztosította a helyét az MSZP-SZDSZ lakájmédiájában. Mások is végrehajtották a feladatukat, ami oda vezetett, hogy az új vezetés kíméletlen irtást végezhetett a nemzeti, antikommunista újságírók között. Stefkáék mellett nem tüntetett a világ, senki sem siratta a sajtószabadságot. Médiaháború, 21. rész. A posztkommunista leszámolás. Vinnyogás és reszketés Budapesten – Amikor a "békés" tüntetők fekáliával összemocskolták a rádióalelnök székét
Antall József halála után talán még jobban bedurvult a médiaháború. A balliberális média elképesztő dühvel esett neki az új miniszterelnöknek, Boross Péternek, akit ragadozóként, a diktatúra híveként festettek le. Közben a rádiónál Csúcs László több embert elbocsátott, köztük olyanokat is, akik nem voltak véresszájú hírhamisítók. Ez taktikai hiba volt a választások előtt. Válaszul a Győrffy Miklós vezette posztkommunista, szektás rádiós társaság az SZDSZ támogatásával nagy tüntetést szervezett, amely – a legújabb korok szokása szerint – rombolással végződött. A felbőszített emberek betörtek az alelnök irodájába, és az elmondások szerint összekenték fekáliával Csúcs László székét. Ekkor már semmi sem volt szent, és csak ezután jöttek vissza Hornék. Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát, itt a huszadik rész. „Ne felejtsd el, miért harcoltunk!” – Antall József utolsó üzenete Orbán Viktornak
Stefka István vette át a tévé főszerkesztését aznap, amikor Antall József elhunyt. A kormányfő halála az egész országot és nemzetet megrázta. A miniszterelnök-helyettes Boross Péter felemelő beszédet tartott, Göncz Árpád súgógépről olvasta fel meglehetősen kegyeletsértő „búcsúját”. Antall utolsó üzenetében arra kérte Orbán Viktort, hogy ne felejtse el, mi ellen harcoltak és harcolnak. Folytatjuk Stefka István sorozatát, mert az "Öreg" ott volt, és nem felejt. Médiaháború (19.rész), Antall József halála. Göncz Árpád és a skinheadek – Bánó Andrásék és Hardy Mihályék aljas hírhamisításának története
1992. október 23-án kifütyülték Göncz Árpádot, akit már akkor is ötvenhat árulójának tartott rengeteg egykori forradalmár és szabadságharcos. A Bánó András-vezette Egyenleg meghamisította az eredeti felvételt azért, hogy elhintse: a köztársasági elnököt skinheadek fütyülték ki. Az egész ócska hazugság volt, Bánót és MGIMO-s embereit (Frei Tamást és Hardy Mihályt) A Hétben buktatták le, de ezek után sem kértek bocsánatot, inkább egy újabb, azonnal megcáfolt verzióval álltak elő. Ezek a hálózati "újságírók" mindent elkövettek azért, hogy lejárassák az Antall-kormányt és Magyarországot. Stefka István ott volt, és nem felejt. Médiaháború, 18. rész, az aljas Egyenleg-történet.
Lejáratták, antiszemitának bélyegezték, végül belehalt – Szentmihályi Szabó Péter a médiaháború áldozata lett
Stefka István médiaháborús sorozatában ezúttal korábbi munkatársára, barátjára, az író, költő Szentmihályi Szabó Péterre emlékezik. Szentmihályi Szabót 2014-ben járatták le végzetesen, miután kiderült, hogy a művelt, humanista művészt jelölték római nagykövetnek. Példátlan rágalomhadjárat indult ellene, amelynek végén visszalépett, majd súlyos beteg lett és meghalt. Szentmihályi Szabó még 1996-ban megírta a Térdre, magyar! című versét, amelyben tökéletesen leírta, hogy mi történik ezzel a néppel, ha engedi. Ezt sem bocsátották meg neki. "Nem verték le a veséjét, nem börtönözték be, nem akasztották fel. De rágalmazták, antiszemitának, szélsőjobbos provokátornak nevezték, minden mocskot, amijük csak volt, rászórtak. Rá, az igazi szabadelvűre, az igazi keresztényre, a moralistára, a megbocsátóra." Médiaháború, 17. rész. Göncz Árpád árulása: avagy hogyan lett a börtön könyvtárosából az SZDSZ pártkatonája?
