Polgárportál
Callidus: Vigyázz, mit kívánsz!
Az elmúlt hetekben volt szerencsém számos helyen megfordulni és számos emberrel szóba elegyedni. Amolyan kisemberek ők, vagy ha úgy tetszik, az utca emberei, akik között akadt hentes, fodrász, kórházi ápoló, hivatali tisztségviselő, és természetesen néhány távoli rokon is; utóbbiakkal csak szökő évente találkozik az ember, ha valamely jelentős életesemény úgy kívánja, s ők ilyenkor megkérdik: hogy vagy? És: írogatol-e még? Hát persze, válaszolom, csupán néhány évvel és kilóval gyarapodtam, meg talán némi tapasztalattal, írok rendületlenül, de csak politikáról, mert mi másról is írhatna valaki, akit hidegen hagy a celebek nemi élete? És amikor mindezt önkéntelenül bevallom, még nem is tudom, milyen szellemet engedtem ki a palackból. (PolgárPortál-publicisztika) Heroes Never Die: A halál szaga
Egy rövid hír jelent meg a Magyar Időkben, majd később más online portálokon is arról a nemrég meggyilkolt és rutinosan feldarabolt olasz lányról, aki minden bizonnyal az Olaszországban egyre erősödő nigériai maffia áldozatává vált. Ilyen hírek olvastán sokan elborzadnak, a vallásosak talán elmormolnak egy halk imát a szerencsétlen, lemészárolt fiatal nő lelkéért, még akkor is, ha a lány életvitelét alapvetően elutasítják, s végül néhányan megdöbbenve konstatálják, hogy Európába – az illegális migráció hozadékaként – megérkezett a kannibalizmus, amit legtöbbünk egy régmúlt időszak „talán igaz, talán nem” legendakörébe sorol. Egy idő után azonban mindenki elfelejti a történetet, mert másnap újabb és újabb rémes esettel kényszerülünk szembenézni. A következő elemzés csak 18 éven felüli, erős idegekkel rendelkező olvasóknak készült, felvilágosító szándékkal. (PolgárPortál-publicisztika) A közös ellenzéki jelöltállítás csődje Csepelen
A Gulyás Márton neve által fémjelzett Közös Ország Mozgalom nem először, és vélhetően nem is utoljára szervezett kampányrendezvényt az ellenzéki pártok és szimpatizánsaik számára, azon célból, hogy a koordinált jelöltállítást népszerűsítsék. Így történt ez a szerdai napon is, a Csepeli Munkásotthonban, ahol össze is gyűltek és egymás mellett felsorakoztak a Jobbik, az MSZP-Párbeszéd, az Együtt és a Momentum helyi jelöltjei, és persze a vélelmezett szavazók is. A rendezvénysorozat alapvető célja egy teljes körű ellenzéki összefogás megvalósítása lett volna, de a közel kétórás, a személyeskedő vitáktól sem mentes “politikai műsor” nagyon jó lakmuszpapírnak bizonyult abban az értelemben, hogy egyértelműen megmutatta, hogy milyen messze is állnak még az illuzórikus együttműködéstől. Végül kiderült, hogy Csepelen is jobban utálják egymást az ellenzéki jelöltek, mint a Fideszt. Hoppál Hunor: Német nagykoalíció újratöltve
A vasárnap reggel nyilvánosságra hozott eredmény szerint az SPD tagsága kétharmados többséggel támogatta az újabb nagykoalíció létrehozását, így elhárult minden akadály a német kereszténydemokrata-szociáldemokrata kormányszövetség megalakítása elől. A hosszú hónapokig tartó kormányválság elkerülhető lett volna, ha a kancellár akár csak egyszer kimegy kényelmes irodájából, és meghallgatja, mit gondol az átlagpolgár közelmúltbeli intézkedéseiről. Azonban a szocdemekkel kötött paktum kapcsán aligha remélhető, hogy Merkel valaha is „megjavul”. Folytassa, Ferenc!
Gyurcsány szerint is káosz, instabilitás, legalább félév kormányzás nélküli ország, sötétben tapogatózó parlament, és előrehozott választás lesz itt, ha nyernek a „nem-fideszes” pártok; és ez szerinte nagyszerű volna – kell még valamit mondanom, Ildikó? Ambrus Csaba: Mérgezett kutak, éhhalál!