Antall József megbízott Göncz Árpádban és ez hatalmas hiba volt. Az egykori kisgazda, a korábbi ötvenhatos nem csak a kormányfőt, az egész nemzetet elárulta. Göncz köztársasági elnökként az SZDSZ pártkatonája, az egykori ellenfél, a pufajkás Horn Gyula támogatója lett, egyik kulcsszereplője az SZDSZ és az MSZP házasságának. Gönczöt sok ötvenhatos "patkánynak" nevezte, mondván ez volt a beceneve a börtönben, ahol kivételezett helyzetben élt, fordíthatott, könyvtárosként dolgozhatott. Akkoriban, amikor mondjuk Pákh Tibort elektrosokk-sorozatokkal kezelték. Hatalmas botrány lett abból, amikor A Hétben kimondták a Gönczhöz kapcsolt ragadványnevet, bizonyíték sem a spicliskedésre, sem az ellentétére nincs. Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát. (16. rész, Göncz árulása. ) Vágó István „kávézott” és fülelt – Stefka Istvánék '93-ban még nem sejthették, mit keresett a titkárságukon (Médiaháború, 15. rész)
Harc a koncért, a velőscsontért – folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát. Mit keresett Vágó István 1993-ban Stefka Istvánék titkárságán? Állítása szerint kávézni járt be, mert az olyan finom volt. Mégis különös, hogy a "kvízmester", aki addig nem tűnt fel ott, csak azután kezdett odajárni miután a jobboldali tévések vették birtokba a szerkesztőséget. Mit hallgatott ki, milyen információkat gyűjtött össze? Ki tudja. Akkor még senki sem sejtette, hogy sok-sok évvel később Gyurcsány Ferenc egyik leghűségesebb embere, a DK egyik arca lesz. Médiaháború, 15. rész. Sorosék, a termeszek – Már 1992-ben pontosan felismerték a Nyílt Társadalom valódi célját
A 14. résszel folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát. Most felbukkan egy régi-új ismerős, az akkor még ereje teljében lévő Soros György, aki a Nyílt Társadalom álarca mögött már a nyolcvanas évektől elkezdte bomlasztását. 1992-ben az MDF-s Zacsek Gyula írt a Soros-féle hálózatról egy tényfeltáró cikket, ami után természetesen azonnal „antiszemita” lett. Ez akkor még így működött. „...Ugyanolyan megtévesztett voltam Soros ügyben, mint a nemzet nagy része – írta. – Azt hittem, hogy egy önzetlen magyar emberből kifolyik a töméntelen hazaszeretet, és hordja zsákszámra a szegény magyaroknak a pénzét. Most már tudom, hogy az ajándék számláját mindig behajtja...” Zacsek azt is felfedezte, hogy Soros egyetemének tanszékvezetője, Hanák Péter saját magával kötött szerződést (mint az ELTE professzora). Hanákról később éppen a PS írta meg, hogy ügynök volt, aki arra is hajlandó volt, hogy átkutassa „ellenfele”, Kosáry Domokos fiókját. Ilyen velejéig romlott, kommunista, posztkommunista, szél-liberális alakokkal volt tele Soros Alapítványa már akkor is. Antall és Csurka meg az árokásók: két hazafi a megtervezett lövészárok két oldalán
Csurka István 1992 nyarán írta meg híres cikkét, amelyben őszintén szólt Antall József betegségéről, az MDF gyengeségéről, a visszatérésre kész "pufajkásokról". „ Antall József a magyar politika nagy alakja, a történelem kiegyező, stabilizáló, megőrző politikusai között valahol Deák és Bethlen István között van a helye - írta. - A sors, az Isten azonban nem elég kegyes hozzá és a magyarsághoz. Antall József, mint tudjuk, nem teljesen egészséges. Betegségét egyszer már rútul kihasználták. Operációjának idejére időzítették a taxisblokádot. Amilyen nyerő lapja volt ő a kilencvenes választásokon az MDF-nek, annyira zavarba ejthető most betegsége folytán. Amilyen aljas emberekkel kell farkasszemet néznünk – kommunistákkal! – elképzelhetetlen, hogy a betegségét ne használnák fel ellene, ellenünk a választási harcban.” Csurka István cikkében megerősítette, hogy Antallnak, az Isten által meglátogatott embernek biztosítania kell az utód kijelölését és betanítását. „Ez a feladat sürgős, mert a volt nómenklatúra pufajkásai itt ólálkodnak a kertek alatt” – hangsúlyozta az író-politikus. Szavai után sokan neki támadtak, köztük a későbbi hírhedt áruló, Debreczeni József is. Folytatjuk Stefka Isván sorozatát a médiaháborúról. 13. rész, Antall és Csurka konfrontálódása. „Megdöglötök, mondjátok meg apátoknak!” – Megfélemlítés és lejáratás egy aljas ellenfél részéről (Stefka István a médiaháborúról)
Ha hétfő, akkor folytatjuk Stefka István sorozatát. A kilencvenes évek elején, a médiaháború tetőpontján járunk. A balliberális elit sikerrel végezte az aknamunkáját, Stefka Istvánékat megfenyegették, lejáratták, és végül sikerült őket elüldözni a tévétől. Hankiss Elemér 1992. szeptember 28-án felmentette Pálfy G. Istvánt, A Hét és a Híradó főszerkesztőjét, majd Chrudinák Alajost is leváltotta a Panoráma című műsor éléről. Ezek után Stefka István is otthagyta a tévét. Médiaháború (12.rész) - Házi áldások. Jön a Stefka-rádió? – Így rettegett a Soros pénzelte Új Folyosó 1991-ben (Médiaháború, 11. rész)
Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát. Színhely a Rádió. A később gyurcsányistaként ismertté vált Mihancsik Zsófia ekkor még a Rádió "igazi" szellemiségéért küzd. Lapja, az Új Folyosó többek között Soros György pénzéből harcol a "nemzeti oldal" ellen. Mihancsikék rajonganak a kormány által kinevezett Gombár Csaba rádió elnökért. Mások kevésbé: ötvenhat 35. évfordulóján több ezer ember tüntetett Gombár és a posztkommunisták ellen. A sajtó persze elhallgatja az egészet. "Az Öreg" emlékszik, és visszarepít a múltba. Médiaháború, 11. rész. Későn tudtuk meg, hogy szekus volt: Bodor "Diurnus" Pál, a beépített álkonzervatívok mestere
Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát. Ezúttal Bodor Pál és Farkasházy Tivadar kerül a reflektorfénybe. Bodorról sokáig azt hitték, hogy konzervatív hazafi, de az Erdélyből Magyarországra jött író már 1991-ben nyíltan váltott. Előbb átigazolt a Népszabadsághoz, majd a MÚOSZ elnöke lett (egy szt-tisztet követve). Bodorról később kiderült, hogy a Secu embere volt, állítása szerint csak irodalmi jelentéseket készített, de ez csak ócska mosakodás. Farkasházy is fontos szerepet játszott, ő a hírhedt cég, a Co-Nexus pénzéből indította el a Hócipőt, amely a lejáratás fontos eszköze lett. Még arra is képes volt, hogy öninterjút készítsen saját magával elképzelt bántalmazásáról. Az "Öreg" nem felejt, és szembesít. Médiaháború, 10. rész. Trianon 100: a régi és új idők hazaárulóiról (Stefka István írása)