A Fidesz legnagyobb hibája, hogy többet akar tenni az országért, mint amennyit hazudik az ellenzék. De Hódmezővásárhely bebizonyította, hogy ez nem így működik. (PolgárPortál-publicisztika)
Gágyor Péter: A tabuk
A tabu mostanában az egyetemes kispolgárosodás fegyvere. Vele, általa kívánja megszüntetni Európát, a vélemények, nézetek sokszínűségét, a nemzetek, az emberiség (sőt benne, Agamben szerint, önmaga) kipusztulása árán is. A legveszélyesebb tabuk azok, amikről nem beszélünk, mert ugye ez nem volna píszí. A társadalmi párbeszédünkön belül egy nagy adag elvárt álszemérem van. (PolgárPortál-publicisztika) Apáti Bence: Mikor Balázsék nempolitizálnak
Mit tagadjam, nem szeretem Balázst. Szokták mondani, hogy az ember minden esetben legyen óvatos, ha olyan figurákkal hozza össze az isteni gondviselés, akiket karrierjük egy meghatározó időszakában csak a keresztnevükön ismer a fél ország. No de nem csupán ez a gondom, hanem az is, hogy ő bizony úgy politizál, hogy közben azt állítja, hogy nem politizál… És ez nagyon tetszik a diktatúrázó, független-objektív ellenzékieknek. Ráadásul mindezt, az állítólagos sajtószabadságot elnyomó kormányközeli médiában. Reverend: Érdemes beleőrülni?
Ki nyeri a választást? Az én, vagy a te pártod? Le tudjuk-e váltani a kormányt? Lopott-e valamelyik miniszter, vagy rokona? Le lehet-e győzni a kormánypártokat? El tudjuk-e távolítani Orbánt? – ilyen és ehhez hasonló kérdések folynak még a csapból is. Rokonok, barátok ölre mennek. Emberek fordulnak egymás ellen, vagy épp mondanak le előfizetéseket és tagságokat ezen indulatoktól fűtve. (PolgárPortál-publicisztika) Apáti Bence: Sajtószabadságot az összellenzéki mikrofonállványoknak!
Nincs egy hónapja sem, hogy arról a jelenségről írtam, miszerint az ellenzéki média, elunva az ellenzéki pártok teszetoszaságát, töketlenségét, és szerencsétlenkedését, az objektivitás álarcát egy flegma mozdulattal a sarokba hajítva, beszállt a kampányba. Ami engem illet, ez a legkevésbé sem lepett meg. Tizenhét éve, sosem lankadó lelkesedéssel figyelem azt, hogyan hazudja magát független, közepén álló, objektív újságírónak magát Bánó András, Juszt László, Bárdos András, Kálmán Olga, vagy hogy az újabb hazudósok közül is említsek pár nevet: Hont András, Pető Péter, Plankó Gergő, Uj Péter, és azt is, hogy miképp szállnak be a szocik és/vagy a szadesz mellett – és a Fidesz ellen – a kampányokba. Ambrus Csaba: A legbátrabb nyúl
Kívülálló számára megalapozottnak tűnhet a feltételezés, melynek értelmében Molnár Gyula csak azért lett az MSZP elnöke, mert minél gyakrabban kap defektet az autó, annál fontosabb alkatrésszé válik a pótkerék. De sajna langyos vízzel nem lehet kávét főzni, sem levest, tyúkszemáztatáshoz viszont ideális. (PolgárPortál-publicisztika) Gágyor Péter: Mégis a pénz az úr?
Ahogyan már a történelem folyamán annyiszor, most a hódmezővásárhelyi időközi polgármester választás tükrében is, mintha ismét az aranyborjú vigyorogna győzelemittasan felénk. A választási küzdelemben, a városvezetés etikai szempontjai és azok megvalósulása, a páratlan városfejlesztés, munkahelyek szaporodása, az életszínvonal és az életminőség páratlan fejlődése alulmaradt az alig rejtekező pénzeszsákok ellenében. Jött a Simicska-Soros büdzsék szponzorálta aranyeső, az utilitarista, pillanatnyi boldogság ígérete és az eddig kiemelten fejlesztett város relatíve elkényeztetett lakossága múltját feledvén, nem állt elégé ellen a nyomásnak, az egyensúlyát vesztette el. A destrukció receptje, módszertana ismerős lehet Periklész óta. A következményei is. Valamint ne tagadjuk le, az addig regnáló hatalmi szerkezet hibái is. A történelmi emlékezés szerint hibázott a demokrácia athéni megteremtője is, de elűzésével az antik város választópolgárai, jó dolgukban, a spártai diktatúrának tették szabaddá az utat. (PolgárPortál-publicisztika)
Nagy Ervin: változzon a Fidesz hozzáállása, és kérjen bocsánatot a diktatúrázó ellenzék!