Trianont nem feledjük, az okait ismerjük, de intő példa a jelenre is. „Most is ebben a korban élünk. Egy szerencsénk van, hogy tíz éve egy erős támogatottsággal rendelkező nemzeti kormányunk van. Az aggasztó, hogy itt vannak közöttünk Károlyi Mihályék, Kun Béláék, Szamuely Tiborék, Rákosi Mátyásék, Gerő Ernőék, Kádár Jánosék és Aczél Györgyék szellemi örökösei, akik jelenleg is lejáratják a hazugságokkal, valótlanságokkal Magyarországot világszerte. Céljuk világos: felszámolni hazánkat, elpusztítani a magyarságot. Rajtunk múlik, hogy kollaboráns tevékenységük ne járjon sikerrel. Nem szabad hitelt adni szép, furfangos szavaiknak, nem szabad bizalmat szavazni nekik. Csak ez az egyetlen módja annak, hogy megakadályozzuk egy újabb, talán még pusztítóbb Trianon létrejöttét.” Stefka István írása. "Eörsi István szerint utcalányok voltunk" – Lejáratás és élet-halál küzdelem (Stefka István, Médiaháború, 9. rész)
Folytatódik Stefka István médiaháborús sorozata. Már 1992-ben jártunk, amikor a bolsevik MÚOSZ-szal szemben megalapították a Magyar Újságírók Közösségét, ami nyíltan kimondta: sajtótisztességet akar a bemocskolt sajtószabadság kifejezés helyett. Ennek ellenére azonnal hadjárat indult ellenük, és a létező összes eszközzel megpróbálták lejáratni. Bár eleinte arról volt szó, hogy a MÚOSZ átad valamit összeharácsolt vagyonából, hogy a másik szervezet is lélegezni tudjon, ebből persze semmi sem lett. A lejáratás módszere ma már unalomig ismerős: nőgyűlölettel, provincializmussal, kirekesztéssel és fasizmussal vádolták az MDF mellett kiállókat. Olyan értelmiségiek vezették ezt a harcot, mint az az Eörsi István, aki utcalányoknak nevezte ötvenhat hősnőit csak azért, mert politikai ellenfeleik lettek a rendszerváltoztatás után. „Az Öreg” nem felejt, a médiaháború belülről, 9. rész. Tégy a gyűlölet ellen, Demokratikus Charta – Amikor egy agresszor csoport vádolta fasizmussal a nemzeti oldalt (8. rész)
Miután az Antall-kormány elleni ellenforradalmi kísérlet (a Taxisblokád) végül megbukott, újabb és újabb támadások történtek. A lehengerlő média fölényben lévő posztkommunista hálózat látszólag a gyűlölet, az állítólagos kirekesztés és rasszizmus ellen harcolt, de valójában le akarta járatni, tönkre akarta tenni a nemzeti oldalt. Jött a Tégy a gyűlölet elleni kampány, aztán a Farkasházy-féle alakok által szervezett Demokratikus Charta, amelyeknek sok tisztességes ember is bedőlt. Kónya Imrét azért találták meg, mert fel merészelte vetni a Tévé- és a Rádió rendszerváltását, azaz a régi emberek lecserélését. Stefka Istvánt csokornyakkendőjével igyekeztek lejáratni, de a Népszavában gyakorlatilag lecigányozták, tehetségtelen prímásnak nevezték. A másik oldal ezt is megtehette. Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát, a 8. rész a Demokratikus Charta időszakával foglalkozik. „Az egyikbe az én nevemet véssétek!” – Tizenöt éve hunyt el Pongrátz Gergely, a Corvin-köz főparancsnoka
Tizenöt éve, 2005. május 18-án hunyt el a legendás szabadságharcos Pongrátz Gergely, a Corvin-köz főparancsnoka. Stefka István írásában felidézi a kérlelhetetlen hős alakját, aki mind 56-ban, mind utána a forradalom és szabadságharc ügyéért küzdött. "Éjfélkor csengett a telefon. Aludtam, a feleségem vette fel. "– Meghalt Gergely!" – szólalt meg a drámai hang a vonal túlsó oldalán. Majd folytatta: „Ödön bácsi vagyok, Gergely bátyja. Mondja meg a férjének, hogy öcsém a kocsijában szívinfarktust kapott. Indult volna Kiskunmajsára, de a szíve megállt és a Lada kormányára dőlt. Mire kirohantunk a házból, már nem élt.” A tragikus hír után reggel autóba ültem, s mentem le Marispusztára. Megérkeztem. A nyolcvanhárom éves Pongrátz Ödön – tíz évvel volt idősebb Gergelynél – már várt rám, átöleltük egymást. Mindketten arra gondoltunk, hogy Gergely nélkül hogyan tovább?" 