A hódmezővásárhelyi időközi választás tanulsága az (is), hogy a balliberális ellenzéki pártok arcrándulás nélkül képesek együttműködni a torzóvá vált Jobbikkal, a kormánypártoknak pedig a Soros-elleni kampány helyett többet kellene beszélniük az eredményekről. És mielőtt elfelejtjük: azoknak, akik ezidáig a nemzetközi térben diktatúráztak, és most örömtáncot járnak, a demokrácia győzelmét ünneplik, azonnal bocsánatot kell kérniük! Egyesével mindenkinek, minden igaztalan szaváért. Nagy Ervin: Százmillió
Egy szám. Egy szám csupán, amely életeket, valódi sorsokat takar, s a szembenézés hiányának álszent hazugságával együtt a történelmi feledés ködébe rejti el a mögötte megbúvó lelkeket. Olyan férfiak, nők és gyermekek sorsát, kiknek annyi bűnük volt csupán, hogy élni akarták az Isten által kiszabott életüket, járni a szabad akaratukból eltervezett útjukat. De kevesek, egy őrült és gonosz ötlettől vezérelve, elvakulva a hatalomvágytól, az ördöggel szövetségre lépve megakadályozták őket ebben. Emlékezzünk ma méltó módon a kommunizmus áldozataira! Polgári Szilvia: Vezekelj!
Vajon gondolta volna Böhm Aranka, hivatásos hisztérika, Karinthy Frigyes halálának végzetes délutánján, 1938. augusztus 29-én – a Voproszi Isztorii 1989-es cikke szerint ezen a napon végezték ki Kun Bélát is –, hogy hat éven belül Birkenauba indul majd utolsó útjára, csak azért, mert zsidó? És azt elképzelhetőnek tartotta-e, miközben gúnyos megjegyzéseket tett a kávéját szürcsölő, köztiszteletnek örvendő íróra, megszégyenítve őt ezzel a siófoki Vitéz-panzió vendégei előtt, hogy zaklatott férje a veszekedést követő egy órán belül agyvérzést kap és meghal? Vajon ha akkor egy kortárs jelezte volna, tragédia történik majd, paranoiás őrültnek tartották volna? (PolgárPortál-publicisztika) Szabolcs Attila: Nemzeti minimum
A 2018-as esztendő vaskos évfordulókkal, sorsfordító időkre emlékeztet. Ha tetszik, figyelmeztet. Gágyor Péter: Lefelé a genetikai lejtőn
Végül is nem történt semmi különös. Megszokhattuk már. Ilyen a budapesti közélet zavaros áradása, amikor már évek óta zajlik a választási kampány. Alig van hírértéke annak, hogy Majtényi László most ismét badarságokat szólt/írt: „Migránsok nyertek olimpiai aranyat Magyarországnak”. Ünneprontás volna ez a részéről? Vagy több, rosszabb annál, valami öndiagnózis-féle – egy kisiklott csoportos magatartásforma jellemző megnyilvánulása, a Nolimpia lappangó vírusa aktivizálódott benne és esetleges lájkolóiban? Majtényi rosszabb, mint a falfirkák (művész nevén graffitik) dilettánsan, lopva alkotó, városkép mocskoló ábrái. Majtényi a tudatalattiba akar firkálni, a lelkek tiszta falára. (PolgárPortál-publicisztika) Apáti Bence: Jobbikos disznótoron Victort vágni vagány dolog
Disznóvágáson járt egy jobbikos képviselő, és ha már ott volt, el is sütött egy roppant eredeti tréfát. Muszáj olvasóimat beavatnom a legapróbb részletekbe is, mert ellentétben a pár hónappal ezelőtti Pócs János által megosztott népművészeti alkotással, a Jobbik néppártosodva cukisodó képviselőjének hasonlóan színvonalas produktuma nem futott be akkora karriert, mint fideszes kollégájáé. (PolgárPortál-publicisztika) Hoppál Hunor: Ha az ellenzék kormányra kerülne
Az ellenzék valamennyi pártja azt sugallja, ha ők kerülnének kormányra, Magyarország csodaországgá változna, megszűnne minden probléma, és eljönne a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Habár bármely kormányellenes erő hatalomra jutása olyan valószínűtlen, mint az, hogy lesz megállás a hétszázkilencvennyolcadik gender után, mégis éljünk egy szürreális hipotézissel! Mi történne, ha valamely ellenzéki párt alakíthatna kormányt az áprilisi választásokat követően? A lehető legrosszabb: a szó szoros értelmében vett semmi. (PolgárPortál-publicisztika) Ambrus Csaba: Prosti vagyok, de nem terrorista!
Hallgatva a Demokratikus Koalíció vezetőinek kampánybeszédeit, ha egyetlen szavukat is elhinném, könnyedén levonhatnám a konzekvenciát, hogy kizárásos alapon teljesen kifogytunk a tetőtől tisztességes, talpig becsületes magyar emberekből. Talán három kivétellel, Vadai Ágnes, Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc személyében. (PolgárPortál-publicisztika) Apáti Bence: Szégyelld magad Székesfehérvár?
Miközben az ellenzék és annak lakájmédiája már-már olyan természetességgel próbálja letagadni azt a minden normális ember számára nyilvánvaló tényt, hogy a nyugati országok legfontosabb célja a migráció dekriminalizálása, az illegális bevándorlás szervezése, mint amikor valaki a hidegben ösztönösen összébb húzza a kabátját, aközben a valóság nap, mint nap csapja pofán őket. Legutóbb például akkor kaptak a valóság nevű fő ellenségüktől egy hatalmas sallert, amikor Székesfehérvár filmjét értékelte az unió erre kijelölt bírálóbizottsága. Történt ugyanis, hogy Székesfehérvár olyan felháborító, barbár szemtelenségre vetemedett – és hozott ezzel szégyent hazánkra –, hogy figyelmen kívül hagyta azt a mindenki előtt ismert tényt, hogy az elmaradott városban egy árva mecset sem épült fel az elmúlt pár évben. Mi több: annak ellenére, hogy semmilyen számottevő mohamedán kisebbséggel nem büszkélkedik, volt képe mégis pályázni az „Európa Fővárosa 2023” címre. (PolgárPortál-publicisztika) Callidus: Prolihisztéria
„Az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön.” – Rákosi Mátyás. Ez a történet jutott eszembe a DK kampánynyitó rendezvényének végén, amikor prominenseik a színpadon a Himnuszt énekelték. Mert bizony Rákosi megkörnyékezte Kodályt és Illyés Gyulát is himnusz-szöveg ügyben, megpróbálta rávenni őket, hogy írják azt át. A feketeöves kommunisták szelleme ma is köztünk él, elég megnézni bármely dk-s rendezvényt, ahol a kisnyilasokból ÁVÓ-s verőlegényekké avanzsáltak ivadékai gesztusaikban és gondolatvilágukban is korhűen emlékeztetnek a rettenetre, amelyet őseik követtek el a magyar nép ellen. Ahogy Talleyrandot idézve mondani szokás: „ezek semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek”. Persze ő a Bourbonokről beszélt, nem pedig a jelenkor hitvány magyar prolijáról. Mert utóbbinak arcizma sem rándul, miközben Isten nevét a szájára veszi, még akkor sem, ha vezére, s maga is az egyházi iskolák, meg úgy általában véve a magyarországi egyház lefejezéséről álmodik, amennyiben ismét kezébe kaparinthatná a hatalmat. Mondanám, hogy ámen, de előtte talán még hozzáfűzök ezt-azt. (PolgárPortál-publicisztika) Peterdi Péter: Zárójelbe tett szakralitás
Döbbenetes tervpályázatra, illetve az arról lelkesen tudósító Index-cikkre bukkantam a minap. A Pilis lábánál, a Holdvilág-árok bejáratától nem messze található Nagykovácsipusztán, egy major területén középkori plébániatemplom és korabeli gazdasági épületek maradványait tárták fel a régészek az utóbbi években. Már a XIX. században is ismertek voltak az akkor még a felszínen is látszó, de már igencsak fogyatkozó falmaradványok – a korabeli történészek pálos vagy ciszterci monostor maradványainak gondolták a romokat a fellelhető középkori források alapján. A kommunizmusban aztán nem foglalkoztak a lelőhellyel, ugyanis a major államosítását követően gyógyszerraktár működött a területen (a bejáratnál található buszmegálló neve a mai napig „Gyógyáruértékesítő Vállalat”, dacolva az idő múlásával), jelenleg pedig kecskefarm működik ott. (PolgárPortál-publicisztika) Gágyor Péter: Az új ember
Félelmetes rendszerességgel visszatérő téveszme az „új ember” megteremtésének a vágya. Kísértet ez a bugyuta vágyakban testet öltő képzelmény. A valósággal és annak realitásaival szemben fogalmazódik meg rendületlenül. Olyan, mint a rózsaszínű leányszobák hercege, aki majd illően fehér lovon érkezne, de nem jön meg soha, és ha a leányszoba éretlen fruskája az elképzelt árnyalakot megcsókolja, bedobván „felnőtt női ártatlansága” valamennyi fegyvernemét, csók közben a jelenség bizony menten varangyos békává változik. (PolgárPortál-publicisztika) 
